Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amíg a férfiak aprónak éppen nem mondható, ám annál veszélyesebb játékszereikkel üzennek Észak-Koreából, a világ egyik utolsó kommunista államából a világnak, addig a koreai nők, lányok mindennapi életüket élik. Reggelenként felkelnek, kávét főznek, elindítják a srácokat az iskolába, befutnak a cukorkaboltba, ahol dolgoznak, és felöltik magukra legszebb cukorkaárusnő-ruhájukat. Szükség is van erre a ruhára, mert körülöttük szürke a világ, esetleg fekete.
A nők, széles, látszólag nagyvárosi utcákon gyalogolnak, s tulajdonképpen mindegy, hogy a járdán, az úton vagy a bicikliúton sétálnak-e. Egyedül vannak.
Egyedül a Koreai-félsziget északi részén, 120 ezer négyzetkilométeren. A férfiak dolgoznak: atombombájukat indítják útjára. A kereszteződésben rendőr posztol, leeresztett kézzel – áll, csak áll. Ugyan kit is irányíthatna? És ugyan miért is tenné?
A nő nyughatatlan és fáradhatatlan lény. Dacol, ha a boltokban üres polcok fogadják, aztán keres és talál. Mert otthon, este vacsorára gyűlik a család. Addig haza kell érni, még egy ilyen kiskocsival is mint ez a képen, főzni kell meg tálalni. Otthon kell lenni, itt is, így is, mindenáron – Phenjanban.
A nő ünneplőbe öltözteti testét-lelkét. Mert a férfi így akarja. A nő pedig, mint kezes, jól idomított alattvaló a bronzba öntött nagyvezér színe elé járul. Így tiszteleg előtte. De vajon mit és kit tisztel igazán – legbelül?
Miközben az apukák legújabb, nagy hatótávolságú rakétáikat tesztelik,
gyerekek az iskolában úttörő-egyenruhában próbálnak a délutáni bemutatóra. A furcsa csak az, hogy ez a kép nem is annyira idegen néhányunk számára, akik a hetvenes években gyerekeskedtünk, és vérre menő harcot vívtunk egy igazi, szovjet, selyem úttörőnyakkendőért…
Észak-Korea engedékeny. Bár turistavízumokat valószínűleg csak a nemzetközi hatás nyomására adnak, azokat is csak limitálva, mégis néhányan eljuthatnak a világ eme elszigetelt csücskébe. Az itteni múzeumok pedig „dalolnak”: kultúráról, értékekről, békéről. Csakhogy ezek a dalok kissé hamisan szólnak…
Politika, atomrobbantás ide vagy oda, az élet nem áll meg: ez a pár épp ebben az időben esküdött örök hűséget egymásnak… Nézd, ezt a kézzel hímzett menyasszonyi ruhát vagy a feleség tanújának vörös-fekete ruháját! Ugye, hogy az élet nem áll meg? A nő, a gyönyörű nő életének egyik legfontosabb eseményén a szépségben tündököl.
És végül egy falfestmény 2009 májusában Észak-Korea egyik nagyvárosi buszmegállójának falát ékesíti. Bizonyságul, hogy az idő itt nem csak állni látszik. Hogy meddig? Ki tudja…
Ha érdekel, hogy mi is történt a napokban Észak-Koreában, a Dívány az Index cikkét ajánlja figyelmedbe:
Észak-Korea újabb rakétakísérleteket hajtott végre
