Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pókoktól meg fogorvostól félni nem olyan meglepő, na de a széltől?
Mindannyian félünk valamitől: valaki a pókoktól retteg, más a fogorvostól, esetleg a vértől ájul el. Azonban vannak olyan különös fóbiák, melyekről nem is hittük volna, hogy léteznek, hiszen tárgyukat valamilyen hétköznapi dolog vagy esemény adja.
Félelem a gomboktól (Koumpounofóbia)
Gombokkal mindenütt lehet találkozni: ruhákon, ágyneműhuzaton, táskákon. Azt hihetnénk, látványuk senkit sem zavar, azonban többen szenvednek gombfóbiában, mint hinnénk. Ezek az emberek nem hajlandók gombbal záródó holmikat viselni, sőt, vannak olyanok is, akik nem csak magukon nem tudják eltűrni az ilyesmit, hanem másokon sem, és már a puszta látványuktól is menekülnek. Szakemberek azt állítják, kb. 75 ezer emberből egy szenved ebben a fóbiában, és igen változatos tüneteket produkál. Enyhébb esetben a beteg egyszerűen undorodik a gomboktól és nem meri megérinteni őket, azonban súlyosabb verzióban szenvedőknél komoly pánikrohammal járhat már az is, ha az utcán szembejövőn látnak gombokkal záródó ruhát.
Az egyik legismertebb gombfóbiás a 21 éves Hannah Matthews, aki próbálja a világnak elmagyarázni, milyen ellentmondásos érzések fűzik a gombokhoz. Mint mondja, tisztában van vele, hogy a gombok nem ártanak neki, az alakjuk és az anyaguk miatt mégis rémisztőnek találja őket. Ezzel a betegséggel küzdött állítólag az Apple alapító igazgatója, a nemrégiben elhunyt Steve Jobs is – bár azt nem tudni, nála milyen méreteket öltött a fóbia, de így már érthetőbb, miért a legendás fekete garbó és az Apple-termékek gombmentesítése.
Csak tanulni ne kelljen (Sophofóbia)
Senki se szeret tanulni, ez tény. Főleg az iskolások nem, ám tudják, ha muszáj, nincs mit tenni. Kivéve persze, akik ekkor sem képesek rá: ők azok, akik sophophobia-ban szenvednek, ami egy orvosilag elismert betegség, a tanulástól való rettegést takarja. Ezek a diákok így törvényszerűen lemaradnak, ami kihat az egész életükre, tehát a tanulástól való rettegés lehet, hogy elsőre vicces fóbiának hangzik, de nem egy irigylésreméltó állapot. Sajnos ezeknek a betegeknek az elhelyezkedés is nehézkessé válik, mivel szinte nincs olyan munkakör, ahol ne kelljen betanulni legalább az elején, a továbbképzésekről már nem is beszélve.
Szélfóbia (Anemofóbia)
Sajnos az időjárásba nincs beleszólásunk, így kénytelenek vagyunk elfogadni azt, ahogy nap mint nap alakul. Így van ez a széllel is, ami azért nem mindig jön rosszul, mondjuk egy kánikulai nyári napon. A szélfóbiások viszont ilyenkor se szeretik, igyekeznek zárt helyre menekülni előle, mert bepánikolnak már a legkisebb légmozgástól is. Igaz, ez inkább a kisgyermekekre jellemző, ők azonban bizonyos kor után általában kinövik. Mégis vannak olyanok, akiket életük végéig elkísér ez a rettegés, mert nem képesek megbarátkozni sem a széllel, sem a vele járó hanghatásokkal.
Semmi sem gond, kivéve, ha jobbról jön (Dextrofóbia)
Az egyik legkülönlegesebb fóbia az a dextrofóbia, amikor a beteg egyenesen retteg a tőle jobbra lévő dolgoktól. Ez a fóbia azonban legalább levezethető logikusan: általában azoknál szokott megjelenni, akik olyan balesetet szenvedtek, aminek következtében jobban féltik azt a felüket, illetve azon az oldalukon történt valami, amit nem tudtak kiheverni. Rendszerint átpakolnak mindent, mert úgy érzik, jobbról egy szörnyű veszély leselkedik rájuk. Egy kölyökkutya a bal oldalon például lehet szimplán cukiság, míg ha jobb oldalon vonul életveszélyes szörnyeteg.
Az első dextrofóbiás Rudolph Dexterfield volt, akinél a kemoterápiás kezelései után diagnosztizálták a betegséget.
Csak virágot ne (Anthofóbia)
Azt mondják, aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet. Ezzel az anthofóbiások valószínűleg vitatkoznának, ugyanis ők betegesen rettegnek tőlük, legyen az bármilyen színű, vagy illatú. A növény összes része pánikrohamot válthat ki náluk, így egy virágfóbiás nőnek sose szórjunk rózsaszirmokat a fürdőkádjába, hacsak azt nem akarjuk, hogy menekülőre fogja.
A történelem leghíresebb anthofóbiása I. Erzsébet volt, aki lehetőleg messziről elkerülte a virágokat, különösképp a rózsákat.
