Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Csodát ne várjon, senki sem fog egy fecskendőtől húsz évet fiatalodni. Viszont úgy néz majd ki, mintha állandóan wellnessezne.
„Ismersz engem, sosem hittem a házasságban. De a botox mindig beválik!” – mondja Samantha a Szex és New Yorkban, mi pedig nevetünk. Ehhez képest amikor a valóságban botoxoztatásra vetemedik valaki, egyáltalán nem nevetünk. Sokkal jobban szeretünk szörnyülködni és élcelődni (mi szükség van erre, miért kell erre pénzt költeni, miért nem képes elfogadni valaki, hogy öregszik, milyen szánalmas, blablabla). Az viszont még ennél is nagyobb különbség egy Szex és New York epizód és a hétköznapi halandók élete között, hogy aki belövet magának egy löket botoxot, az nem poénkodik a dologgal. Nem cseveg róla nyíltan ország-világ előtt, sőt gyakran még a közeli barátok előtt is elhallgatja. Mintha legalábbis valami rettenetes vétséget követett volna el. Olyan ez, mint Scarlett O'Hara bugyija az Elfújta a szélben: bárki láthatja, de senki sem beszélhet róla.
Csitt, ez a mi titkunk!
Úgy fest, olyan társadalmat építünk, amiben mindenki egyformán rosszul érzi magát mások ítélkezése miatt. Ha valakinek ráncos, megereszkedett az arcbőre vagy májfoltos a keze, összesúgunk a háta mögött – „elképesztő, szinte egyik napról a másikra megöregedett!” és „szörnyű nézni, hogy elhanyagolja magát!”. Ha viszont valaki a savas arcbőrhámlasztás, a botox vagy a ráncfelvarrás mellett dönt, már-már dörzsöljük a tenyerünket, hogy megint van miről pletykálni. Az eredmény: érzelmileg sarokba szorított felnőttgenerációt (szándékosan nem használom az „öreg" vagy „középkorú" szót, és végképp nem a „szépkorút") nevelünk fel. Egy olyan generációt, amelynek tagjai a legjobb barátaik, sőt, a férjük, gyermekeik, anyjuk elől is titkolják a szépészeti beavatkozásaikat.
Ami azonban ennél is rosszabb: emiatt arról sem vagyunk képesek beszélni, hogy ki milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb egy botox vagy épp arcfelvarrás révén. Ha új cipőt vettünk, azonnal hencegünk vele. Ha felfedezünk egy tehetséges fodrászt, megosztjuk a barátainkkal a jó hírt. Ha olvastunk egy jó könyvet, örömmel ajánljuk egymásnak. Ha egy ismerősünk egyszercsak feszesebbnek, kipihentebbnek tűnik, és kiderül, rátalált a világ legcsodálatosabb masszőrére, valamint jógatanfolyamra jár, élvezettel taglaljuk a részleteket, és kozmetikusok, pedikűrösök, manikűrösök telefonszámait cserélgetjük. Ám aki komolyabb szépészeti beavatkozásra vágyik, annak nem marad más választása, mint vadidegenek fórumbejegyzéseit olvasgatni. A leghitelesebb információt még mindig egyenesen a leendő orvosunktól kaphatjuk – ugyanakkor „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, így kevés az esély, hogy a doki azt mondja: „Hozzám ugyan ne jöjjön, én egy kontár vagyok”, esetleg „ön lesz életem első páciense”.
Kérdések hada, válaszok garmada
Éppen ezért legyen szó zsírtöltésről (mindjárt elmondom, hogy az mi a fene), hyaluronsavról (erről is) vagy botoxról, mindannyian (na jó, talán nem mindannyian, de sokan) tele vagyunk kérdésekkel. Látszani fog a beavatkozás nyoma vagy azonnal mehetünk emberek közé? Olyan lesz, mintha végre alaposan kialudtuk volna magunkat, vagy mindenki összesúg majd a hátunk mögött, hogy plasztikai sebésznél voltunk? Egyáltalán, melyik mire való? És ha már ennyi pénzt fizettem érte, mégis mennyi ideig marad meg a hatás? És mi van akkor, ha úgy fogok kinézni, mint Frankeinstein menyasszonya, mert a szervezetem rosszul reagál a beavatkozásra vagy túl sok cucc került az arcomba? És ha épp ellenkezőleg: egyszerűen nem látok semmi, de az ég egy adta világon semmi változást?
Minderre az ország egyik legfelkapottabb plasztikai sebésze, dr. László Zsolt válaszolt nekünk. „Válasszuk kétfelé az arcot, az orrvonaltól felfele és lefele. A botox alapvetően átmenetileg bénítja azokat az izomcsoportokat, melyek felelősek az adott terület ráncaiért. Biztonsággal a botox kezelést a homlokráncokra és a szemek körüli szarkalábakra használjuk leggyakrabban. Ezzel szemben a töltő anyagok gyakorlatilag kiemelik az arcon látható ráncok által képzett mélyebb redőket, illetve az idő múlásával az arc mélyebb rétegeiben fokozatosan csökkenő, az arc beesettségét okozó zsír pótlására használatosak” – avatott be a titokba. Ennek számtalan módja létezik, itt van például Madonna kedvence, a hyaluronsav – ennek köszönheti például, hogy a Gucci jótékonysági koncertjén cafatokra szedte a bulvársajtó, mondván: püffedt és természetellenes a feje. Ez azonban nem az eljárás hibája, a gond inkább az volt, hogy Madonna vélhetően túlzásba vitte a beavatkozást. „A hyaluronsavas kezelés hatása közvetlen a kezelést követően látszik, és kb. 3-5 napig a kezelt terület kissé duzzadtabb. A botox viszont csak négy-öt nap alatt fejti ki a teljes hatását, mivel körülbelül ennyi idő kell arra, hogy az izmok úgymond "ráncba húzó" hatásának megszűnte látható legyen a bőr ráncain” – mondta a szakember.
