A napokban egy kedves barátommal arról beszélgettünk, hogy van az, hogy nem ismerünk senkit, aki gyűlölné az idegeneket, a buzikat, a zsidókat, a cigányokat, vagy csak úgy általában véve mindenkit, aki más mint ő, mégis - amikor szavazásra kerül a sor, a kirekesztők magasan győznek az elfogadók felett. A haverom volt annyira tökös, hogy ott helyben „coming outolt” nekem: az édesapja történetesen rendkívül büszke a miniszterelnökünkre, amiért halált megvető bátorsággal lépett fel a bevándorlás-hullám ellen. A sors iróniája, hogy mégis a jó barátom, nem pedig a kedves papa olvassa majd ezt a cikket. Személyes ismerőseim és olvasóim is gyakran mondogatják: írhatok én amit akarok az antiszemtizmus vagy homofóbia elleni harcról, úgyis mindez csak azokhoz jut el, akik egyébként is egy véleményen vannak velem.
Még ha így is van, most arra kérem a hozzám hasonlóan gondolkodókat: ha ismernek olyat, aki „a mocskos bevándorlók” „elveszik a hunok munkáját”, és „lassan a fehér, keresztény magyar embert majd lombikban kell mutogatni múzeumban” véleményeket hangoztatja, küldjék el neki – legyen szó kollégáról vagy családtagról - ezt a szerény kis listát. 10 okot szedtem egy csokorba, miért is jó nekünk - mit jó nekünk, kötelességünk! - emigránsokat fogadni.
1. Mert ha valóban családcentrikus ország vagyunk, nem hagyhatunk családokat széthullani
Az elmúlt hetek során több sztori is napvilágot látott, melyek szerint a bevándorlási hivatal olyan emigránsok tartózkodási engedélyét sem hosszabbította meg, akiknek történetesen magyar élettársuk, feleségük, sőt, magyar állampolgárral közös gyermekük van. Nem tudom pontosan, hogyan fér össze mindez azzal az állítással, hogy a kormány számára a család és a gyermek az első, és olyan társadalmat szeretnének építeni, ahol „nem mindig az anya és a nő húzza a rövidebbet”.
2. Mert egy bajba jutottakat befogadó országnak sokkal jobb a nemzetközi PR-ja
Magyarország az utóbbi esztendők során leginkább azzal került címlapra, hogy a miniszterelnökünk „mini-Putyin”, a parlamentben trónoló politikusok homofób és antiszemita megjegyzéseket tesznek, és rengeteg pénzt mutyizunk el az EU-s támogatásokból. Ha másért nem is, legalább egy kis pozitív hírverésért érdemes lenne eljátszani, hogy az állami vezetőknek is van szívük. A legjobb PR egy politikus számára mindig a bajbajutottak megsegítése - vagy Orbán vajon sosem látta az Evitát?
3. Mert frissül és színesedik a streetfood, a divat, a zenei, és általában véve a kulturális felhozatal
Aki még sosem kóstolta az indzserát és a watot – az etióp konyha fergetegesen finom kenyérlepényét és gazdag, fűszeres pörköltjét -, vagy mondjuk a maszabehát – a palesztin területeken, Libanonban és Izraelben oly népszerű, humuszfőzeléket –, fogalma sincs mennyi jóból marad ki csak azért, mert nem engedjük kiteljesedni a Magyarországra érkező emigránsokat. Az, hogy ezek a világ kozmopolita nagyvárosaiban minden sarkon fellelhető kulináris gyöngyszemek megjelennének a magyar utcákon, nem azt jelentené, hogy kiszorítják a helyet a pacal és kovászos uborka elől – csupán azt, hogy több választási lehetőségünk van. Ugyanez a helyzet az öltözködés, és szórakozás-kultúrával is: ideje, hogy ne csak a magyar operettekből legyen ismerős a „bajadér” - azaz az indiai táncosnő -, és a „Hakuna matata”-nál némileg többet tudjunk meg az afrikai muzsikáról.
4. Mert ez az egyetlen módja annak, hogy a következő generáció már ne nézzen ufóként egy ázsiaira, közel-keletire vagy afrikaira, csak mert más a haj-, és bőrszíne vagy az akcentusa, mint a megszokott
A kilencvenes években, amikor én jártam gimibe, rasszistának lenni – szégyenszemre és legnagyobb bánatomra - még a világ legtermészetesebb dolga volt. Volt afrikai sulitársam, akitől az egyik tanár rendszeresen „poénosan” négercsókot követelt, szegény lány pedig kelletlenül mosolygott, mert akkoriban még korántsem volt bevett szokás emberi jogokért és egyenlő bánásmódért kiáltani. Szerencsére azóta sok minden változott – de nem elég sokminden. Londonban, Párizsban, New Yorkban ma már a szeme sem rebben senkinek, ha egy bangladesi talpig száriban száll fel a buszra – nálunk viszont még mindig közröhely tárgya, aki másként öltözködik, mint mi. Pedig az, hogy kinek van gyöngyökkel kivert raszta haja, és ki jár hajvasalásra a plazás szalonba semmiféle összefüggésben nem áll a magyar kultúra tiszteletben tartásával.
