A férfiak naponta több szót fecsérelnek el, de gyengébbek társas beszédhelyzetekben a nőknél - így szólt a Reuters beszámolója. Sokszor ugyanazokat a szavakat ismételgetik, és nem túl meggyőző tiszteletköröket futnak. Brit tudósok legalábbis erre a megállapításra jutottak a férfi és női kommunikáció vizsgálatakor.
A manchesteri egyetem kutatói megállapították, hogy amikor komoly kérdésekről kellett beszélni (mint például aktuális események), akkor a férfiak és a nők hasonló beszédmódot követtek, de amikor súlytalanabb témára került a sor, nagyon megváltozott a kommunikációjuk. A nők társas helyzetben sok szót használtak, és általában is kiváló kommunikációs készséggel bírtak, amíg a férfiak nyelvi nehézségekkel küzdöttek.
A férfiak információmentesen csevegnek
A kutatás egyik résztvevője szerint a férfiakra jellemző inkább, hogy társaságban magáért a beszédért beszélnek, sokszor semmi új információt nem tartalmaz, amit mondanak. A kutatócsoport egy hét alatt ötven női és férfi beszélgetést dolgozott fel komoly és könnyed témákban. Minden diskurzust öt önkéntesnek adtak oda, akik öt különféle variációt olvastak ki úgy, hogy minden ötödik szó hiányzott a szövegből és ki kellett találniuk, mi az.
Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka
„A pletyka ismerhető szereplőkről szóló nem publikus információ, melynek legfőbb attribútuma a terjedés. A pletykák összessége olyan információhalmaz, amely minden pillanatban fölülírja önmagát. A pletykálás az emberi faj egészére jellemző, kisebb közösségekben kialakuló, polihierarchikus szerveződésű kommunikációs hajlam.”
A férfiak csak pár egyszerűbb szót használtak könnyed beszélgetéseikben, és behatárolt szótáruk még szembetűnőbbé vált, amikor megdicsértek valamit. Túl kiszámíthatónak bizonyultak ilyen esetekben, míg a nők sokkal kevésbé, ezáltal jóval hitelesebben is hangzott a mondandójuk. Állítólag a kutatás segített eloszlatni azt a mítoszt is, hogy a nők a pletykafészkek, azzal, hogy kimutatták: inkább a férfiak fecsegnek sokmindent összevissza.
A pletyka a kultúránk része
Szvetelszky Zsuzsanna harmincötféle pletykatípust különböztet meg A pletyka című könyvében. A szerző arra a megállapításra jutott, hogy nem lehet kijelenteni, hogy valamelyik nem esetleg többet pletykálna. A férfiak inkább eszmét és tapasztalatot cserélnek, megvitatnak dolgokat, elemeznek, tényeket közölnek, tudományosan közelítik meg a kérdést, míg a nők, általában szeretik kiszínezni, hosszasan és élvezetesen elbeszélni a történeteteket. És az elmélet mellett vagy ellen lássunk néhány szerkesztőség-közeli álláspontot!
"A baráti beszélgetéseimre nem jellemző a pletykálkodás. Inkább két, max. három fős találkozásokkor szoktak előjönni a pletykák, de ott is inkább munkahelyi jellegűek" - mondta Olivér, aki egyébként a lányok vitatkozásánál körülményesebb és unalmasabb dolgot nem tud elképzelni. Odett ezzel szemben egyetért a brit tudósok azon kijelentésével, hogy a férfiak többet pletykálnak:
"Szerintem az embert mindig az a pletyka érdekli a legjobban, amit magáról hall. Az élet egyik legnagyobb ajándéka, ha vagy annyira jelentős, hogy legalább pletykáljanak rólad. Az első alkalom, amikor szembesültem azzal, hogy a férfiak pletykásabbak, mint a nők, egy gimis nyári tábor volt, amikor néhány fiú elterjesztette rólam, hogy a zuhanyzóban szoktam maszturbálni a zuhanyrózsával, kifigyelték a kis ablakból. Ezt sokan elhitték, néhány embertől visszahallottam, hogy milyen jól el tudom magam szórakoztatni. Ha tényleg benéztek volna az kis ablakon, láthatták volna, hogy a női zuhanyzóban nincs leszerelhető zuhanyrózsa, fel kellett volna csimpaszkodnom a zuhany csövére, hogy a combom közé vegyem. Abban a táborban csak pókemberek tudtak volna ilyen módon örömet szerezni maguknak."
Minden mocskos apró kis részlet
Mátyás arra jött rá, hogy a férfiakkal beszélgetni unalmasabb, mint a nőkkel, ezért inkább hölgyekkel ebédel, ha dolgozik. "Sokkal több a kínos csend, ha férfiakkal beszélgetek." Szerinte a férfiak és a nők ugyanannyit pletykálnak, hiszen a pletyka nem más, mint az üresjáratok kitöltése, és ezekre mindenkinek ugyanannyi ideje van.
Zitának hasonló tapasztalatai vannak a férfiakról és a pletykálkodásról, mint Odettnek. "Mikor egyetemre jártam, akkor terjedt el rólam, hogy leszbikus-drogos vagyok. A fiúm mesélte el. Hogy ő kitől hallotta, sosem tudtam meg, de mint mondta: figyelmeztettek, hogy vigyázzon velem, mert én más vagyok, mint aminek látszom. Szerintem nem hitt benne, hogy egyszer arra jön haza: szétkokszolva egy nővel hetyegek, és ebbe a partiba ő is beszállhat. Előbb jöttünk össze, mint hogy megtudta volna másoktól: csak egy drogos leszbi vagyok."
Péter úgy gondolja, a férfiak is pletykálnak, csak óvatosabbak a nőknél. "Mi, férfiak megválogatjuk, kinek mit mondunk el, szóval olyan, mint ami a csajoknál a munkahelyi meg barinős pletykálás, nincsen. Akit közel érzünk magunkhoz, akiben megbízunk, annak elpofázunk mindent. Azok megkapnak minden mocskos apró kis részletet. A csajoknál én azt tapasztaltam, hogy egy közértes néninek is képesek elmondani a saját pasijuk elélvezési szokásait."