Érdemes még szót ejteni a nálunk kevésbé elterjedt, de egyre jobban terjedő zsírtöltésről. A módszer szintén az öregedési folyamatok részjelenségként jelentkező, az arcbőr alatti zsír rétegeinek csökkenését hivatott kompenzálni. Jól kezelhetőek ezzel a módszerrel például a szem alatti karikákat okozó árkok, vagy a beesett középarc, járomcsont feletti terület. Persze abban az esetben, amikor az öregedési folyamatok egy bizonyos mértéken átlépnek, a különböző injekciós technikák már nem elégségesek, ilyenkor az arcplasztika lehet a következő lépés.
Itt fontos megemlíteni még, hogy még ezeket a nem sebészeti beavatkozásokat is kizárólag csak orvos végezheti, mivel egy kozmetikus nem tanult hat éven át anatómiát az orvosi egyetemen, és fogalma sincs a bőr alatti idegpályákról.
Botox-tapasztalatok első kézből
Most pedig, a dokitól érkező hiteles információkat követően jöjjön egy vallomás. Bár én a magam részéről (Samanthával ellentétben) hiszek a házasságban, és nem lejtenék győzelmi táncot, ha valamelyik barátom végre valamiféle szépészeti beavatkozás mellett döntene, de a botox nálam is befigyelt. Nem volt tervbe véve, nem éreztem különösebb szükségét és nem is szenvedek az idő múlásától. Ám egy régi barátom – Pindy (aka dr. Perghe Alexander), akivel balhés serdülőkorunkban állandóan együtt buliztunk – a táncparkettet a fogorvosi rendelőre cserélte, és tavaly tavasszal meghívott a rendelőjébe egy fogfehérítésre. Szó szót követett, és hamar kiderült, hogy a klinikán bizony nemcsak fogak, hanem arcok szépítésével is foglalkoznak. Én pedig az az ember vagyok, aki simán felvarrat egy új tetoválást a patikába menet, csak mert jelnek veszem, hogy a gyógyszertár mellett van egy tetoválóstúdió is; gyakorlatilag mindenhol volt már piercingem életem valamelyik szakaszában, és úgy általában véve szeretem az élet minden színét, szagát, zaját megtapasztalni. És különben is, botoxoztatni semmivel sem drasztikusabb, mint mondjuk egy egzotikus országba utazni, vagy megkóstolni egy fogást, amelyről korábban még sosem hallottunk.
Az első és legfontosabb tippem, hogy legyen száz százalékosan őszinte a dokival. Neki semmi szüksége a bullshitre, és ha nem mondjuk ki precízen, hogy mire vágyunk, sokkal nagyobb az esély arra, hogy elégedetlenek leszünk a végeredménnyel. Emellett az is fontos, hogy ne várjon csodát: ez nem a Jól áll neki a halál című film, senki sem fog egyik pillanatról a másikra húsz évet fiatalodni egy fecskendőtől. A első számú jó hír viszont az, hogy a tűszúrás annyira sem fájdalmas, mint mondjuk egy szúnyogcsípés. A kettes számú, hogy nemcsak érezni, de látni se nagyon fogja a beavatkozás nyomát: a halovány kis pettyek csak egészen közelről látszanak, és pár óra után teljesen eltűnnek. És most jön a legjobb rész: a kutya sem fogja észrevenni, hogy bármi komolyabb akció történt a fejével, csak azt, hogy valamiért tök jól néz ki mostanában. Az eredmény sokkal inkább emlékeztet majd arra, mint mikor egy hétvégére elvonulunk wellnessezni a párunkkal és jókat szexelünk, mint a sztárok bulvárlapokban mutogatott „OMG, mit tett az arcával?!?!” fotóira.
A ráncfeltöltést ne szégyellje, csak azt, ha ítélkezik
Végezetül álljon itt egy személyes jó tanács, amellyel mindannyiunk életét megkönnyítheti: ne szégyellje, hogy botoxoltatta az arcát. Az, hogy valaki botoxoztat, még nem jelenti azt, hogy következő héten feltölteti a száját, felpolcoltatja a melleit, fitos orrot csináltat magának, és néhány éven belül pont úgy néz majd ki, mint Geronazzo Mária – ezt pedig jó ha azok is tudják, akik zsigeri viszolygást éreznek, amikor a szépészeti beavatkozásokra gondolnak. Sőt, egy kis botox még azt sem jelenti feltétlenül, hogy azonnal kórosan rákapunk a dologra. De még azt sem, hogy nem bírjuk elfogadni a korunkat – a botox ugyanis akár a migrénes fejfájásra vagy a túlzott izzadásra is lehet orvosság. Ám ami mindennél lényegesebb: én, ön, és mindenki más azt csinál, amit akar, hacsak azzal, amit tesz, nem árt másoknak.
Az emberiség egész óceánokat mérgez meg szeméttel, tönkretettük az ózonréteget, személyes tapasztalatlanságunk miatt intoleranciára neveljük a környezetünket, időnként lelketlenül bánunk barátokkal, kollégákkal, családtagokkal, és rengeteg hülyeségre költünk pénzt – naphosszat sorolhatnánk, mennyi valóban kártékony dolgot teszünk önmagunkkal és a világgal. Nehogy már az legyen a sztenderd, hogy a valódi gazságokat szőnyeg alá seperhetjük, közben tíz apró kis tűszúrást úgy kezelünk, mintha legalábbis a nyolcadik főbenjáró bűn volna!
