Szóval, mire is jó a kombucha?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Szakértő segítségével kerestük a választ, meg is kaptuk. Röviden: semmire.

10 millió forintra büntette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a Viva Natura World Kft-t, akik évek óta forgalmaznak kombucha termékeket. A GVH észrevétele szerint a tájékoztatások fő üzenete a fogyasztó számára az volt, hogy a termékek használatával számos betegség hatékonyan kezelhető, orvosolható, megelőzhető, valamint egészségmegőrző hatása is van a termékeknek.

Na, de tegye fel a kezét, aki pontosan tudja, hogy mi is az a kombucha, azon túl, hogy valamifajta lé, ami meglehetősen büdös, és medúzához hasonló lények ülnek az alján? Megkerestük Kalmár Éva biológust, a Critical Biomass blog szerzőjét, hogy mondja el a véleményét a termékről, amit ma is sokan fogyasztanak, mint gyógyhatású italt.

Mi a kombucha?

"A kombucha maga nem egy gomba, hanem egy ital, amit egy adott mikróbaközösség – vagyis baktériumok és gombák keveréke – teából erjeszt. A mikróba keveréket sokféleképpen hívják, általában teagombának, az angolszász szakirodalom SCOBY-nak nevezi. Ez egy mozaikszó, ami a “symbiotic colony of bacteria and yeast” kifejezésből származik, jelentése: baktériumok és élesztőgombák szimbiózisban élő telepe. A SCOBY összetétele eléggé változó: függ az éghajlattól, a használati helytől, és ebből kifolyólag a helyi mikroflórától. Leggyakrabban az alábbi baktériumokat tartalmazza: Bacterium xylinum, Bacterium gluconium, Acetobacter hetogenum, Pichia fermentons. Ritkán kimutathatók benne antibiotikum-termelő Penicillium fajok, de volt már olyan minta, amiben antrax (Bacillus anthracis) volt kimutatható."

„Az élesztőgombák közül állandó összetevő a Schizosaccharomyces pombe, a Torulaspora delbrueckii és a Zygosaccharomyces bailii. Nem ritka, hogy a SCOBY egyéb élesztőgombákkal szennyeződik, mint a mérgező anyagokat termelő Aspergillus illetve különböző Candida fajok is gyakran kimutathatók benne (C. albicans, C. kefyr, és C. krusei).

A kiindulási ital általában cukros feketetea, bár sok leírásban zöld illetve fehér teát is említenek. A cukros teából a mikrobák egy változó összetételű italt állítanak elő. Attól függően, hogy milyen erjesztési folyamatok zajlottak le, a végleges kombucha-italban az összetevők között lehet alkohol (max. 0,5%), ecetsav, etil-acetát, glükuronsav és tejsav. A fermentálási időtől függően maradhat még az italban cukor, a tea alkaloidái közül pedig néhány bizonyítottan átalakul, de koffeint általában változatlanul marad a folyadékban."

A kombucha története

"A kombucha egy “ősi” ital, aminek a népi gyógyászatban volt­ (van) szerepe. Különböző források más-más sztorit mesélnek el róla, van olyan verzió, ami szerint Mandzsúriából származik (ami ugye a XX. században az Orosz, majd a Japán Birodalom részévé vált). Ez egészen átfed a sztori további részével, ami szerint az 1910-es években került át a kombucha Oroszországba, onnan pedig szép lassan elterjedt Németországba, majd Európa többi országába.

Egy másik történet szerint a történelmi emlékek az i.sz 221-ben tesznek először említést a halhatatlanság italáról a Csin-dinasztiabeli Kínában, mely ital mi más is lehetne, mint a kombucha. Egy másik legenda szerint dr. Kombu, egy koreai orvos ezzel gyógyította meg i.sz. 414-ben a japán Ingjó császárt. Néhányan Dzsingisz kánnak tulajdonítják a kombucha európai elterjesztését, és van olyan verzió, amiben Ukrajna szerepel, mint a csodagomba őshazája. Mivel egy japán hínár-ital neve (konbucha) megtévesztően hasonlít az erjesztett teáéra, így elképzelhető, hogy a két ital eredete összefolyt. Amerikában a hetvenes években volt nagy divat a teagomba által otthon erjesztett italt inni, ma pedig a kész terméket és a teagombaként nevezett mikrobakeveréket is árusítják világszerte."