5. Mert egyre kevesebben vagyunk – az országnak viszont adófizető polgárokra van szüksége ahhoz, hogy talpon maradjon
Magyaországon a nyolcvanas évek eleje óta többen halnak meg, mint ahányan születnek, a népességcsökkenés pedig az elmúlt három és fél évtizedben évről évre nagyobb problémát jelent. Átlagosan naponta 50 fővel csökken magyarok száma, ez pedig – a legpesszimistább elképzelés szerint – azt is jelentheti, hogy kevesebb, mint 500 év alatt egyszerűen eltűnünk. „Hála” az egészségtelen életmódnak és a stressznek korán halunk, az anyagi bizonytalanság következtében pedig egyre kevesebben, és kevesebb gyermeket vállalunk. A migráció épp olyan természetes folyamat, mint a születés, így az akár tanulás, munkavállalás, vagy családi okok miatt hozzánk költöző külföldiekre, akár a saját hazájukban életveszélynek kitett menekültekre gondolunk, nyugodtan mondhatjuk, hogy nekünk legalább akkora szükségünk van rájuk, mint nekik ránk.
6. Mert Amerikának, Ausztráliának és Izraelnek anyagilag is bejött
Az Európai Integráció Alap kutatása szerint Magyarország a bevándorlás tekintetében speciális helyzetben van: a hazánkban élő külföldiek legnagyobb csoportja határon túli magyar, így nagyon alacsony az itt élő más kultúrájú bevándorlók száma, ennek ellenére a velük szembeni bizalmatlanság európai szinten is kimagasló. Pedig szó sincs róla, hogy olyan hú de szuper gazdasági helyzetben lennénk, hogy féltenünk kellene a státuszunkat – épp ellenkezőleg: a Föld gazdasági szempontból legstabilabb hatalmai épp a világ számtalan pontjáról érkező, sokféle szokást, hagyományt, és tehetséget magukkal hozó emigránsok nagyratörő vágyainak, kitartó igyekezetének, és kemény munkájának köszönhetően kerültek megingathatatlan pozícióba.
7. Mert az emigráns munkavállalók rengeteg terhet vesznek le a vállunkról, és segíthetnek elérni a szakmai, mi több, életcéljainkat
Elsőre talán vérlázítóan hangzik, de a jóléti társadalmakban az emigránsok gyakran olyan munkákat (is) végeznek, amelyekhez a helyieknek egyszerűen nem fűlik a foguk. A világ legnevesebb közgazdászai adtak ki publikációkat, melyek szerint elengedhetetlen a gazdasági erősödéshez, hogy a kevesebb szaktudást igénylő munkákat olyanok végezzék, akik – ha csak ideiglenesen is – de bármilyen munkával megelégszenek. Két egyszerű példa: egy lakásfelújításon, vagy épp egy kis családi étteremben dolgozó ezermester / konyhafőnök sokkal jobban, gyorsabban, sőt, költséghatékonyabban végezheti a munkáját, ha mindvégig arra fókuszálhat, hogy minden a terv szerint haladjon, és nem kell limlomok takarításával és mosogatásával, vagy alapanyagbeszerzéssel bajlódnia. Így az egyéni és állami vállalkozások is sikeresebbek lehetnek, rádásul a mindenkinek kijáró pihenésre is több lehetőség adódik.
8. Mert – szemben Deutsch Tamás véleményével, mely szerint Magyarország sosem volt „multikulti” nemzet - a bevándorlók befogadása hungarikum, erről pedig már Szent István is megemlékezett.
Államalapító királyunk, István „Intelmek” című művében írja fiának: „Amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”
9. Mert így fair – hiszen a magyarok közül is egyre többen vállalnak külföldi munkát
Külföldön élő magyarként – aki ráadásul nem csak választott „másik hazámból”, Izrelből, de Angliából és Amerikából is „pénzt szipolyozok”, majd mindezt, és a Magyarországról keresett bevételemet is külföldön költöm el, csupán azt tudom mondani: a minimum, hogy minimum egy külföldi költözik a „helyemre”, hogy magyar székhelyű cégnek dolgozzon, majd magyar piacon költse el a keresetét. Nincsen ebben semmi rossz: A Publicius intézet egy friss kutatása szerint a megkérdezett magyarok környezetében átlagosan 6 olyan ember vándorolt ki külföldre, aki nem is tervezi a visszatérést 8 pedig hosszabb időre költözött külföldre, általában jobb megélhetés miatt. Az Index korábban részletes kimutatást közölt a statisztikáról, mely szerint tízből kilenc magyart valamilyen formában érint a kivándorlás. Ezekszerint mi „elvehetjük” a külföldiek munkáját, ám ők ne nyúljanak a miénkhez? Ugyan már...
10. Mert a „keresztyéni értékek”, és az etatista, racionális morál is így diktállja
Ezt nálam szebben is elmagyarázták már – Máté Evangéliumában, mikor is a király így szólt az oldalán állókhoz: "Örököljétek a királyságot, amit Isten a világ kezdete óta elkészített nektek! Mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam,befogadtatok. Amikor nem volt ruhám, adtatok nekem. Igazán mondom nektek: amikor megtettétek a legkisebb testvéreim egyikével, velem tettétek meg." Ezután pedig a király a másik oldalán állókhoz fordult: "Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre! Idegen voltam, de ti nem fogadtatok be engem. Igazán mondom nektek: amikor nem tettétek meg a legkisebb testvéreim egyikével, velem nem tettétek meg. Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.” Vagy ennyire azért mégsem vagyunk keresztény ország? Esetleg a Biblia idézgetés csak olyankor megy jól, amikor a melegeket kell a pokolra küldeni?...
