„Aludj, aki alszik, ebédel!” – ezzel a mondattal szereli le ebédet követelő szolgáját a fiatal és szegény D’Artagnan a Három testőrben. A franciának igaza volt. Az csak külön érdekesség, hogy a gallok egészséges táplálkozásban Dumas óta folyamatosan listavezetők. De térjünk vissza az alváshoz.
Vannak, akik képesek egy sziklára terített törülközőn, vagy egy légörvénnyel bajlódó repülőgép ülésén, vagy egy diszkóhajó műanyag székein is órákat aludni mozdulatlanul… és frissen, kipihenten ébredni. Persze nem a számtalan koktél vagy fejlövésként ható shootdrinks utáni „mindegy, csak addig ne induljon el, amíg lefekszem”-állapotra gondolok. Azokra, akik ezt bármikor megteszik, alapozás nélkül. És persze van az ellentábor, amely sokkal nagyobb.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen alszunk vagy nem alszunk. Gyermekkorunkban legtöbben jól, vagy ha sírósan is, de legalább sokat. Aztán ahogy jönnek a felelősségteljesebb évek, egyre kevésbé. A keletiek szerint a nyugati társadalmak (szerintük mi is ide tartozunk) legfőbb baja a kialvatlanság.
Mindannyian tudjuk, aki keveset alszik, az ingerültebb, feszültebb. Azt talán kevesebben, hogy az alvásnak, illetve a nem alvásnak nagyon fontos szerepe van az elhízásban is. Az alvás mennyisége és minősége erős hatást gyakorol hormonális rendszerünkre.
Ennek gyökere is a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, amikor ősanyáink és ősapáink élete nagyjából a menekülés-üldözés, evés-éhezés, alvás-nem alvás tengelyen zajlott. A kevesebb alváshoz megnövelt igénybevétel társult, hiszen ők nem a késő esti film vagy a Káma Szútra ábráinak gyakorlása miatt nem aludták ki magukat, hanem valószínűleg egy náluk nagyobb és éhesebb lény volt az oka.
Az étvágyunkat kialakító anyagok közül a fehér zsírsejtekben termelődő, energiafelhasználást fokozó és étvágycsökkentő hatású leptin, a test más helyein létrejövő, étvágyfokozó és zsírraktározást serkentő ghrelin hormonok működése fontos az alvás szempontjából. Egy kísérlet kimutatta, hogy
a 8 óránál kevesebbet alvó emberek testtömeg-indexe az alvás rövidségével arányosan nőtt;
a rövid ideig alvók testében csökkent az energiafelhasználást fokozó és étvágycsökkentő leptinszint, viszont nőtt az étvágyfokozó és zsírraktározást serkentő ghrelinszint;
a rendszeresen 5 órát alvó embereknek 15 százalékkal magasabb ghrelinszintje volt, mint a 8 órát alvó embereknek, ugyanakkor a leptinszintjük ugyanennyivel alacsonyabb volt.
Az eredmény elég lelombozó: nagy étvágy és tuti hízás, ha nem alszol eleget!
Több mint testőr. Karatemester és életmód-tanácsadó. Megvéd a gyanús módszerektől. Megvéd a szenvedéstől és a kilóktól. Konkrét kérdésed van? Az alábbi linkre kattintva felteheted Tarjáni Gyulának.
