Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hatvan évnyi kutatás bizonyítja: a felnőttkori boldogsághoz szeretetteljes, odafigyelő anyára és apára van szükség.
A pszichológusok régóta tudják, hogy a korai tapasztalataink, gyerekkori élményeink alapvetően befolyásolják, hogy milyen emberré válunk, milyen lesz a személyiségünk, hogyan állunk önmagunkhoz, a párkapcsolatokhoz, az élethez. A gyerekkorunk legmeghatározóbb elemei pedig a szüleink, pontosabban a velük való kapcsolatunk. Most egy friss brit kutatás számokkal is igazolta azt, amit a terapeuták szakmai tapasztalatból állítanak: a szüleinkkel való kapcsolatunk egész életünkben hatással van arra hogyan érezzük magunkat a bőrünkben.
The Journal of Positive Psychology nevű szaklapban megjelent vizsgálatban a kutatók hatvan évnyi, egészségügyi felmérésekből származó adatokat dolgoztak fel, és 2000 ember élettel való elégedettségét, pszichológiai jóllétét vizsgálták életükben négy alakalommal: 13-15, 36, 43 és 60-64 éves korban. A kutatók számos olyan tényezőt figyelembe vettek, melyek a különböző életszakaszokban megélt pszichológiai jóllét hátterében állhatnak, és arra jutottak, hogy a gyerekként tapasztalt szülői magatartás mindenképpen befolyásolja azt.
“Eredményeink szerint azok az emberek, akinek szülei melegen, szeretetteljesen kezelték őket, akik figyeltek a gyerek szükségleteire és reagáltak azokra elégedettebbek az életükkel és magasabb szintű jóllétről is számolnak be mind a korai, mind a középső és a késői felnőttkorban“ – foglalja össze az eredményeket dr. Mai Stafford kutató.
A kontrolláló szülő persze nem az, aki szabályokat, kereteket szab, és azok között igyekszek felnevelni gyermekét, hanem az, aki korlátozza a gyereket az önálló döntéshozatalban, aki szerint a gyereknek nem lehet véleménye, aki nem tartja tiszteletben a magánéletét, intim szféráját és aki igyekszik erőteljesen függőségben tartani őt. Ennek a kontrolláló magatartásnak olyan erőteljes hatása van, hogy még a hatvanas éveiket taposó emberek életében is visszaköszön, legalább annyira, mint egy szeretett személy halála.
Úgy tűnik tehát, hogy a boldogabb felnőttkor egyik nyitja a meleg, önállóságra biztató, biztonságos szülő magatartásban rejlik, innen könnyű ugyanis megszeretni magunkat, ezzel a háttérrel lehet könnyebben felfedezni a világot, és az eredmények szerint a melegség és a válaszkészség nemcsak az anyától várható el: az apa hozzáállása éppen ugyanolyan hatással van a későbbi boldogságra.
