Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Függőség, elszigetelődés, alternatív-személyiség, szexuális vonzalom zavara. Pszichológusok a gyerekkori nethasználatról.
Felesleges hosszan fejtegetni, hogy a net és a kütyük mennyire meghatározóak az életünkben. Ön például miről olvassa ezt? Én a dolgozószobámban egy laptopról írom, mellettem az okostelefon, a táblagép a konyhában, ott túrtam tegnap recepteket a neten. Sem dolgozni, sem szociális életet élni nem tudnék már ezek nélkül a gépek nélkül, pedig én nem ebben nőttem fel. Kamaszkoromban már volt ugyan elérhető internet, akadt, akinek mobilja is volt (menő!), de ez nem befolyásolta különösebben a mindennapjainkat. A srácoknak például mindig valakinél kellett összegyűlniük a szerepjátékokhoz (mondjuk én soha nem mehettem, innen üzenem, hogy szemétség volt).
Ez ma nyilván máshogy van. A gyerekek, kamaszok félig a neten élnek, használják tanulásra, barátkozásra, kapcsolattartásra, szórakozásra, használják a világ felfedezésére. Az ő életükben különösen meghatározóak a kortárskapcsolatok, és a kütyükhöz, nethez való hozzáférés jelentősen befolyásolja, ezek hogyan alakulnak. Elég csak arra gondolni, hogy a beszélgetéseik jelentős része online zajlik: közlés helyett posztolnak, reakciók helyett lájkolnak. Ez az új életmód pedig számos új típusú problémát is felvet. Iskolapszichológussal és gyermekterapeutával beszélgettünk ezekről.
Alsótagozatban a telefon a menő
A kütyüből és nethasználatból eredő problémák egyre fiatalabb korban jelennek meg. Ez persze nem csoda. Mi vagyunk a minta. „Az iskolai kapcsolatrendszer kialakításában már fiatal korban is az egyik legjelentősebb szerepet a telefonok játsszák" – mondta Sarkadi-Nagy Szilvia, a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium iskolapszichológusa. „Negyedik-ötödik osztályban már számít, hogy kinek milyen okostelefonja van, hogy milyen játékok vannak rajta. Erről szólnak a szünetek. A kiközösítés vezető okai között szerepel, ha valakinek nincs ilyen telefonja vagy a szülők nem engedik, hogy játsszon." Arról, hogy ez szülőként milyen kemény kihívás, itt olvashat.
„Az iskolának nagy felelőssége van ebben a kérdésben. Fontos, hogy az osztályfőnökök alternatívákat nyújtsanak a gyerekeknek arra, mivel tölthetik a szünetet, hogy követhető szabályokat alkossanak az iskolai telefonhasználatra, és közben a tanulás világába is becsempésszék a netet, hogy megtanítsák a számítógépek és a telefonok 'jó' használatát."
Egyre több a függő
Amíg a kisebbeknél a telefonos játékok mennek, a felső tagozatban már az online stratégiai játékok és az animeimádat jellemző, gimnáziumban pedig jön a chat-, sorozat-, közösségioldal- és pornófüggőség. „Kamaszkorban kiugró probléma a számítógép-függőség, és nem feltétlenül a játék- vagy chatfüggőség okozza a legnagyobb gondot, hanem az az új személyiség, amit a gyerek a cybertérben alkot magának" – állítja az iskolapszichológus. – Sokan ugyanis ebbe menekülnek az iskolai és a hétköznapi életben való problémáik elől. A közösségi oldalak jó lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyerek felépítsen egy új identitást, új életet. Megalkot egy személyiséget, amivel aztán azonosul, és a folyamatosan hozzáférhető internetkapcsolatnak köszönhetően ebben a világban élhet, itt kereshet magának barátokat, a szőnyeg alá söpörve a valós élet problémáit."
A függőség jelei
A legegyszerűbb modell szerint a függőségnek (legyen az drogtól vagy nettől) négy fő jellemzője van:
1. A kényszeres használat. Hosszú órákon át semmit nem csinál, csak gépezik.
2. A negatív következmények ellenére folytatódó használat. Hiába hullafáradt folyton, hiába romlanak a jegyei, nem változtat a gépezési szokásain.
3. A kontrollálatlan használat. Minden szabadidejében a gép előtt ül, képtelen felállni előle.
4. A sóvárgás a használat után. Amikor épp nincs a gépnél, akkor is arról álmodozik, azt tervezgeti, hogy mit tesz majd, ha újra hozzáfér.
