Idén lesz 10 éve, hogy azt hozta a sors, hogy kettős életbe kezdtem: azóta csak pár hónapot vagyok itthon egy évben, az életem másik kétharmadát Észak-Olaszországban élem, általában Torinó és Milánó között ingázva. Amikor a múlt héten meghívót kaptam az Aperol budapesti eseményére, úgy éreztem, már csak azért is ott a helyem, mert amikor kint vagyok, pontosan az aperitivózás őshazájában élek.
Ami, mármint az aperitivózás rítusa itthon gyakorlatilag ismeretlen, és amit az Aperol lehengerlő stílusú nagykövete mesélt el itthon a kiválasztott érdeklődőknek, az nekem kint a hétköznapok része. Viszont itt a Díványon, sőt, az egész Indexen se volt még soha rendesen szó erről a témáról, úgyhogy most szépen elmesélek mindent. Egyrészt mert érdekes, másrészt mert ha Aperolékon múlik, akkor ez a szokás itthon is meg fogja vetni a lábát. Pontokba szedtem az egészet, hátha úgy könnyebben emészthető. Íme 8 dolog, amit ön tuti nem tudott az aperitivózásról.
1. Az aperitivo nem(csak) egy ital
Az étvágycsináló, alkoholtartalmú italokat aperitifnek hívják. Itthon kb. minden lehet aperitif, amit evés előtt iszik az ember, akár még a pálinka is. Olaszországban ez nem így működik, ott röviditalokat csak étkezés után fogyasztanak. Sőt, van egy külön italtípus, amit jellemzően aperitifként szokás fogyasztani, ilyenek Torinóban a vermutok, Milánóban meg konkrétan az Aperol, aminek a címkéjére mellesleg direkt rá is van írva, hogy alacsony alkoholtartalmú. Magyarországgal ellentétben ugyanis Olaszországban nem divat a lerészegedés, így nem jellemző, hogy éhgyomorra alkoholt fogyasztanának. Nem azért isznak, hogy üssön. Ebből következik, hogy a vacsora előtti ivászathoz kell egy kis kaja is – így alakult ki, hogy az aperitif fogyasztásához ételt is adnak mindig. Így aztán ha elhívják önt egy aperitivóra, akkor készüljön fel, hogy az időzítés valahogy este 6-7 óra körüli lesz, és az italhoz mindig van étel is. Szóval, az aperitivo olyasmi, mint egy késői uzsonna, közvetlenül vacsora előtt, csak van hozzá alkohol is.
2. Az Aperol Spritz nem egy pár éves divat
A vermutokat, meg úgy általában az aperitivózást Torinóban találták fel, amint azt az Aperol nagykövetétől az eseményen megtudtuk, 250 évvel ezelőtt. Innen többek között a Campari cég vitte át száz évvel ezelőtt a szokást Milánóba, és onnan terjedt el ez az alkoholfogyasztási forma a XX. században Olaszország nagy részén, sőt, az utóbbi időben külföldön is. Amikor én először aperitivóztam Milánóban 2006-ban, egy torinóiakból álló társasággal voltam. Ők is meglepetten nézték, hogy mindenki valami narancssárga piát iszik, valaki tudta is, hogy ja, ez az Aperol. Én persze életemben akkor hallottam először ezt a márkanevet, de Torinóban sem volt még különösebben ismert 10 évvel ezelőtt. Mindenesetre mindnyájan Aperol Spritzet rendeltünk, ha már egyszer ez a helyi specialitás Lombardia fővárosában.
Az Aperolt 1919-ben találták fel Padovában, de csak jóval később vált a legnépszerűbb milánói aperitiffé. Én 2010 környékén találkoztam először Aperollal Olaszországon kívül, és az ital azóta nagyon híres lett mindenhol a világon. Ebből persze sokan azt hiszik, hogy ez valami új mánia, múló divathóbort, de nem, az Aperol lassan már száz éves, és Milánóban évtizedek óta a mindennapok része.
3. Magában nem nagyon szokás Aperolt inni
Az eseményen is elhangzott, hogy az Aperol elsődleges funkciója a spritzkészítés. Az Aperolt tehát magában nem nagyon szokás inni, hanem 3 rész proseccóhoz kell hozzáadni belőle 2 részt, plusz az egészhez belespriccelni még egy kis szódát és beledobni egy szelet narancsot. Szóval ha lát a boltban egy üveg Aperolt, akkor ne csak úgy magában vásárolja meg, hanem vegyen mellé valami habzóbort is, mert azzal együtt lesz az igazi.
