Az Economist üvegplafonindexe alapján van amiben mi vagyunk az elsők az OECD országok között, de még van hova fejlődni, ha a nők helyzetéről van szó.
A nemzetközi nőnap közeledtével az az Economist közzétette az úgynevezett üvegplafonindexet, ami azt mutatja meg, hogy az egyes országokban mennyivel rosszabb vagy jobb a nők helyzete a munkában. Összességében elmondható, hogy bár Magyarországot illetően nem annyira rossz a helyzet, de még mindig vannak olyan területek (például képviselők aránya a parlamentben), amin lehetne javítani.
Mit kell tudni az indexről?
A 2015-ös (vagy a legfrissebb rendelkezésre álló) adatok közül idén is figyelembe vették többek között a felsőoktatással, a munkaerőpiaci részvétellel, a fizetéssel, a gyerekvállalás költségeivel, az anyasági jogokkal/ellátásokkal, illetve a felsővezetői pozíciókkal kapcsolatosakat is. Újítás az előző évekhez képest az, hogy már az apasági jogokat is figyelembe vették. Talán nem meglepő, hogy kutatások azt bizonyították, hogy amikor a friss apa megy el szülési szabadságra, akkor az anyák visszatérnek a munkaerőpiacra, magasabb lesz a foglalkoztatottsági arányuk és sokkal kisebb a különbség a két nem fizetése között.
Ezeket figyelembe véve (és súlyozva) számolták ki az országok értékét - szintén nem meglepő talán, hogy a legjobban az északiak teljesítettek: például az indexet újonnan bevezető Izland, vagy Norvégia, Svédország és Finnország. Utóbbi helyen a nők nagyobb arányban (49%) rendelkeznek diplomával, mint a férfiak (35%), Norvégiában pedig bőven az OECD-átlag (15,5%) alatti a fizetések közötti különbség (6,3%).
Mi a helyzet itthon?
Magyarország ötödik helyet ért el az összesített listán - ehhez hozzájárult az, hogy a fizetések közötti különbség mindössze 3,8% és csak minden tizedik ember nő a parlamentben. Az Economist kiemeli, hogy Magyarországon járnak a legjobban az anyák - már ami a juttatásokat illeti.
Érdekességképp megnéztük azt, hogy hova sorolnak be minket akkor, ha a különböző szempontokat nem egyenlően súlyozzuk, hanem felhúzzuk őket 100%-ra, a többit pedig 0-ra állítjuk. Kizárólag a diplomaszerzést tekintve épphogy kicsúsztunk a TOP10-es élmezőnyből, a munkaerőpiaci részvételt tekintve viszont sajnos lecsúsznánk az alsó harmadba. Ha csak a fizetéskülönbségeket néznénk, akkor bizony Magyarországon lenne a kánaán a 3,8 százalékkal az első helyen szereplünk, azaz nálunk a legkisebb, és a női vezetők tekintetében is az ötödikek vagyunk az OECD-országok közül.
Bár sokszor nem úgy tűnik, de a gyereknevelés költségei is elég alacsonyak voltak a dobogóhoz, az apasági ellátásokkal szemben pedig a kismamák juttatásainak tekintetében szintén verjük a mezőnyt. Ha már minden ennyire szuper, nekiállhatunk azon dolgozni, hogy ne csak minden tizedik képviselő legyen nő az országházban.
Nincs kolbászból a kerítés
A legrosszabb egyébként Japánban, Törökországban és Dél-Koreában a helyzet, ahol a férfiaknak sokkal nagyobb valószínűséggel (és eséllyel) szereznek diplomát, dolgoznak és kerülnek vezetői pozícióba. A fizetésbeli különbségek is szélesek a két nem között, az anyasági ellátások pedig csak azért jók, mert így szeretnék megállítani az ország elöregedését.
