Valami miatt azt gondolom, hogy egy üveg lekvár látványa mindenkiben elindít valamilyen gondolatsort, ami több annál, mint amit mondjuk egy szelet sonka elindít.
A lekvárról a legtöbb embernek eszébe jut valami. Az óvodai uzsonnaként kapott hatalmas szelet vastag, puha, fehér lekváros kenyér. A nagymama szilvalekvárja. Közös családi eperlekvár-befőzés. Ilyesmik.
Lekvárt készíteni jó dolog. Még teljesen egyszerű, minden cifrázás és kreativitás nélküli eper vagy sárgabarack lekvárt is. Csodás illat lesz az egész lakásban, viszonylag egyszerű, bár a mennyiségtől függően akár hosszú ideig is eltartó munka, látványos eredmény, és végül az elkészült, forró lekvár kóstolgatása.
Nem csoda, hogy néhányan úgy döntöttek, belevágnak, és megpróbálják hivatásukká tenni, ami eddig csak kedvtelés volt.
Lekvár-lak
„Ha valaki 10 éve azt mondta volna, hogy egy kis hegyi faluban fogunk élni, Budapesttől 100 km-re, és hatalmas üstökben a legkülönfélébb lekvárokat fogjuk főzni, biztos megmosolygom” – ezekkel a sorokkal kezdődik a nagybörzsönyi Lek-Vár-Lak bemutatkozása, ami kísértetiesen hasonlít a szokásos, a felgyorsult városi életből kiszakadni akaró emberek történeteinek első soraihoz. Mindig nagyon drukkolok az ilyen történeteknek, csak nehogy az legyen, hogy vissza kell kullogni a városba, nehogy ne sikerüljön az álom valóra váltása.
Szerencsére a lekvár-lakosoknak sikerült. Nem olyan régen mintha már üzletben, vagy valamilyen vendéglátóhelyen is találkoztam volna a termékeikkel. Egyébként már vagy három éve is megvan, hogy először kóstoltam a lekvárjaikat, amikor a baráti társasággal palacsintapartit rendeztünk, és a házigazda rendelt vagy hatfélét tőlük, egyik finomabb volt mint a másik. Az én kedvenceim a lágy szilvalekvár és egy alkoholos körtelekvár voltak, sajnos nem emlékszem már milyen alkohollal volt ízesítve, és most a webáruházukban sem találtam meg, de van helyette rengeteg más különlegesség.
Papp Lekvár Manufaktúra
„Papp Miklós kistermelő vagyok, családommal Vácrátóton élünk, a festői szépségű Botanikus kerttől néhány háznyi távolságra. Hetedik éve foglalkozunk saját termelésű és gyűjtött erdei gyümölcsökből házi lekvár, szörp készítésével, melyeket sokszor csak vácrátóti lekvárok néven emlegetnek” – ez már egy másik lekvárkarrier, ami hét éve kezdődött.
Papp Miklós lekvárjait még nem volt alkalmam megkóstolni, de szeretném. Ez nem lesz könnyű, mindjárt megértik miért. A weboldal - ami nem annyira csinos, mint néhány vetélytársé, de a szükséges hatást így is eléri - egyik első bejelentése, hogy a sikerre való tekintettel az eredetileg szezonálisnak szánt karácsonyi lekvárok maradnak a kínálatban. Nem állom meg, hogy ide ne írjam az összeset: levendulás-fahéjas alma, bazsalikomos-aszúboros alma, pálinkás-levendulás-fahéjas alma, karácsonyi mákos-mazsolás alma, karácsonyi mákos-mazsolás sárgabarack, narancsos - gyömbéres sütőtök, rumos-fahéjas-szilva, rumos-meggyes gesztenye, levendulás birsalma, diós-mazsolás birs, kávés gesztenye, vaníliás fűszeres füge, diós-mazsolás füge.
Azért írtam ki mindegyiket, mert ezek ugye, csak az extrák, ezek után megnézve a webáruház terméklistáját, tényleg nem lehet eldönteni mit kóstoljon meg az ember. Ráadásul még szörpök is vannak, azok közül is sok különleges, például a hagymaszörp, amire őszintén szólva annyira nem vágyom, mint a felsorolt lekvárokra, de azért kíváncsi vagyok milyen lehet.
Szilvinusz lekvárok
Az egyik legszórakoztatóbb bemutatkozó oldal – igen, ugyanaz a történet a megvalósított álomról – szerintem Szilvinuszé, akinek az igazi neve Záhorszkiné Erdős Szilvia. Az eddigiektől eltérően nem az első mondatot idézem.
"Hát ez nagyon finom, akár eladásra is gyárthatnád." Férjem 2009-ben elhangzott szavait azóta sokszor megbánta már. Bizonyára nem gondolta komolyan, hogy a pince tele lesz üvegekkel, gyümölcsökkel és hatalmas edényekkel. A kertet olyan növények díszítették, amikről ezelőtt nem is hallott. SOM? HOMOKTÖVIS? KÖKÉNY? MEDVEHAGYMA?! Nem fognak ezek megtámadni minket?!"
