Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Polgár Natália business és executive szabadúszó coachcsal beszélgettünk, arról, hogy mégis mi az ördög az a coaching, és hogyan is kell elképzelni a gyakorlatban.
Miért kellene nekem segítséget kérni egy idegentől a problémáim megoldásában? Mitől lenne jobb vele dumálni, mint a barátaimmal, családtagjaimmal? Hogyan tudhatná ő jobban, hogy mit kellene tennem? Nem is ismer! Egyáltalán: hogy jön ahhoz bárki, hogy megmondja nekem a frankót? Mert egy coach nyilván ezt csinálja, igaz? Hát, nem.
Polgár Natália business és executive szabadúszó coachcsal beszélgettem, arról, hogy mégis mi az ördög az a coaching, mire jó, és hogyan is kell elképzelni a gyakorlatban.
A coaching felismeréseket hoz, új tettekre ösztönöz
A coaching a tréningekkel szemben nem általánosan készít fel helyzetekre, nem sémákat, nem konkrét eszközöket ad. A pszichológiai ülésekhez sem hasonlít, hiszen nem a lelki problémákkal, betegségekkel foglalkozik. A coaching nem is tanácsadás, nem hangzik el direkt javaslat, nem hangzik el a legjobb megoldás, nem oldja meg helyettünk a problémát. Oké, de akkor mégis mi a coaching?
“Egy belsős coach kollégával most éppen azon dolgozunk, hogy bevezessük egy IT-cég szervezetébe a coachingot, illetve kialakuljon a vállalati belső coach csapat. Ezért a dolgozók felé is meg kell hirdetni a coachingot. Kitaláltuk a kommunikációnk alapját: mostantól lesz egy önkéntes, anonim fejlesztési lehetőség, ami a problémamegoldásban segít és neked ingyenes. Azt hiszem, ez egyszerű és érthető üzenet” - mondta Polgár Natália. “A kérdésre kicsit összetettebben is válaszolva: a coaching lényege egy olyan partneri együttműködés és kreatív, improvizatív folyamat, amely gondolatokat ébreszt, felismeréseket segít a felszínre hozni, esetleg új, eddig ki nem próbált tettekre és magatartásformákra ösztönöz. Fontos, hogy ez bizalmi kapcsolat, mely titoktartási kötelezettséggel jár akkor is, ha nem írok alá erről szóló nyilatkozatot. Egyébként a terápia, a tanácsadás, a mentoring, a tréning, a szupervízió, a moderálás és a facilitálás egy-egy határterület, mely ráadásul a coachok munkájában is sokszor megjelenik. Határterületekként azért okozhatnak zavart, mert – a coachinghoz hasonlóan – éppúgy a segítő szakma eszközei, amelyek az egyén vagy a csoport szintjén dolgoznak az ügyfél támogatásán.”
A coachok egyébként számos területen működnek. Van, aki a mindennapi élethelyzetek, változások, krízisek problémáival foglalkozik (életvezetési vagy life coaching), van, aki üzleti, szakmai kérdésekkel (üzleti vagy business coaching) és akad olyan is, aki a vezetői szereppel dolgozik (vezetői vagy executive coaching). És ez csak a téma fókusza szerinti elkülönítés, miközben rengeteg irányzata, iskolája is kialakult, az elmúlt évtizedekben ugyanis egyre nagyobb az érdeklődés a coaching iránt, egyre több helyen van coaching-képzés, és persze egyre több a coach is. Pedig hivatalos szakmaként még kisgyerek, 2011 nyarán fogadta el az Európai Unió a Nemzetközi Coach Szövetség (ICF) és az Európai Mentoring és Coaching Tanács (EMCC) szakmai kódexét, és ekkor kerülhetett fel a coaching az önszabályozási joggal rendelkező szakmák listájára. Bármilyen fiatal szakma is, nyugaton eléggé népszerű, a cégek mintegy 80 százaléka alkalmaz valamilyen módon coachot. Mi ebben azért még le vagyunk maradva: nálunk a coachok többsége kevesebb mint 5 éve tevékenykedik.
