Jótékonysági meccsen nyertek a vak focisták a bekötött szemű celebek ellen. Ilyesmivel kellene kitűnniük a celebeknek, nem a hülyeséggel - véli Szabó Kimmel Tamás.
Vakfoci meccset játszottak szerda délelőtt a MOM Park melletti sportközpontban. Az eseményen a vakfoci csapat mellett olyan hírességek is megjelentek, mint Szabó Kimmel Tamás, a Nemzeti színésze, vagy Vincze Ottó válogatott focista. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón elmondták, hogy a dolog apropója, hogy a Magyar Optikusok Ipartestülete félmillió forinttal támogatja a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületét (LÁSS). Szabó István, a vakfoci csapatkapitánya a meccs előtt azt mondta, egy döntetlen is kiváló eredmény lenne, és a bekötött szemmel focizó celebek részéről Vincze Ottó is kiegyezett volna ezzel. A meccset ehhez képest végül a tényleg érdekes és izgalmas, kétszer öt perces játékon a LÁSS Egyesület nyerte egy-nullra .
Milyen a vakfoci?
A vakfoci leginkább a futsalhoz, azaz teremfocihoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy a labda sehol nincs "kint". Egyedül a kapusnak kell látónak, vagy gyengénlátónak lennie, mert egyébként csörgőlabdával játsszák, és a pálya mellett segítők állnak, akik folyamatosan bekiabálják, hogy merre lehet elindulni, passzolni, merre áll az ellenfél, stb. A játékosok állandó hangjelzésekkel, nevük kiabálásával tudják jelezni, hogy hol állnak. Ha valaki el akarja venni a labdát, akkor "voy" felkiáltással kell jeleznie. A vakfoci egyébként paralimpiai sportág. Itt az Index videója a témában!
Hoppá-hoppá
"Nehezebb volt, mint amire számítottam, hogy őszinte legyek" - nyilatkozta nevetve Szabó István, a vakfoci csapatkapitánya a Díványnak. "Korábban fociztunk már látókkal, de Ottó rettenetesen ügyesen kezelte a labdát, úgy elvitte, hogy csak nézegettem, hogy hoppá-hoppá! Úgy mentünk oda, hogy a bekötött szemű látók nyilván kevésbé érzik a játékot mint mi, de nem így lett". Mint kiderült, a csapatok még kevesen vannak ahhoz, hogy bajnokságot indítsanak, ezért nagy segítség nekik egy-egy ilyen mérkőzés is. "Egyelőre kizárólag egymás ellen tudunk játszani, és így gyorsan kiismerjük egymást. Heti egyszer játszunk, jó lenne többször, de az még a jövő zenéje."
Bugyuta hülyeségek
Szabó Kimmel Tamás, a Voice műsorvezetője és a Nemzeti Színház színésze szerint leírhatatlan érzés volt a pályán lenni, amit mindenkinek meg kéne tapasztalnia. "Azt se tudod, hol vagy. Próbálsz a segítőkre hagyatkozni, de mivel mindenki egyszerre kiabál, összevissza hallod a hangokat. Én például azt hittem az elején, hogy tőlem jobbra van a kapu, és csak félidőben derült ki, hogy valahol szemben volt, tök messze" - magyarázta a Díványnak. A meccsen egészen óvatosan játszott, időnként kifejezetten vicces volt, ahogy tyúklépésben próbálta megközelíteni a labdát. "Nyilván féltettem a játékostársakat, magamat is. Volt olyan, hogy nem adtam hangot, és nekem is jött valaki."
"Azért vállaltam el, mert nagyon szeretem, amikor valakik odaállnak olyan emberek mellé, akik rászorulnak arra, hogy tényleg odaálljanak melléjük" - magyarázta, hogy miért jött el az eseményre. Ő nagyon megtisztelőnek érezte, hogy egy ilyen jótékony célú rendezvényre meghívták, nem is gondolkozott a válaszon, rögtön igent mondott. "Szerintem inkább ilyenekkel kéne kitűnniük bizonyos embereknek a médiában, mint a bugyuta hülyeségekkel, amiket nap mint nap láthatunk." Szabó Kimmel szerint dicséretes, hogy összeállnak azok, akik megtehetik, és időt meg pénzt nem sajnálva támogatnak jó célokat, ő például a Zuglói Vakok Iskoláját, a Vakodát segíti.
Hát ne viccelj
A többszörös magyar válogatott focista, Vincze Ottó azt mondta, könnyen tud hasonló dolgokkal azonosulni, és a kíváncsiság is hajtotta, amikor elvállalta a játékot. Legnagyobb kihívásnak azt érezte, hogy nem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni a futballpályán, ráadásul ezúttal az ellenfél volt a felkészültebb. Mindebből nézőként nem sokat láttunk, Vincze mozgott a legfelszabadultabban a pályán, és a celebek csapatából ő volt az egyetlen, aki veszélyes volt a kapura. Mint a Barcelona B csapatának egykori játékosát, nem tudtuk kihagyni, hogy megkérdezzük, mit szól a Bayern elleni vereséghez: "Hát ne viccelj, ilyen kérdést hogy lehet feltenni? Láthatod a szemeimen, hogy kettő óráig nem tudtam aludni."