A kutatási eredmények hiányoznak

A szájhagyomány szerint az ital hatékony anyagcsere-megbetegedések, ízületi gyulladás, pikkelysömör, székrekedés, emésztési zavarok, és a magas vérnyomás esetén. Ezen kívül erősíti az immunrendszert, aminek, mint tudjuk, orvosi vagy biológiai értelemben nincs sok értelme. Olvasni extrém esetekről is, mint például a Csernobil környékén élő, kombuchát fogyasztó idősebb asszonyok, akik állítólag nem szenvedtek sugárkárosodást.

Jó néhány szakcikknek tűnő publikáció foglalkozik ezekkel a gyógyhatásokkal, de igazából egyetlen, szakértők által véleményezett szakmai folyóiratban sem jelent meg megfelelően kivitelezett klinikai kutatás a kombucha-teával kapcsolatban. Ezek alapján a felsorolt gyógyíthatások nem tekinthetők megalapozottnak.

Akkor most ér valamit vagy sem?

Kalmár Éva úgy fogamazott, ő nem inná, de nem is beszél le róla senkit, bár nem a (mint láttuk, nem igazolt) gyógyhatása miatt. "Fogyassza, akinek ízlik, meg van hozzá gusztusa – nekem nem volt, de nemzedékek nőttek fel ezen. Ha nincs tiszta ivóvíz, vagy a forralt víz íze nem túl finom, a tea, illetve az erjesztett tea alternatívája lehet az alkoholtartalmú fermentált italoknak, mint a sör vagy a bor."

Ellenjavallatok

A kítűnő orvosok által írt Science Based Medicin nevű blogon található egy kombuchával foglalkozó bejegyzés. Ez kivételesen nem a tea gyógyhatásaival foglalkozik, ellenben igen részletes listát ad azokról az esetekről, ahol orvosilag dokumentált káros hatásai voltak a kombucha fogyasztásának. Ezek között szerepel alkohol-indukált sárgaság, szédülés, hányinger, májgyulladás, metabolikus acidosis, illetve ebből eredő szívmegállás, antrax-fertőzés, akut vese-funkcióvesztés tejsavas acidózisból kifolyólag, illetve kerámia edény használatából eredő ólommérgezés. Mivel pedig az otthoni erjesztés esetén a mikróbakeverék összetétele nem pontosan ismert, gyenge immunrendszerrel rendelkezők, terhes és szoptatós anyák lehetőleg tényleg ne igyák

Hogyan készül otthon?

Szerencsére szakértőnknek, Kalmár Évának autentikus emlékei vannak a kombucháról, ugyanis édesanyja orosz, aki otthon készítette azt. "Az eredeti alkalmazás házi, vagyis mindenki otthon erjesztette a teáját. Anyukám orosz, és emlékszem, hogy gyerekkoromban nálunk is volt otthon teagomba. Anyukám gyerekkorában Leningrádban nagyon elterjedt volt, minden ismerőse ezt itta. A hetvenes-nyolcvanas években aztán Budapesten sem volt nehéz teagombához jutni, ismerősök ingyen adták egymásnak a leváló új telepeket. Szerinte finom savanykás és édes íze volt, enyhén szénsavas, üdítőnek használták akkor, amikor nem volt a szörpökön és a teán kívül túl sok alternatívája az alkoholmentes italoknak.

Édesanyám gyerekként is szerette, a nővéremmel mi viszont nem akartuk megkóstolni, azt mondtuk rá, hogy takony (vagy medúza) van a tetején, és gusztustalannak tartottuk. 3 literes befőző üvegben tartották a teagombát, arra kellett ráönteni a teát. Az üveg tetején géz volt, hogy szellőzőn, meg azon keresztül öntötték le a “kész” italt folyamatosan. Azt mondták, hogy sok B-vitamin van benne, meg megfázásra is jó. Néha tönkrement, akkor ismerőstől kellett újra kérni."