Néhány napja jött velem szemben a Facebookon egy gif, amin egy a hasát fájlaló lány egy gigantikus sugár szivárányt ereszt ki a hátsóján, majd mindezt egy pillangó követi. A cím így szólt: "Ezért nem pukiznak a lányok." A kép alatti hozzászólásokat olvasgatva szembesültem vele: sok férfi számára nemhogy vonzó, de egyenesen bosszantó, ha egy nő képtelen elfogadni, hogy nem Barbie-ból van. Fura egy értékrend, mi? A társadalmunk felnevelt egy generációt, amely számára az izzadt, szőrös pasi szexi, ám egy lány hasonló kvalitásokkal még a sarki kisboltig és szényenkezve menne le. Talán itt az ideje, hogy kicsit helyre rakjuk a prioritáslistánkat - persze anélkül, hogy átesnénk a ló túloldalára...
Van egy barátnőm, aki minden alkalommal, mikor a vécére igyekszik, bekapcsolja a tévét, vagy felhangosítja a zenét, mert egyenesen elképzelhetetlennek tartja, hogy bárki – beleértve a pasiját is – meghallja, hogy bizony a nő is emberből van. És bár én sem vagyok az a böfögve fingó típus, sőt, az Adam Sandler filmek altesti poénjainál se őszinte a mosolyom, az ilyen fokú perfekcionizmus számomra is érthetetlen. Persze logikát keresni benne nem érdemes – én is csak azt a választ kaptam a “dehát úgy is tudja, hogy te is jársz vécére, nem?” kérdésre, hogy “igen, de akkor is!”. Ez pedig az az érv, amivel - lássuk be - nagyon nehéz racionális vitába szállni.
Perfekcionizmus, mint népbetegség
Minden kornak megvan a maga népbetegsége. A kilencvenes évek depresszióját felváltotta az ezredforduló utáni stressz, 2010-ben azonban ezt is kigolyózta az új trend: a teljes tökéletesség iránti vágy. Persze mindez nem egyik pillanatról a másikra került elő: Gábor Zsazsa például - akit nyugodtan nevezhetünk a jelenség korai zászlóvivőjének - egyszer azt mondta: "Aki arcmaszkkal és hajcsavarókkal mutatkozik egy férfi előtt, az meg is érdemli, hogy megcsalják." Hála az efféle megjegyzéseknek, mára olyan maximalista társadalomban élünk, ahol a nők az edzőteremben Madonnák, az ágyban Angelina Jolie-k, a konyhában Bree Van De Kampek, a barátokkal pedig Carrie Bradshaw-k akarnak lenni. Az erőszakos perfekcionizmus az élet minden területére kihat: photoshopolt testű reklámcsajok bámulnak ránk a plakátokról színezett kontaktlencsés szemükkel, mindezzel pedig nem hogy hétköznapi ember, de még Wonder Woman sem tudna lépést tartani. Márpedig aki non-stop teljes tökéletességet vár el magától, előre megágyaz a bukásnak - ha pedig ezzel egy párkapcsolatot is megmérgez, a szakításnak is.
Saját kárán tanul a Barbie
Hiszen még ha sikerül is néhány éven át minden természetes életfunkcióval járó hangot, szagot és látványt hét lakat alatt őrizni, millió olyan dolog történhet, ami kiborítja a bilit. Az ember megöregszik, ne adj' Isten megbetegszik, és azon kapja magát: ha közel akarja magához engedni a párját, ha a támogatására, közelségére vágyik, be kell mutatnia a kedvesnek egy "másik én"-t. Egy autentikus, emberi, gyarló ént, akit egészen eddig rejtegetni próbált. És ha a pasi nem vevő a látványra - mert nem ehhez szokott hozzá - senki sem hibáztathatja érte.
"Kigyógyulni" a mániákus perfekcionizmusból és látszat-létből nem lehetetlen - ugyanakkor ez egy folyamat, amely nem megy végbe egyik pillanatról a másikra. Mi több, gyakran személyes tragédiákon keresztül érthetjük meg: a két ember közötti köteléket éppen az húzhatja szorosabbra, ha ömaguk maradnak - a kapcsolatban is. Ha valaki megtapasztalja, milyen kártékony tud lenni a látszat-tökéletesség egy kapcsolatra nézve, a rossz tapasztalat után könnyebben hoz jobb döntéseket a jövőre nézve. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy megértse: ahogy lehetetlen ráncok nélkül megöregedni, éppúgy képtelenség fenntartani a látszatot, hogy minden nő Chanel 5-öt izzad.
Ha büfögni sem mer, hogy cserél majd szaros pelenkát?
"Az extrém tökéletesség iránti vágy az önértékelési zavar egyik klasszikus megnyilvánulási formája" - mondja Tóth-Horváth Gábor, a Dívány pszichológusa. "Ebből sokféle túlkapás születhet a szoláriumfüggőségtől az anorexián át egészen betegségek eltitkolásáig. Ám egy jól működő kapcsolatban mindkét fél tisztában van vele, hogy a másik sem tökéletes, és nem is kell úgy tennie, mintha az volna." A szakértő szerint a reklámoknak és az internetnek köszönhetően egyre többen zavarodnak össze, és hiszik, hogy a videóklipekben, hirdetésekben prezentált színészek és modellek, akik körül három sminkes ugrál egyszerre, a való életben is épp úgy egyben vannak, mint a photoshopolt címoldalakon. "Érdemes észben tartani: a kozmetikumoktól talán hamvasabb és illatosabb a bőr, de biológiai szinten a feromonok, érzelmi szinten pedig a feltétel nélküli szeretet indítja be igazán az embereket. Prózai kérdés: aki úgy érzi, hogy egy hasmenős influenza nem fér bele a kapcsolatába, az hogy fogja tisztábatenni a gyerekét, ha annak jön el az ideje?"
