Az olyan szülő, aki egyfolytában csupa hasznos dolgon töri a fejét, már csörgőt is úgy vásárol, hogy fejlessze vele csecsemője csörgetési képességét. Ennek a buzgalomnak később áldozatul esnek a tanítási szünetek, a közös nyaralások éppúgy, mint az önfeledt társasjátékozás vagy a zsebpénz költése. Mert az ilyen szülő szerint a zsebpénz se arra való, hogy az a büdös kölyök csak úgy vegyen belőle valamit, ami tetszik neki. Egyébként meglepő adatokat hoztak nyilvánosságra közvélemény-kutatók: Magyarországon évente 33 milliárd forint forog gyerekkézen mint zsebpénz, Németországban évi 6 milliárd euróból gazdálkodnak a gyerekek. Ami persze, ha kiszámolod, a magyar gyerekek esetében átlagosan havi 3300 forintot jelent. Persze csak átlagosan, hiszen számtalan gyerek ennek a töredékéről sem álmodhat, míg másoknak teljesen természtes, hogy mindig van a zsebükben pénz. Hallottam már olyat is, hogy a középső csoportos kisfiút egy-kétezer forinttal engedték el otthonról, mert ki tudja, mi történik az óvodában ugyebár, lehet, hogy tán vásárolni is tud, hát akkor legyen nála pénz.
Abban gondolom egyetértünk, hogy a zsebpénz arra való, hogy a gyerek megtanuljon bánni a pénzzel. Megtanulja, hogyan kell takarékoskodni, beosztani. Ezért talán akkor sem kellene őt feltétlenül anyagi javakkal elhalmozni, ha megtehetjük. A zsebpénz egyébként arra is jó, hogy visszaverjük az „anya, vedd meg!” típusú támadásokat. Van pénzed, vedd meg, mondod majd neki, ha nincs, akkor gyűjteni kell. Ne szegje kedvedet és határozottságodat a rimánkodás, az esdeklő pillantás, tartsd magad – ameddig tudod – és állj ellen. Remek érzés lesz majd neki, ha az összegyűjtött vagyonkájából megveheti élete első legfontosabb tárgyát.
Azt már tudjuk, mire jó a zsebpénz. De tudjuk-e, hogy mire nem?
Nem jó például a zsebpénz arra…
…hogy ösztönözzünk vele!
Nem tanácsos a zsebpénz összegét teljesítményhez, tanulmányi eredményhez kötni, mert ezzel arra szoktatod a csemetét, hogy pusztán pénzért legyen szorgalmas. Próbáld meg másképp, hátha tanul azért is, mert örülsz a jó jegyeknek. Vagy esetleg azért, mert érdekli a tárgy, amit tanítanak. Más a helyzet persze, ha olyasmit kérsz tőle, ami pluszteljesítményt igényel. Ami nem tartozik bele a hétköznapi üzemmódba. Azt gondolom, hogy a koszos zoknik szennyesbe helyezéséért nem jár pénz, ellenben egy ablakmosásért már igen. A gyerekek szívesen kitesznek magukért, egy-egy nagyobb cél, mondjuk, egy új bringa kedvéért. Helyezd kilátásba azt, s akkor nem költi butaságokra.
…arra, hogy helyettünk spóroljon!
Ha a gyerek szorgalmasan gyűjtögeti a zsebpénzét, ne kérj vissza tőle! Ne felejts el uzsonnát adni, gondolván, majd vesz a büfében a zsebpénzéből. Ne vegyen meg a zsebpénzéből semmit helyetted, akkor se, ha egyébként csak hülyeségekre költi. Tanácsokat adhatunk, de semmiképpen se szabjuk meg, mire szánja. Ha öt perc alatt elromló kínai gagyimicsodát akar venni, tegye. Ez az ő zsebpénze. S ha már a tanulás a mániád, hát ebből legalább megtanulja, a gagyi pillanatok alatt elromlik. Jó, ha előre figyelmezteted, de semmiképpen ne készíts tilalmi listát, mire nem költheti a pénzét, a pénzedet.
…arra, hogy barátokat szerezzen!
A zsebpénz különösen fontos nyáron, ha táborba megy. Fölösleges azonban azt gondolni, könnyebben szerez barátokat, ha sok pénze van, és mindenkinek fizet. Ellenkezőleg. Vigyázni kell, hogy ne kapjon két-háromszor annyit, mint amennyit a társai, ne hozzuk jó szándékunk ellenére konfliktushelyzetbe. Ha iskolai táborba megy, jó, ha előre megbeszéljük a tanító nénivel, esetleg a többi szülővel is, mennyi zsebpénzt adjunk, és milyen kiadások várhatók. Szörnyű helyzeteket hozhat, ha valaki, mondjuk, tízszer annyi palacsintát, lángost és fagylaltot tud megvenni a strandon, mint a többiek. Ez senkinek sem jó.
Szóval csak okosan a zsebpénzzel, hagyd, hogy a gyerek szabadon dönthessen – időnként teljesen értelmetlen – elköltéséről! Végtére is a zsebpénz már az ő pénze.
