Bántottak, száz kilósra híztam bánatomban. Mit tegyek?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Lehet attól valaki kórosan elhízott, hogy gyerekkorában érzelmileg bántották? Hogyan lehet egy fájdalmas emlékkel megküzdeni és lefogyni? A life coach pszichológus szerzője ebben igyekszik segíteni levélírónknak.

Sokan szenvednek a testsúlyuktól, levélírónkat is épp ez zavarja: 24 éves korára 100 kilónál is többre hízott, és hiába igyekszik, nem tud lefogyni. Korábban egy fiú bántotta, zaklatta, és úgy gondolja, ez az élmény lehet a problémái alapja. De hogyan lehet feldolgozni egy múltbéli sérelmet? Hogyan szabadulhatna meg a súlyfölöslegétől? Igyekszünk segíteni. 

Jól éreztem magam vékonyan, de az emberek között feszengtem

„Egy olyan problémával kapcsolatban szeretném a segítségeteket kérni, amely az egész eddigi életemet átszőtte. 24 éves vagyok, és a testsúlyom 100 kg fölött van. Tisztában vagyok ennek minden hátrányával és kockázatával, pár évvel ezelőtt sikerült is leadnom ebből 20 kilót, ami mostanra szépen lassan vissza is kúszott. Olvastam már az elhízás lelki okairól, és az egyik az volt, hogy a személy így próbálja elrejteni a nőiességét, és ez rám tökéletesen igaz. Mindamellett, hogy nagyon jól éreztem magam vékonyabban, és rengeteg visszajelzés is érkezett, mégis, ha emberek közé kellett mennem, feszélyezve éreztem magamat, igyekeztem elbújni, nem kitűnni, és hamarosan abba is hagytam a diétát, amit csináltam. Mostanra érzem csak magam biztonságban.
Amikor erre kis idő elteltével ráébredtem és tisztáztam magamban, hogy igen, ez van, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lehet az oka, és egy évtizedes történetnél lyukadtam ki. Amikor általános iskolás voltam – ha minden igaz, negyedikes –, volt egy fiú az osztályban, aki nagyon tetszett, és ezt el is árultam neki. Mivel már ekkor is voltak súlyproblémáim, a fiú visszautasított, de nem is ez volt az, ami megrázott. Másnaptól kezdve ugyanis minden egyes alkalmat megragadott arra, hogy ecsetelje, hogy mennyire kövér és csúnya vagyok, milyen gusztustalan, mindezt abban a reményben, hogy majd kiszeretek belőle. Ami nyilván az első beszólásnál meg is történt, és ezt el is mondtam neki. Ez azonban nem akadályozta őt, teljesen belelovalta magát a megalázásomba, és csinálta egészen év végéig.
Mivel a dolog nagyjából egybeesett a szüleim válásával (amihez egyébként kaptam szakembertől segítséget), az egész érzelmi pakkot, úgy ahogy volt elfojtottam. Később viszont, azt vettem észre, hogy akárhányszor egy ellenkező nemű érdeklődést mutatott irántam, ennek a fiúnak a szavai visszhangoztak a fejemben, és visszhangoznak még a mai napig is, holott próbálom elfogadni, és a megfelelő helyén kezelni az emléket. Nem is volt még egy kapcsolatom sem, mert mindegyik pasinál elértem, hogy ne találjon szimpatikusnak, vagy találtam ellene valami kifogást. Mindezt nem szándékosan, hanem tudat alatt. De előjött ez már állásinterjún, meg felvételin is, szóval nem csak a szerelmi életemet keserítem meg vele."

A pszichés okok a fogyás ellenére is fennmaradnak

Kedves levélíró!

Akik túlsúllyal küzdenek, azok önhöz hasonlóan gyakran szenvednek attól, hogy néha óriási erőfeszítéssel le tudnak fogyni, de a probléma és vele a súlyfölösleg újra és újra visszatér. Ez annak köszönhető, hogy amíg a súlyával, az alakjával és az evési szokásaival foglalkozik, csak a tüneteket kezeli, de a mélyben lappangó pszichés okok „sértetlenül” átvészelik ezeket a küzdelmeket. Pedig amíg ezek fennmaradnak, addig a tünetek is visszatérnek, és minden diéta és erőfeszítés hatástalan marad. Lelki okokról gondolkodik, és jó nyomon jár. Sokkal inkább tekinthető ez a probléma – az anorexiához és a bulimiához hasonlóan – pszichoszomatikus betegségnek, így a megoldás is a korábban elszenvedett személyes traumák és hiányok feldolgozásában keresendő.

