Vérfertőző gondolatok hetven körül
Nyálas-nyúlós ködös idő, nincs ember, akinek kedve támadna útra kelni. De hát közelít Mindenszentek ünnepe, és valahogy el kell jutni a „krizi vásárig” (mondjuk ez a kifejezés is megérne egy cikket). Nincs tehát választás, be az autóba és indulás. Aztán a váratlan fordulat, hogy amikor az öregúr hazatér, se krizantém, se a virágra szánt húszezres. Persze nem úgy van, hogy akárkinek megáll az ember, aki az útpadkáról integet, de van, akinek nem lehet ellenállni. S bár a szóban forgó végzetes vonzerő történetesen nem a lábak között rejlik, a történet végén cifra vérfertőző aktusra gondol javaslatot tenni az ember, hogy ki kivel és milyen intenzitással éljen nemi életet. Főszereplőnk, Feri bácsi, egy ismerősöm. Kettő híján hetven éves. De ami vele megtörtént, kortól, nemtől függetlenül bárkivel megeshet. Akár huszonhat éves szinglikkel is simán. Nagyon megéri odafigyelni!
Én is fizettem volna
Feri bácsi segélykérőn fordul hozzám, mert ahogy mondja, én még javában az aktív korosztályhoz tartozom, diplomám is van meg minden. Ráadásul - mint mindenkinek 18 felett, sőt olykor már alatta is – nekem is tele a tárcám kártyákkal, tajtól visáig, szemigtől jogsiig, egy vaskos pakli - bízik benne, hogy majd én megfejtést adok. Úgy is van, gondolom, s eleinte nagy arccal veszem kézbe a dolgokat, de nem kis pofára esés a vége. Az történt, hogy a virágos felé menet, az útszélén megállították a rendőrök. Kérték a jogsit, azután meg húszezer forintot, mert lejárt a jogsi érvényessége. De ő ezt nem érti, mondja. Ugyan tavaly már egyszer figyelmeztették a rendőrök, hogy egy év múlva már lejár, de ő akkor meg is nézte, és szerinte nem. De hát nézzem már meg én is – és mutatja a rózsaszín kártyalapot, meg rajta a lejárati dátumot: 2015.11.15. Szemem kerekedik, arcom nyúlik, a tudomány megáll, a fiatalos büszkeség porba hull: ezt én is bebuktam volna.
A húszezer forintos kérdés
Ciki, nem ciki, de a húszezres kérdés megfejtéséhez sorra jön a felező, a közönség, aztán a telefonos segítség. A jogsi hátán bolhabokányi betűkkel a kódmagyarázat, az pedig világos: az érvényességi idő a 4/b sor, az pedig az előbb már látott időpont, ami testvérek között is majd csak hat év múlva érkezik el. Van persze hátul is egy pár szám: 75.03.08.08.11.11.101, aztán 75.03.08.15.11.15.185, meg 75.03.08.15.11.15.186. A jó ég se érti. Pánikszerűen elő a saját vezetői, az se különb. Feri bácsi mondja, azt emlegették neki, hogy az orvosi járt le. Akkor talán van valami külön papír. De nincsen olyan Feri bácsinak, s persze, hiszen nekem sincs. Fejvakarás, újra a bolhabetűk, újraértelmezés, aztán újra értetlenkedés. Gyorsan körbekérdeztünk minden elérhető embert, de - dacára az öt különböző, közte három egyetemi diplomának - az eredmény ugyanaz. Igaz, bürokrata kódfejtő speckollt senki nem végzett. Növekszik az izgalom, mert ezen az alapon esetleg mi magunk is fizethetünk, akár még ma. Sürgősen meg kell tehát fejteni. Nincs más hátra: hívjuk fel a rendőrkapitányságot.
A megfejtés
Szokatlan, de egészen hamar kiderül, hogy mi a titok nyitja. A megfejtés természetesen a hátoldali kódszámokban rejlik. Mert ott ugyanis hajszálvékony függőleges vonalak darabolják a számsort, így azokat már nem egyszerűen soronként, hanem táblázat formájában kell értelmezni. Akkor már világos, hogy a 11-es, függőlegesen a kategória érvényessége.
Ez pedig jelen esetben 08.11.11. S miután itt – szemben a tejfölös doboz lejárati dátumával – magyar módra van írva: év/hónap/nap – a rendőrök felmentést kapnak, különösen, hogy már egy éve előre szóltak. Nem úgy az ismeretlen bürokrata – avagy plasztikkártya dizájner, aki ennyire okosnak feltételezett minket, földi halandókat. De az a kisebbfajta rejtély még mindig fennáll, hogy akkor mire való a kártya érvényessége elöl, ami vitán felül 2015.11.15. ? Erre egy magyarázat adódik: mert a jogsi immár multifunkcionális, és személyazonosításra is alkalmas, és arra hosszabb ideig, mint amíg az autóvezetői orvosi alkalmasság tart. Hát hurrá.
De javaslom, mindenki nézzen utána, mielőtt húszezer forintja bánja!
