Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A cigány konyha leginkább alapanyagaiban különbözik a magyartól, olyat is felhasználnak, amit mások soha.
Budapesten jelenleg úgy húsz darab lakásétterem létezik, mivel elég nehéz őket összeegyeztetni az ÁNTSZ törvényeivel. A Romani Platni sem klasszikus lakásétterem, hiszen egy héten két napra alakul át ifiházból lakásétteremmé, hogy a kilencedik kerületben megtudhassuk, mit ettek a cigányok száz évvel ezelőtt. Azt már a menüből kikövetkeztettük, hogy többek közt olyan dolgot, amit a legtöbb kultúrában a kutyának adnak, ezért ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megízleljen egy jó kis sertés-petevezetéket, annak a két hónapja létező Romani Platniig kell elmennie, ahol az étel mellé az antidiszkriminiáció-adagját is megkaphatja.
“Ez alapvetően egy szociális vállalkozás, egy antidiszkriminációs főzőcsoport, ide napközben kamasz gyerekek járnak. Az a fő program, hogy olyan emberek is idejöjjenek, akik még nem találkoztak a cigány kultúrával, és megmutassuk nekik, milyen sokszínű ez” – mondta a csoport vezetője, Orsós Sándor, aki mellesleg főszakácsként is funkcionál. Orsós végre jó oldalról közelíti meg az antidiszkriminációt, mert lehet itt hangosan zenélni, és nagy plakátokat gyártani, a jó étellel és minőségi vendéglátással egyik sem veheti fel a versenyt.
Mert hogy a Romani Platniban jó ételek és minőségi vendéglátás van, még akkor is, ha a megkóstolt ételek a nevük alapján sokkal egzotikusabbnak tűntek. “A cigány konyhának az egyszerűség az alapja. Tartalmasak, laktatóak, az egésznek tiszta az ízvilága: ami édes az édes, ami sült az sült. Nagyon sok szál jön a magyar konyhából, leginkább az alapanyagok használatában tér el. Vannak olyan húsfélék, amiket a nem cigány emberek nem használnak, a cigányok viszont előszeretettel teszik, például a belsőség. Minimális alapanyagból állnak az ételek” - tette hozzá Orsós, aki még otthon tanulta meg a cigány ételek elkészítését.
A rövid felvezető után előkerültek az ételek is, amiken laza négy órán keresztül dolgozott a személyzet, kellemes lecsószagot adva a Tűzoltó utca egy részének is. A muzsgyej frissen sült bodaggal nevű fogás muzsgyej része gyakorlatilag paprikázott, némi fokhagymával turbózott sült szalonnát jelent, a bodag pedig a házi kenyeret, aminek szokatlanul kemény és vastag héja alatt meglepően puha, tunkolásra tökéletesen alkalmas tartalom került elénk. Itt jöttünk rá, hogy az egyszerűség tényleg nem vicc, mindenféle frazír nélkül kaptuk meg az egyébként nagyszerű húsos sült szalonna ízt. Az már itt eldőlt, hogy a Romani Platni felhozatalát semmiképp se egy túl jól sikerült este után próbáljuk ki, mert jó eséllyel már a főfogástól kiborul a másnaposan leginkább junkfoodhoz szokott gyomrunk. Azt előre vetítjük, hogy a három fogás (már ha a felszolgált alkoholt nem számítjuk be negyediknek) közül a muzsgyej a legvonzóbb étel, de személyes tapasztalataink szerint azért érdemes megvárni vele a legkeményebb nyári hőség lecsengését.
Ezután következett a legizgalmasabb fogás, a malactartó libás krumplival. Ebből a malactartót értettük előre is, az a petevezeték, amit lecsós ízesítéssel szolgáltak fel, a libás krumpli viszont valójában főtt krumpli, némi sóval. A malactartóból a lényeg inkább érdekes, mint élvezetes - egyszer érdemes kipróbálni a sertés-petevezetéket is, de sajnos/szerencsére ennek a belsőségnek nincs különösebben karakteres íze. Olyan íze van, amilyet adnak neki a fűszerezéssel, elkészítéssel, mivel mi lecsósat kóstoltunk, nem volt okunk panaszra. A petevezeték magában minden szempontból az ehetőség terén szintén felemás megítélésű pacalra és zúzára emlékeztet, de valamivel könnyebben rágható, ráadásul az embert a fogyasztása közben hasonló rakendrol életérzés kapja el, mint amikor kakasherét ízlelget.
Hátra volt még a zsurmó, aminek a receptje voltaképpen kenyér még több kenyérrel: a nyújtott tésztára szórnak némi morzsát, leöntik cukorsziruppal, és a tetejére tesznek némi barackot. Az egész állaga a túrós tészta gyerekváltozatára emlékeztetett a nagyon édes íz miatt, de édességrajongó kollégánk annyira elégedett volt vele, hogy elmondása szerint akármennyit megenne belőle.
A végén a ráadásnak felszolgált tepertős csokoládé igazi különlegesség volt: kuriózumnak egyszer jó, de azért jogos, hogy ennek az ízkombinációnak nem lesz olyan karrierje, mint a meggy-mák vagy narancs-csokoládé párosításoknak. Mivel ez az estét társszervező társaság hangsúlyozottan különleges és egyedi ajándéka volt, ezért nem is képzi részét a klasszikus roma ételeknek, de ezt valószínűleg egy roma sem bánja különösebben.
Ha úgy vesszük, csalódás is lehet a cigány konyha, mert mi valami igazán megdöbbentőre számítottunk, amihez képest egy teljesen átlagos kiadós vacsorát kaptunk. Ennek ellenére is érdemes kipróbálni, mit tud adni a Romani Platni, akár azért, mert jobban meg akarjuk ismerni a roma kultúrát, akár azért, mert egyszerűen csak éhesek vagyunk.
