Könnyebb felkapni, ha helyzet van, kényelmesen elfér az ágyban, kevesebbet eszik, és az állatorvos is olcsóbb. Steiner Kristóf elmondja, miért örül, hogy tíz évvel ezelőtt zsebkutyát választott.
Van egy kínai meztelenkutyám, Özge, aki – bár fajtájához képest kissé kerekded – mégiscsak olyan pici, mint egy háromhónapos csecsemő. Gyakran sétáltatom őt a szomszédommal, akinek egy nagyobbacska golden retrivere van. Ő azt szokta mondani viccesen: „A kistestű kutya legnagyobb előnye akkor válik nyilvánvalóvá, amikor neked ilyen kis bogyókat kell felszedned utána, nekem pedig...” És bár igaza van, ezzel nem áll meg az aprócska ebek előnyeinek sorolása. Elmondom, én miért örülök, hogy tíz évvel ezelőtt zsebkutyát választottam magamnak.
1. Kutya a fellegek felett
Bár a légitársaságok meggyőződéssel állítják, hogy a kutyák teljesen jól elvannak a repülőgép gyomrában, én egyszer reptettem át a tengeren Izraelbe Chopa nevű 13 kilós, Nyugati aluljáróból származó kutyánkat – aztán soha többet. Mert hogy a nyugtató, a sokk, és a hideg annyira kikészítette, hogy még a kedvenc labdájáért is alig volt hajlandó kimászni az utazóketrecből. Persze kutyája válogatja - biztosan akad, akit nem készít ki a ketreces utazás. Özge kutyám ezzel szemben – aki „kövér” napjain sem nyom többet 8 kilónál – a repülő utasterében utazhat, mindössze egy kutyatáskára van szüksége. Neki nyugtatót sem kell adnom – pont úgy tekint a fellegek feletti túrára, mint egy autós kirándulásra: pont nem érdekli, milyen magasan, milyen járművel közlekedünk.
2. Az étterem titkos VIP vendége
Egy bernáthegyivel étterembe járni kicsit olyan, mint elefánttal porcelánboltba menni: még ha baromi jól nevelt az állat, akkor sem egyszerű helyet találni neki – és akkor a szomszédos asztalok vendégeinek döbbent tekintetéről még nem is szóltam. Sajnos Magyarországon (tisztelet a kivételnek) még mindig nincs hagyománya annak, hogy a kutyával érkező vendégeket azonnal megkérdezzék a pincérek: hozhatnak-e vizet a kutyusnak – ehelyett számos helyről még ki is utasítanak bennünket négylábú barátainkkal. Ám egy kistestű, jól nevelt kutya simán elfér a kabát alatt, míg egy csendes sarokban helyet foglalunk, eztán pedig békésen elüldögél az ölben vacsora végeztéig.
3. A pénztárca mélyén
Bár meglehetősen „material girl” szemlélet, de ennek is van létjogosultsága: kiskutyát tartani klasszisokkal olcsóbb. A nagytestű ebek hosszabb pórázt, nagyobb szájkosarat, és persze sokkal több kaját igényelnek, mint az aprócska négylábúak. Azért az mégsem mindegy, ha a kistestű kutya annyival kevesebbet eszik, hogy egy átlagkeresetből is telik minőségi kutyatápra. Ha pedig – ne adj' Isten – betegség, baleset, esetleg allergia, érzékenység esete forog fenn, az állatorvos felírta gyógyszerek, injekciók, kötszerek is mind-mind drágábbra rúgnak egy nagyobbacska kutya esetén.
4. Indul az eb-mobil
„Kutya a kocsiban? Ja, akkor inkább nem” – mondja vissza a felajánlott fuvart néhány barátom. Biztosan minden kutyás környezetében vannak ebfóbiás haverok – ám egy kistesű kutya az ölben kuporogva őket sem fogja zavarni. Ha pedig családi/baráti kirándulásra kerül sor, és egy német juhász is a csapattal tartana, meglehetősen kényelmetlen lesz a túra a hátsó ülésen utazóknak. Ölebből viszont akár mindenki hozhat magával – akár még egy Mini Cooperben is.
5. Álom, édes álom
Kényes téma, de kihagyhatatlan: van, aki visszataszítónak tartja, mások képtelenek elképzelni az életet nélküle. Mi az? Naná, hogy a „kutya az ágyban” kérdés. Én a magam részéről büszkén vállalom, hogy a mi kutyáink csak akkor nem alszanak az ágyban, ha történetesen akkora a kánikula, hogy inkább az ágy alatt térnek nyugovóra. Ám ha teszem azt, két dobbermanunk lenne, le kellene mondanunk erről az élményről – bevallom, néha az egészen aprócska kutyáink is mamut méretűnek tetszenek, amikor hajnaltájt mind a négyen kétségbeesett harcot folytatunk az egyetlen takaróért.
6. Mini fogak – mini harapás
Bár a mi kutyáink még a légynek sem ártottak soha, be kell látnunk: mindenre van egy első alkalom. Számtalanszor hallottam már a kutyafuttató parkokban, ha két kutya egymásnak esett: „pedig még soha életében nem tett ilyet”. A kistestű kutyák viszont egészen biztosan nem fognak sebeket ejteni más kutyákon, és még ha egy rossz pillanatukban egy embert harapnak is meg, annak legfeljebb kínos magyarázkodás (és persze oltási igazolások lobogtatása), de semmiképpen sem baleseti sebészet lesz a vége.
7. Kistáska kontra bőrönd?
Akinek kistestű kutyusa van, az pontosan tudja: semmihez sem fogható mikor felkapjuk a kis vakarcsot, és megdögönyözzük, ő pedig bébifarkasként harapdál, és úgy sípol, mint egy strandlabda (bár neki meggyőződése, hogy morog és ugat). És persze néha egy kimerítő séta utolsó párszáz méterén is praktikus tud lenni, hogy a kutyus egyszerűen csak „felkapható”, ha már elvégezte a dolgát, aztán irány haza. Ugyanez igaz a zsúfolt utcákra: egy nagytestű kutyával művészet keresztüljutni egy nyüzsgő keresztetődésen, ám a picit szó szerint a tenyerünkön hordozhatjuk a stresszes helyzetekben.