De bizony, megtámadták és szerencsére győztek is az álnok gyümölcsök és medvehagymák, mert azóta már a Szilvinusz lekvárokkal is összefuthatunk néhány boltban és kézművesvásárokon. A lekvárok itt is beszerezhetőek a webáruházon keresztül, és ami nekem még külön tetszik az oldalon, az az a rész, ami a befőzéshez használt segédanyagokról szól. Egyrészt azért, mert sok olyat láttam, hogy házi lekvár címszó alatt a készítő elsunnyogja, hogy néhány adalékanyagot is felhasznál, pedig ezeknek lennének természetes változatai is. Szilvinusz viszont pontosan tisztázza, hogy mi az, amit megtalálhatunk a lekvárjaiban és mi az, amit nem, ráadásul el is magyarázza, hogy mi micsoda.
Kaldeneker lekvárosház
A profiknak is lehetnek vágyálmai. Kaldeneker György nevét bizonyára sokan ismerik, főleg azok, akik szeretnek sütni-főzni, hiszen ismert szakács, akit a tévében is sokszor láthattunk. Bemutatkozó oldalán így ír:
„Az egész lekváros sztori még kisgyermek koromban kezdődött. Nagyim pakolgatta a befőttesüvegekbe a kertben beérett épp felesleges gyümölcsöket, zöldségeket. Én segítettem neki, hogy az uborka, szilva szép sorjában kerüljön az üvegekbe. Kerestem a Mama spájzában olyan dunsztosüvegeket, amit ő nem használt, és eltérő formájuk volt a megszokottól. Olyan mai nyelven mondott antik darabokat. A kertből összeszedtem pár zöldséget, gyümölcsöt, és én is a saját eszem szerint szépen betuszkoltam az üvegekbe. Mami elkészítette rá a levet, majd a többi befőttel ment a dunsztba. Én bespájzoltam, eldugtam a vízpad alján lévő polcra, és eltakartam a stelázsipapírral. Aztán télen, amikor vasárnap ettük a rántott csirkét, előszedtem és a befőttemet tettem az asztalra. Anyukám öröme és boldogsága, ami akkor látszódott az arcán adta nekem a szerelmet a befőzéshez és lekvárkészítéshez. Ez a szerelem a mai napig nem halványult el.”
Azt felesleges is külön elmondani, hogy a termékek közötti választás itt sem könnyű, és hogy természetesen van webáruház. Viszont – és ez egy szakács esetében külön becsülendő – recepteket is találunk az oldalon – értelemszerűen lekvárok, zselék, és savanyúságok receptjeit.
Hogy nagyon sok lekvártörténet kimaradt a felsorolásból, abban azért vagyok biztos, mert magam is látom, hogy a piacokon, vásárokon, delikátesz üzletekben egyre több házilekvárral lehet találkozni.
Lekvárkarrierek külföldön is vannak. Érdemes megnézni őket, az ember soha nem tudja, hol találja meg azt a végső lökést, ami esetleg elindítja a lekvár-, vagy másmilyen karrier útján. Néhány érdekesség, amit a témáról találtam.
A lekvárfőzés a legtöbb ember számára az otthonosságot, a vidék ízét, a kerteket idézi. Ezért is nagyon szokatlan annak a francia designernek, Noel Domingueznek a munkája (képek itt), aki a La Chambre aux Confitures nevű párizsi lekvárüzlet belsejét tervezte.
A skót Fraser Doherty története már inkább hollywoodi, mint egyszerűen egy megvalósult álom. Szeretett nagymamája receptjei alapján kezdett el lekvárokat befőzni 14 éves korában. A SuperJam ma már nagy cég, de még mindig természetes, adalékanyagok nélküli lekvárt készítenek. Annyit, hogy el tudják vele látni Anglia legnagyobb hiper és szupermarketláncait. És ami a legszebb az egészben, hogy Doherty mindehhez még mindig csak 21 éves.
Ami miatt hozzám az első perctől közel áll ez a történet, az a nagymama szál. Mindenki a nagymamájától tanul főzni, úgy értem, a marketinglegendák szerint. Fogalmam sincs, hogy Fraser Doherty néhai nagymamája is marketingnagyi-e, de nem hiszem. A SuperJam társadalmi szerepvállalása ugyanis abban különleges, és tér el bármelyik másik cégétől, hogy ők teadélutánokat tartanak szeretetotthonokban élő idős embereknek. Mint Doherty weboldalán olvasható, annak idején, amikor a nagymama elkészítette a lekvárokat, piskótákat és más sütiket, felkerekedett, fogta két unokáját és meglátogatta az otthonokban élő idős barátait. Ezt a hagyományt vitte tovább és tudja ma már országos szinten is folytatni Jam Boy, azaz Fraser Doherty.
Ez a videó három éve készült, amikor Doherty 18 évesen az év díjazott fiatal vállalkozói között volt.