Minden probléma magában hordozza a megoldás csíráját
Oké, tehát a coaching során beszélgetünk egy emberrel, aki segít nekünk abban, hogy az aktuális élethelyzetünkben (bármi is legyen az) képesek legyünk új felismerésekre, új megoldásmódokra, képesek legyünk máshogy, számunkra előnyösebben viselkedni ebben a nehéz helyzetben. De hogy éri ezt el a coach? “Azt gondolom, hogy minden probléma magában hordozza a megoldás csíráját is; az ügyfelemmel közösen ezért elegendő időt és teret kell teremteni arra, hogy biztonságban gondolkodhasson. A közös munka eredményére sosincs garancia, de a beszélgetéseken bizalmi légkört teremtek, bátorítok és biztatok, miközben a lehető legpontosabb kérdésekkel keretet adok a beszélgetésnek, hogy az ügyfél elérje, amit akar. A közös munka velem kihívást is jelent, hiszen az ügyfelemtől eltérő tapasztalatokkal rendelkezem a világról, tehát új perspektívát tudok felajánlani neki a jövője és a jelene vizsgálatára is. Tudatosan és felelősséggel kérdezek, figyelemmel és empátiával hallgatok. Fontosnak tartom, hogy coachként világos értékrenddel, véleménnyel rendelkezem, miközben magas szintű az önismeretem és az önelfogadásom. Ez az ügyfeleimet is bátorítja abban, hogy tudatosítsák és vállalják fel az értékeiket, a céljaikat.”
A coach szerint a a szervezeten belüli coachingbeszélgetések célja lehet vezetői készség, képesség elsajátítása, fejlesztése, erősítése, illetve a szervezeti-munkahelyi helyzetek, konfliktusok feldolgozása, kezelése. Teljesen más viszont az a helyzet, amikor az ügyfelek maguktól keresik meg. “A legtöbbször akkor találkozom ilyen ügyféllel, amikor nem tetszik neki, ami előtt áll, esetleg fél is attól, ami felé halad, és hiába próbált meg változtatni a helyzeten már többféleképpen is, de nem sikerült neki. Ugyanakkor külföldi ügyfelekkel dolgozva azt tapasztalom, hogy ők tudatosabbak, és hamarabb keresnek fel egy coachot nagyon fontos döntés vagy helyzetek előtt, illetve amikor a munkájukban szakmailag vagy a magánéletükben elakadtak, valamit megváltoztatnának, vagy egyszerűen csak jobban szeretnék érezni magukat.”
Az, hogy egy coach hányszor, milyen időtartamban találkozik a klienseivel, az egyéni igények mentén változik.“Szervezeti munkában általában 5-10 alkalomból álló folyamatra szerződünk, ami szerintem csak adminisztratíve jó megoldás. Ilyenkor körülbelül kéthetente találkozunk, 60-90 percre. Én azt szeretem, ha az ügyfél alakítja, hogy hányszor szeretne velem találkozni, hiszen ő sokkal jobban tudja, mikor van és mikor nincs coachingra szüksége. Nem hiszek azokban a folyamatokban, amelyek kísérnek és függőséget alakítanak ki.”
A megoldáshoz néha elég, ha a megfelelő kérdést teszik fel nekünk
Bármennyire szerettem volna a coachtól megtudni egy konkrét coaching sztorit, egy megtörtént esetet, ami segíthetne abban, hogy jobban megértsük a coaching működését a gyakorlatban, ő az ügyfeleiről még az anonimitásukat megtartva sem árult el semmit. Kiderült azonban, hogy van saját coacha, így egy saját, személyes történetet azért megosztott. “Tavaly meghívtak egy projektbe, ami csodálatos lehetőségnek tűnt, de az első pillanattól kezdve mégis ágaskodott valami bennem ellene. A második projektmegbeszélés után felhívtam a coachomat, hogy valami nagyon nem stimmel, és egyszerűen nem értem magam, és hogy mi a bajom. Megbeszéltük, hogy két nappal később találkozunk. Elkezdtünk beszélgetni, és feltett egy olyan kérdést, amelyik mindent megvilágosított: hirtelen megértettem, hogy mi idegesít, és miért jobb, ha nem csinálom. Bevallom, utána azon gondolkodtam, hogy ez miért nem jutott nekem magamtól eszembe.”
A problémás helyzeteink egy része tehát úgy tűnik, könnyebben megoldható, ha akad, aki a kérdéseivel új gondolatokat indít el a fejünkben, aki annyira más szempontból látja a helyzetet, hogy ezzel a mi szemünket is kinyitja, aki képes olyan légkört teremteni számunkra, amiben odabent megtalálhatjuk a megoldást és észreveszünk olyan dolgokat, amik az orrunk előtt voltak addig is. Hogy ezt miért nehezebb egyedül megtenni? Mert egyrészt átkozottul nehéz kitörni abból, amit megszoktunk, és mert ahogy Einstein mondta: “egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen keletkezett.”
