Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az egyik legkedvesebbnek tűnő, lassan a téli álomra készülő emlős olykor-olykor a mi kertünkbe is beköltözik. Vajon milyen hatással van az ökoszisztémára?
A közvélekedés szerint a mókus is csak egy patkány, csak jobb a marketingje. Tényleg így lenne?
Valóságos ökológiai csodának tekintik a mókusokat, ugyanis komoly befolyással vannak a környezetükre. Hazánkban őshonos fajtáját hivatalosan európai mókusnak vagy vörösmókusnak nevezik, de sok vidéken illetik különleges nevekkel, az evet, a cibóka és a kelempájsz is ugyanazt a bolyhos farkú kis emlőst jelöli.
Van, ahol szinte kihalt
Az Eurázsia-szerte sávszerűen őshonos rágcsálóval északon a skandináv területekig, a déli részen a Földközi-tengerig, míg a keleti részeken Korea és Kína térségéig egyaránt találkozhatunk. Érdekes módon a brit szigeteken már szinte alig él néhány példánya, ugyanis az amerikai szürke mókus gyakorlatilag teljesen kiszorította, egyedül Skóciában találkozhatunk elvétve olyan erdőségekkel, ahol fennmaradt.
A télre vastag bundát növesztő rágcsáló igazi gyűjtögető. Testfelépítésének köszönhetően hatékonyan mozog lombkoronaszinten is, bundájának színe a fák leveleinek árnyalatához alkalmazkodik. Fenyőerdőkben inkább a feketés, sötétbarna árnyalatokban pompázik szőre, míg városi környezetben, a lombhullató fák lombjai között élő példányok inkább vörösesbarna színűek. A vörös és vörösesbarna bundájú példányok elsősorban a melegebb és szárazabb, míg a sötétbarna színű mókusok a hidegebb és nedvesebb élőhelyeken észlelhetőek, a színek természetesen a helyi ragadozók számára is nehezen észrevehetővé teszik az apró jószágot. Tapintószőrei segítségével tájékozódik, ezek a puha szálak a mancsán és a farka tövében is megtalálhatóak.
Télen leginkább alszik, de előtte komoly dolga van
Néha a kertekbe is beköltözik, s mivel nappali életmódot folytat, igazán könnyű megfigyelni, főként ősszel, amikor terményeket raktároz. Igazi mindenevő, a fakéreg, a tobozok, csonthéjas termések mellett gombát, bogyókat, rovarokat, tojásokat és madárfiókákat is előszeretettel fogyaszt. Ősszel több helyen raktárt hoz létre, főként mogyorót és bükkmakkot gyűjtöget, hogy át tudja vészelni a telet. A mókus ugyanis nem alszik valódi téli álmot, hanem egyfajta lelassult állapotban várja a felmelegedést. Odújában felváltva tölti a hideg napokat alvással és pihenéssel.
Éppen ez a gyűjtögető életmód az, ami különösen fontos az ökoszisztéma számára, ugyanis a magok és termések szállítása során segít az erdőknek terjeszkedni. Sok esetben a fel nem használt eleség is csírázni kezd a rejtekhelyen.
Mivel táplálékai között rovarokat és csigákat is találunk, a kertünkbe költözött mókus a növényvédelemben is aktív szerepet játszik az által, hogy elfogyasztja a terményekre leselkedő kártevőket.
Mi is segíthetünk neki
Mivel ezekben a napokban nagy munkában van, hogy a hideg télre felkészüljön, sokszor találkozhatunk vele, ha csendesen és figyelmesen várunk. Kedvenc eleségei között a mogyoró, a dió, a kukorica és a bükkmakk is szerepel, ha ültetéskor a fentiek közül választunk, jó eséllyel választja majd otthonául a mi kertünket. Könnyen barátkozik, elfogadja a felkínált ételt, és sokszor kézből is etethetővé válik, s nincs olyan helyzet, melyben kártékony lehetne az ember számára.
Vigyázzunk viszont házi kedvenceinkkel, a kutyák és a macskák természettől fogva ellenségei. Magasra helyezett, biztonságos és a macskák számára hozzáférhetetlen etetőben élelemmel is kínálhatjuk. Fontos azonban, hogy az élelem mellett megfelelő mennyiségű vizet is találjon, ezért itatótálkával is érdemes készülni, akár a madarak esetén. Ügyeljünk rá, hogy a víz ne fagyjon be hidegben sem.
A mókus hazánkban védett állat, eszmei értéke 25 ezer forint. Vigyázzunk rájuk, s kertünk jövő tavasszal meghálálja a kis vendég jelenlétét.