Az egyedi, konkrét, és az emlékeinkben máig rendszeresen felmerülő traumatikus élmények is lehetnek károsító hatásúak, de ez a történet valószínűleg korábban kezdődött. A fiú viselkedése a rövid leírása alapján is megfelel a gyerekek körében egyre gyakrabban előforduló bullying (iskolai zaklatás) jelenségének. Ez károsító, fájdalmas, így ennek hatása is mindenképp feldolgozásra vár. De legalább annyira fontos az is, hogyan (és miért pont ön) válhatott ennek áldozatává. Szorongás, alacsony önértékelés, mások elutasításától való félelem, önhibáztatás, bizonytalanság a társas viszonyokban – ezek a bántalmazást elszenvedők legjellemzőbb tulajdonságai, és ezek miatt válhatott ön is célponttá. „Már ekkor is voltak súlyproblémáim” – írja. A zaklatás tehát felerősítette, és még fájdalmasabbá tette azt, ami korábban született, és amelynek legvalószínűbb forrása a család.

A szülei válása is arra utal, hogy problémás, konfliktusokkal teli családi környezetben nőtt fel. A korai anya-gyerek kapcsolat sérülésétől, a pszichoszomatikus zavarokat eredményező kóros kapcsolati viszonyokon át az alkoholizmusig és válásig bezárólag számos olyan családi működés létezik, amely később az elhízáshoz, vagy más evés- és testképzavarokhoz vezethet. Ha egy szülő nem boldogul a saját szerepével és inkompetensnek érzi magát, előfordul, hogy túlzott etetéssel igyekszik vigasztalni, kárpótolni a gyereket. 

Fotó: Monkeybusiness

Hogy mit eredményez mindez? A kórosan elhízottak nagyon hasonló működési zavarokat mutatnak:

• konfliktuskerülés: nehézség a negatív érzések, problémák felvállalásában és kimondásában,
• az érzelmek átélésének és kifejezésének általános zavara,
• kóros megfelelési vágy: mindennél jobban sóvárognak mások elismerésére,
• alacsony önértékelés, szégyenérzet, és önhibáztatás,
• a megküzdési készségek hiánya,
• alkalmatlanság-érzés a párkapcsolatokban.

Ezekkel együtt élni, és a saját korlátaival minden nap megküzdeni nagyon nehéz lehet, és a stressz és szorongás kezelésére mindig kéznél van a már jól ismert önvigasztalási módszer, az evés. Szomorú, de nem meglepő az sem, hogy nem volt még párkapcsolata. Ha önmagát, saját érzéseit, és saját igényeit nem tudja elfogadni, az megakadályozza abban, hogy ezt másnak megengedje, vagy legalább elhiggye, hogy erre egy férfi képes lehet.

Hogy lehet ebből kimászni?

„Hiába próbáltam meg tudatosítani magamban, hogy értékes és szép nő vagyok, valahogy a kritikus pillanatokban, az egész elszáll, és nem marad más a fejemben, csak az első szerelmemnek a szavai. Mit kellene tennem? Ha lefogynék, nyilván eltűnne az érv, amit a fiú felhozott ellenem, de ahhoz, hogy le tudjak fogyni, fel kell hagynom az ellene és a világ ellen való védekezéssel. Mi ilyenkor a megoldás?"

Ön értékes és szép nő, de ennek tudatosítása és kimondása – ahogy ön is tapasztalta – magában még kevés. A pozitív gondolat mögött ott dolgoznak azok a fájdalmak és sérülések, amelyeket elszenvedett, és mindezek személyiségére és működésére gyakorolt hatásai. Mindezek alapos és célzott önismereti munkával, pszichoterápia segítségével dolgozhatók fel. Dolgoznia kell majd az ön által átélt bántalmazás élményével, a gyermekkorából származó hiányokkal, de a jelenlegi társas és érzelmi képességeinek fejlesztésével is.

Talán meglepően hangzik, de ebben a munkában nem a fogyás az elsődleges cél. A munka tárgyát, és későbbi sikerét a személyiségfejlődésében elszenvedett zavar kijavítása, és egy önmaga iránt táplált elfogadó és szeretetteljes kapcsolat felépítése fogja képezni. Ha ez bekövetkezik, vagy ha legalább elindul ezen az úton, természetesen a tartós fogyás mint feladat is teljesíthető.

Lehet, hogy mindez most elérhetetlennek tűnik, de ne féljen elindulni ezen az úton! A fogyáshoz vezető út hatalmas önismereti tapasztalatot tartogat. El fog jutni addig, hogy tetszik majd, amit lát, ha a tükörbe néz. És több lesz ez, mint egy arányos testalkat.