A cyberszemélyiség azonban nemcsak elszigetelni, elszakítani tud a valós élettől, de rendesen meg is tudja kavarni azt. Különösen, ami a szexuális érdeklődést illeti. „A cybertérben a saját nem meghatározása a gyerekre van bízva, így ha nehezen küzd meg a neméből fakadó problémákkal, az ottani személyiségénél meg is változtathatja azt. Egyszerűen másik nemet választ. Ez azonban a való életben is visszahat a szexuális érdeklődésre. Ebben a korban eleve nem könnyű eligazodni ezen a téren, de azt tapasztalom, hogy egy erős online személyiség még tovább nehezíti a helyzetet. A gyerekek sokszor félreértelmezik a saját szexuális vonzalmaikat, nálam például az elmúlt években megszaporodott a száma a homo- vagy biszexuális kapcsolatokkal rendelkező gyerekeknek."
Mi az az anime?
Az anime japán vagy a japános stílusú rajzfilm, egy sajátos művészeti irányzat. Az anime messze nem gyerekeknek szól, minden műfajban létezik, a romantikustól az akción át a pornóig. Nyugaton az elmúlt évtizedben egyre népszerűbb, számos közösségi oldal szerveződik köré.
„Az egyébként kevésbé gond, ha a gyerek az iskolatársakkal, barátokkal játszik online, ha egyszerűen animerajngó vagy blogol. Az igazán nagy veszélyt azok a csoportosulások jelentik, ahol ismeretlenekhez kapcsolódik, akikről nem lehet tudni, hogy kik is valójában: fiúk, lányok, egyáltalán gyerekek-e. Ezek között a csoportok között ugyanis van olyan (pl.: öngyilkosok szektái, anorexia fun club, blogok, amik a falcolásról, önvagdosásról adnak tippeket), ami kifejezetten deviáns mintákat közvetít, erősít meg a gyerekek életében."
„Iskolapszichológusként a számítógép-függőséget nehéz kezelni. A net a hétköznapi élet szerves része, a gyereknek szüksége van rá a tanuláshoz, így nagyon nehéz a használatát szabályozni. Ilyenkor az egész család együttműködésére van szükség a probléma megoldásában. Mindenkinek oda kell figyelnie, részt kell vennie a folyamatban. A szülőnek azon túl, hogy szabályozza a gép használatát, érdemes megismernie azt is, mire használja a gyerek a netet, mert így kapcsolódhat az online tevékenységéhez, így vonódhat be a gyerek ottani életébe." Ez lehetőséget teremt a szülőknek arra, egy új szemszögből is elfogadják, elismerjék, értékeljék a gyereket, részt vehetnek az örömében, és könnyebben felfedezhetik azt is, ha a gyerek nethez való hozzáállása kóros, ha a folytonos géphasználat hátterében az unalom, a sikertelenség, a szociális izoláció, egy trauma vagy esetleg akár egy családi konfliktus áll. Ha pedig ilyen problémára bukkan, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
De vajon gond van-e nálunk?
Mielőtt azonban még pánikba esne (úristen, mennyit lóg a gyerek a neten), vegye figyelembe, hogy minden gyereknél alaposan meg kell vizsgálni, mennyire súlyos a probléma valójában. „Ismerek olyan gyerekeket, akiknek ugyan van erős kötődésük ezekhez a dolgokhoz, de azért más kapcsolatok is léteznek számukra, valóságos emberek, és értük képesek kilépni ebből. Ha túl szélsőségesen látjuk ezt a dolgot, akkor nagyon ijesztő, de nem minden gyerek sodródik valamilyen súlyos pszichiátriai betegség felé attól, hogy rabja ezeknek a netes játékoknak" – beszélt tapaszlatairól Hódi Ágnes gyerekpszichológus és terapeuta.
Hódi Ágnes szerint arra érdemes figyelni, hogy vannak-e a gyereknek más kapcsolatai, más aktivitásai is a cybertéren kívül. Nem mindegy ugyanis, hogy önmaga alaposabb megismerésére, építésére használja ezt a világot, vagy ez az életének egy teljesen lehasított része, ami önálló életet él, miközben a valósában egy inaktív, visszavonult, alulteljesítő, magányos embert látunk. Fontos figyelni arra is, hogy a kamasz érdeklődése bizonyos időközönként változik-e. Ebben a korban ugyanis simán benne van, hogy ami tegnap még az univerzum középpontja volt, az mára egy unalmas, érdektelen őskövület.
„A kamaszkor nagyon speciális. Sok olyan dolgot tapasztalunk a kamaszoknál, ami minden más életkorban betegnek tűnne. Ebben az időszakban meg valahogy mégsem betegség, hanem egy átmenet része. Azt szokták vezérfonálként ajánlani a kamaszokkal kapcsolatban, hogy az a fontos, hogy folyton változzanak. A folyamatos változás persze szülőként elég idegesítő, de a betegségre mégis az utal leginkább, ha a kamasz hosszan beleragad valamibe, ha nem tud onnan kikeveredni, ha nincsenek a változások, csak a leragadás van."
