Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ahol van utójáték ott szorosabb a kötődés, mélyebb az intimitás és jobb a szex. Nem, nem csak a nőknek.
Van, aki szex után felpörög, tele lesz energiával, elöntik az érzelmek, csacsogna, játszana, megosztana, és akad, aki teljesen elernyed, és nem vágyik másra, minthogy csukott szemmel, csendesen hümmögve, békés, nyugodt álomba merüljön. Az előbbi verzió nyilván a nőkre, az utóbbi meg a pasikra jellemző. Legalábbis a sztereotípiáink alapján mindenképpen. De vajon mit mond erről a tudomány? Kinek kell az utójáték? És egyáltalán minek? Köszi az összefoglalást, Noam Shpancer professzor!
A kötődést, az intimitást segíti
Szex közben elképesztően felpörög a testünk: harminc különböző agyterület tüzel egyszerre, hormonok hada árad szét a testünkben. Nem véletlenül olyan intenzív, minden idegszálunkat lekötő élmény a jó szex. A számos hormon között pedig ott dolgozik az oxitocin is, a párok közötti kötődés kialakításában lelkesen közreműködő hormon. Az oxitocin a vazopresszinnel kiegészülve felelős a szex utáni nyugalom, a biztonságérzet, a megnövekedett bizalom és intimitás érzéséért, amit a másik testi közelsége, becézése, a másikkal való törődés csak még inkább erősít. Ebből a megközelítésből tehát az utójáték a kötődés és az intimitás segíti elő, és ezzel párhuzamosan szerepe van a félrelépések valószínűségének csökkentésében is.
Evolúciós szempontból nézve a párok közötti kötődés hasznos, hiszen több esély van az utód felnevelésére, ha apu és anyu ezt közösen vállalják. De tudjuk azt is, hogy a két nem evolúciós stratégiái eltérőek, ami magyarázat lehet arra, miért állnak máshogy a nők és a férfiak az utójátékhoz. Eszerint a nők alapvetően a hosszú távú párkapcsolatokra utaznak, így számukra fontosabb, hogy minél alaposabban megerősítsék a kötődést, míg a férfiak „mindenhova szórok egy kis magot, majd csak bejön valami" típusú stratégiájába a szex utáni gyengédség nem feltétlenül passzol. De vajon tényleg csak a nőknek kell a poszkoitális cukiskodás?
Hosszú távon mindenkinek kell
Már a hetvenes évek kutatásaiból kiderült, hogy mindkét nem igényli a szex utáni közös tevékenységet, legyen az a beszélgetéstől az ölelkezésen át az egymás bámulásáig bármi, de ahogy azt a sztereotípiáink is sejtetik, a legtöbb kutatás szerint a nőknek valóban nagyobb az igénye az utójátékra, mint a férfiaknak. De ez nemcsak a nemi különbségen múlik.
Egy főiskolásokkal végzett vizsgálatból például az derült ki, hogy a különböző szex utáni interakciókra más és más a két nem igénye hosszú és rövid távú kapcsolatban. Kiderült, hogy tartós párkapcsolatban a férfiaknak a csókolózás fontosabb szex előtt, mint utána, míg a nők szex után is szeretnek smacizni. Az intim beszélgetéseket mindkét nem a szex elé, míg az ölelkezést és a szerelmi vallomásokat a szex utánra pozicionálja. Különbség volt azonban abban, hogy a nők mind hosszú, mint rövid távú partner esetén hajlamosabbak a utójátékot kezdeményezni, míg a férfiak ezt inkább akkor tették meg, ha akartak még valamit attól a csajtól. Nem feltétlenül kapcsolatot – az újabb szex lehetősége is elég volt.
Oké, önmagában nem nagy meglepetés, hogy alkalmi szex után ritkán tör elő az emberből a babusgatási vágy, de a vizsgálatoknak hála most már a tudomány is megerősítheti, hogy a hosszú távú kapcsolatokban gyakoribb az utójáték. És milyen jó, hogy így van. Számos vizsgálatból kiderült ugyanis, hogy minél hosszabb az utójáték (egy kutatás szerint az átlagos ideje 15 perc), annál elégedettebbek az emberek a kapcsolattal és hónapokkal később is pozitívabban látják annak jövőjét. De a posztkoitális aktus nemcsak a kötődéssel, a kapcsolattal való elégedettséggel függ össze, hanem azzal is, mennyire tartjuk klassznak a szexet. Nem véletlen, hogy azok, akiknek a partnerük hajlamosabb volt elaludni szex után, sokkal inkább hiányolták a kapcsolatból a meghitt beszélgetéseket és az intimitást, mint azok, akiknek a partnerét nem ütötte ki azonnal a szex. Mindegy, hogy pasiról vagy nőről volt szó.
A múlt és az aktuális pillanat is számít
A szex utáni cukiskodás azonban nemcsak a nemtől és kapcsolat jellegétől függ, hanem attól is, hogyan kötődünk más emberekhez, hogy milyen az a ránk stabilan jellemző stílus, amivel a hozzánk közel álló emberekkel kapcsolatot tartunk fenn. Ez pedig már gyerekkorban, az elsődleges gondozóhoz (szerencsés esetben az anyához) való viszony során kialakul. Tehát régről hozzuk, mélyről szakad fel, és bár nem tudatos, rengeteg dolgot befolyásol a párkapcsolatunkban. Például azt, képesek vagyunk-e bízni a másikban, összehangolódni vele, feltárni magunkat, beleengedni a lényünket egy viszonyba. Ha nem, akkor gyakran kerüljük az érzelmi intimitást, az önfeltárást, így inkább kerüljük az utójátékot is. (Itt olvashat részletesebben is a kötődési stílusokról.)
Ahogy a személyiségünk rejtett rétegei, úgy az aktuális élményeink is befolyásolják azt, mennyire vagyunk fogékonyak az összebújásra. Orgazmus után ugyanis sokkal gyakoribb az utójáték, mint amikor elmarad a kielégülés. Azt, hogy ez az orgazmus idején megnövekedett oxitocin szintnek tudható-e be, vagy éppen annak, hogy ilyenkor a személyes határok könnyebben lebomlanak, nem tudjuk, csak azt, hogy így van.
Az tehát, hogy elalszunk-e szex után vagy sem, függ a nemünktől, a viszonyunk jellegétől, a kötődési stílusunktól és attól is, kielégültünk-e. Így az utójáték megléte vagy hiánya rengeteg információt hordoz, sokat elárul a kapcsolat mélységéről, a jövőjéről. Az azonban, hogy szokott-e utójáték lenni szex után vagy sem, nem egy stabil jellemző – ha többre van igényünk, azt jelezni kell a partnerünknek, már csak azért is, mert az a negyedóra intimebb és jobb párkapcsolatot eredményez.