4. Azért nem csak Aperollal lehet aperitivózni
Mivel a Koktélbolt nevű helyen az Aperol vendégei voltunk, értelemszerűen az eseményen csak erről az italról volt szó. Az igazsághoz hozzátartozik viszont, hogy az aperitívózás őshazájában, Torinóban én mindig is azt tapasztaltam, hogy a többség egy pohár bort iszik aperitifként. Télen vöröset, nyáron fehéret, esetleg habzót, de a rosé egyáltalán nem divat Olaszországban, sőt, egyenesen lenézik a rosékat a sznobizálásra hajlamos piemontiak – ezt is kevesen tudják. Ha ott jár, nehogy rosét rendeljen! Illetve rendelhet, valószínűleg úgyse lesz. A vermutokon kívül néha rendes koktélokat is isznak aperitivózáskor, ez még mindig kevésbé ciki, mint rosét kérni. Viszont az aperitivókor sörözni Olaszországban szerintem csak a külföldiek szoktak.
5. A kaja a csipsztől a kulináris mennyországig terjed
Szóval egy aperitivózás úgy néz ki, hogy az ember lemegy a bárba az erre kijelölt időszakban, azaz kb. este 6 és 8 között (sokan egyenesen a munkából mennek), és kér valamit inni. Enni nem kell külön kérni, az mindig van. A legigénytelenebb helyeken csak csipszet és/vagy sósmogyorót tesznek ki, de ez elég ritka. Ahol aperitivót szolgálnak fel, ott általában rengeteg finomság van, de persze minden csak előételszerűség, nincsenek nehéz, rendes vacsorának való kaják, max. sajtok, tészták, saláták, felvágottak. A helytől függ, hogy az étel milyen minőségű, természetesen van olcsó, drágább és luxuskivitelű aperitivó is.
6. Amiért sosem lesz Magyarországon rendes aperitivó
Előfordul, hogy ha az ember rendel egy italt aperitivózáskor, akkor azzal együtt kiporciózva hozzák ki az ételt. De a tipikus az, hogy az ennivaló csak úgy ki van téve, és mindenki annyit vesz bármiből, amennyit akar, kis képzavarral svédasztalnak is nevezhetnénk ezt. Az rendben van, hogy az ilyesmi egy sajtóeseményen a többé-kevésbé fegyelmezett újságírókkal itthon is működik, de én nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon bármikor is valósággá váljon, hogy egy sima kocsmában ingyen ételt tesznek ki csak úgy, hogy bárki, aki vesz egy italt, vehessen belőle akármennyit. Olaszországban ugyan ez a rendszer, de szerintem itthon nem működne. Egy tipikus magyar valószínűleg halálra zabálná magát egy ilyen helyzetben: ha egyszer ingyen van a kaja, csak nem fogja otthagyni!
Az olaszok viszont úgy gondolkoznak, hogy az aperitivóból egyenesen mennek vacsorázni, és nem fogják elrontani a vacsorájukat, ami ott a nap legfontosabb étkezése, azzal, hogy bezabálnak mindenfélét az aperitivón. Az aperitivón az étel tényleg csak arra szolgál, hogy az ember nehogy becsiccsentsen az alkoholtól. Higgye el, meglepődne, hogy a világszerte lazának és öntörvényűnek tekintett olaszok mennyi önfegyelemmel rendelkeznek, ha evésről és ivásról van szó!
7. A happy hour is ezt jelenti, de vigyázat!
Torinóban ez nem szokás, de Milánóban a turisták kedvéért a bárok ki szokták írni, hogy este mikor van az aperitivó. Csak nem azt írják, hogy aperitivó, mert úgyse tudják a külföldiek, hogy igazából mi az, hanem az szokott kiírva lenni, hogy happy hour. Ez máshol ugye azt jelenti, hogy egy adott időszakban olcsóbbak az italok, ami becsapós lehet, mert egy olasz aperitivón egyáltalán nem olcsóbbak az italok, mint máskor a nap folyamán. Sőt, gyakran kifejezetten drágábbak, tekintettel arra, hogy étel is jár hozzájuk. Egy jobb helyen egy pohár italért aperitivókor simán elkérnek 8-10 eurót (2000-3000 Ft), és ez még távolról sem a luxuskategória.
8. Lehet társasági életet élni
Az is elhangzott az eseményen (a fotókat megnézte már egyébként?), hogy az aperitivózás mellékes funkciója mindig is az volt, hogy az ember társasági életet éljen munka után. Ez így is van: munka után jellemzően aperitivókon találkoznak egymással az olaszok, hogy a barátok kibeszéljék, hogy mi történt velük aznap. Szóval az olaszok társasági életében tényleg fontos szerepe van az aperitívózásnak, ezt csinálják ők ahelyett, ami nálunk a sima kocsmázás szokott lenni. Aztán az aperitivózós társaság vagy beül egy étterembe, vagy mindenki szépen hazamegy és otthon megvacsorázik.
