Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elmondjuk, miért lesz azonnal szomjas, ha jalapeñóra harap és miért kéne inkább tejjel kezelnie a fájdalmat.
Aki szereti a csípőset, annak biztosan ismerős a kapszaicin neve. Erről a színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyagról készített egy videót az Amerikai Kémiai Társaság. Részletek a hajtás után!
A kisfilmből többek között kiderül, hogy a kapszaicint a szájba jutás után felismerik a nyelvünk fájdalomreceptorai (TRPV1), és a forró vízzel, illetve savas, keserű dolgokkal történő találkozáshoz hasonlóan azonnal jeleket küldenek az agynak, hogy bizony valami olyasmit ettünk meg, aminek nem kellett volna. Válaszképpen megpróbál a szervezetünk megszabadulni tőle, vagyis könnyezzünk, folyik az orrunk és azonnal magunkba döntenénk valamilyen hideg italt. A videóból megtudhatjuk azt is, hogy minél nagyobb egy paprika kapszaicin-tartalma, annál intenzívebb válaszokat küld a testünk. Ugye ön is hallott már a Scolville-skáláról? Nem, ebből tudhatja meg, hogy adott paprikafajta a mennyire csípős.
És hogy miért isznak sokszor tejet a csípős ételek kedvelői? Nos, jöjjön egy kis kémia. A kapszaicin apoláris molekula, ami azt jelenti, hogy feloldódik más apoláris anyagokban. A víz viszont poláris vegyület, és a kapszaicinnel való találkozását úgy kell elképzelni mintha olajat öntenénk bele, szóval a víz szépen szétoszlatja a vegyületet a szájban, ezzel erősítve a fájdalmat. Ezzel szemben a tejben vannak apoláris molekulák, és a benne lévő kazein pedig magához vonzza a kapszaicint, így eltűnnek a receptorokról, és megszűnik az égető érzést.
A végére pedig egy jó hír annak, aki nem tud leállni a csípőssel: minél több kapszaicint eszik valaki, annál nagyobb tolerancia alakul ki a szervezet részéről – a TRPV1 receptorok ugyanis érzéketlenné válnak, ha rendszeresen fogyasztjuk. Ha tud angolul, nézze meg a fenti videót!
