Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az utcán járókelőket állít meg egy nő, elmeséli nekik az életét, közben előveszi az igazolványait is, hogy megnyíljon a pénztárca. Megadja a telefonszámát is, azért, hogy vissza tudja majd szolgáltatni az összeget. Vannak, akik kétezer forintért komoly színjátékot vállalnak be.
Szilárdék 2010. június 2-án éppen táncórán voltak a Szemere utcai iskolában. Este negyed kilenc lehetett, amikor a tánctanárral kiléptek az utcára. Néhány métert gyalogolva egy zaklatott nőbe futottak bele, aki szinte könyörögve fordult hozzájuk. „Elpanaszolta, hogy a Ferenc körúti 4-6-os villamosmegállónál a romák elvették tőle a táskáját, miközben egy babakocsit segített a villamosra feltenni – meséli Szilárd. Elment valamilyen segélyszolgálathoz, ahol pénzt nem tudtak neki adni, de megnézték, mikor megy és honnan a busz Zalakarosra. Ám ehhez pénzre volt szüksége: kétezer forintra. Telefonja lemerült, nem tudja felhívni a rokonait. Én mindjárt a kezébe nyomtam 2000 Ft-ot segítség- és szabadulásképpen. Ekkor kezdte el mesélni élete történetét, miszerint évekkel ezelőtt volt fent a fővárosban, most valami ápolónő továbbképzésen vett részt, a fia Brightonban él, iker unokái vannak, szülésznőként dolgozik. Közben elővette igazolványait, hogy leellenőrizhessük, ő az. Megadta a telefonszámát is, mondván hogy meg fogja adni a pénzt.
Rájöttem, hogy átvert
Mindezt olyan színészi átéléssel adta elő, hogy fel sem merült bennük, hazudik. A tánctanár még elvitte a Népligethez is. Mikor Szilárd hazaért, utánanézett a neten, hogy mikor megy a busz Zalakarosra. „Nem stimmelt a busz indulása az általa állítottakkal. Az utolsó, órákkal az említett időpont előtt elment. Ekkor kerestem rá a nevére és rájöttem, hogy átvert. A következő 2 hétben sms-eztünk, telefonáltunk egymásnak. Egyszer felajánlotta, hogy valamely intézmény portájára leteszi a pénzt. Ki tudja, megtette volna-e, de én találkozni akartam vele személyesen. Kettő-három alkalommal beszéltünk meg találkozót, de mindig lemondta. Végül egy Nagyvárad téri találkozóban egyeztünk meg - én el is mentem. Felesleges volt. Hívott, hogy neki most Felsőzsolcára kell mennie árvízi védekezésre. Gondolom ezért a 2000 Ft-ért senki nem vállalja a rendőrségi tortúrát, és a feljelentést. Mit tudnának szerencsétlennel kezdeni? Jobb egy megelőzés, és az, ha mindenki hall róla?
A hölgy minden alkalommal Deáki Mártaként mutatkozott be, a név pedig nem ismeretlen a rendőrség előtt. „Nem tudom, hogy más megnézte-e a személyi igazolványát. Ha megnézte, a Deáki Márta nevet és a hozzá a tartozó fényképét is láthatta. De nem az állampolgár dolga, hogy eldöntse hamis, vagy valós az okmány. Szerintem fontos, hogy mások, akik majd találkoznak vele és így mutatkozik be nekik, ne hagyják magukat átverni. Ha nem ő az, akkor a csaló Deáki Márta személyi jogait sérti meg. De talán a történetekben szereplő adatok egybeesése, (Zalakaros, Brighton, ápolónő) nem ad félreértésre okot. Nem tudom, miért dolgozik az "eredeti" nevével. Mindenki önként adja oda a pénzt, nem kényszerít rá senkit. Csak a történet nem igaz, amit elmond.”
Nevét több csaláshoz kötik
Deáki Márta tíz évvel ezelőtt egy műtétre váró beteg kislány németországi gyógykezelésére szervezett gyűjtést. A leendő szponzoroknak televíziós szerkesztőként mutatkozott be. Szavahihetőségét senki sem kérdőjelezte meg, így a külföldi gyógykezelésre is elkísérte a kislányt riportkészítés ürügyén. Csak a kislány halála után derült ki, hogy sosem dolgozott a televíziónál, ő azonban továbbra is gyűjtötte az adományokat az akkor már halott gyermek gyógykezelésére, visszaélve így az emberek bizalmával. Később védőnőnek adta ki magát, és könnyűszerrel jutott be gyanútlan áldozatok lakásába. Nevét több csaláshoz kötik a hatóságok.
Tényleg úgy tűnt, bajban van
Katalint pár héttel ezelőtt, este fél hét körül, a Kosztolányi Dezső téren szólította le. Megkérdezte tőle, hogy beszél-e magyarul, mert hogy ő egy Zalakarosról érkező nővér, aki továbbképzésre jött Budapestre. Ekkor megmutatta a nővér bizonyítványát, és a diplomáját is. „Elmondta, hogy már több mint 20 éve nem járt Budapesten, de a Kékfényben látta, hogy milyen intézkedéseket kell tennie, hogy ne rabolják ki, de sajnos a Népligetnél egy percre fordult el és elvették a tárcáját. Aztán elment a rendőrségre, ahol feljelentést tett. Majd onnan elküldték egy szeretetszolgálathoz, ahol csak 1000 Ft-ot és két BKV-jegyet tudtak adni neki. Az ezrest meg is mutatta - mivel az árvíz-és a vörösiszap károsultaknak továbbítják az adományokat, a bajba jutottaknak csak 1000 forintot adnak. Majd mesélte, hogy felhívta az ismerőseit, hogy postai utalvánnyal (vagy mivel) azonnal küldjenek neki pénzt, de a postán személyigazolvány nélkül nem adták oda neki.”
”Majd felhívta a fiát, aki Angliában lakik, hogy vegyen neki interneten vonatjegyet, de a Déli Pályaudvaron szintén nem adták oda neki a jegyet igazolvány nélkül. Majd azt állította, hogy visszament a rendőrségre, ahol elküldték azzal, hogy menjen ki és kérjen az emberektől pénzt. Azt mondta, hogy a jegy Zalakarosra 3820 forint, úgyhogy adtam neki 3000 forintot: megígérte, hogy másnap utalja vissza. Ő meg megadta a nevét és a telefonszámát. Nagyon meggyőző volt, sosem adtam utcán kéregető embernek, de ő tényleg úgy tűnt, bajban van. Létezett az a busz, amit mondott, azzal menne haza, és mesélés közben remegett is a hangja, mint akit megviselt az eset. Folyamatosan beszélt, engem nem is nagyon hagyott szóhoz jutni, és mivel gyorsan mondott sok információt, valahogy nem merültek fel bennem kérdések. Nagyon jól szituáltnak tűnt. Remélem, minél több emberhez eljut az információ, hogy ne verhessen át több embert.”
