Eper, fesztivál nélkül

Olvasási idő kb. 3 perc

Szürreális napot éltem meg szombaton, amikor fotós kolléganőmmel felkerekedtünk, hogy megnézzük és dokumentáljuk a Tahitótfaluban megrendezett 12. Eperfesztivált.

Fesztivál nem volt, csónak, spontán eperszedés, és nyári hóvihar viszont igen. Élménybeszámoló a Duna partjáról.

Én személy szerint napok óta készültem az eseményre, ismerőseimnek szinte kizárólag csak eperről tudtam beszélni, s azt terveztem, hogy nemrég elkezdett életmódváltásomba beillesztek egy-egy gyümölcs-, pontosabban epernapot.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, s a meteorológusok valószínűleg pezsgőt bontottak, hisz az általuk megjósolt napsütéses meleg reggelre ébredtem szombaton. Úgy pattant ki a szemem, mintha legalább egy űrsétára indulnék, nem pedig a Dunakanyarba.

Autóval közelítettünk az objektum felé, és a gyanú halvány árnyékát éreztem megjelenni agyam leghátsó bugyraiban, amikor is Szentendre és Leányfalu közt rengeteg homokzsákot rakodó embert láttunk. Természetesen nem a Holdon élek, tudtam, hogy árvíz van, láttam a képeket az interneten.

Bár most nem én vagyok a leány a gáton, voltam már pár éve, amikor egy háromnapos túra opcionális programjaként Tornyosnémeti házait védtem az áradó Hernádtól, és fél napon keresztül lapátoltam a homokot zsákokba egy platós teherautó tetején a helybéliek nagy örömére. Aztán meg kocsmáról kocsmára hordtak minket,  s körbemutogatták a „pesti lyányokat". Megjegyzem, pálinkát azóta se nagyon tudok inni.

Most azonban kivételt tettem volna az eper zamatos ízének kedvéért, pontosabban nem is a pálinkát, hanem az eperbort szerettem volna megkóstolni. Ahogy haladtunk tehát észak felé a 11-es úton, elég hamar igen rossz érzésem lett. A fesztivált ugyanis a Duna partjára hirdették meg, de mi már láttuk, hogy abból nem maradt sok, illetve volt part, de az nagyjából megegyezett azzal az aszfaltúttal, ahol az autónk éppen suhant.

{gallery}eper{/gallery}

Az eper birodalmába érkezve pedig hirtelen azt hittem, valaki csúnyán meggörbítette a tér-idő kontinuumot, és Velence lagúnáiba tévedtünk, mert egy mellékutcában egy fiatal pár a kapuból kilépve nem autóba, hanem csónakba szállt.

Természetesen az eperfesztiválnak se hírét, se hamvát nem láttuk, így aztán szomorúan fordultunk vissza Pest irányába, hogy legalább valamelyik piacon beszerezzük  a piros gyümölcsöt. Budakalász magasságába értünk, amikor örömömben felsikítottam a „Szedd magad - eper" tábla láttán, kollegina már rántotta is a kormányt, szerencsére épp nem jött mögöttünk senki. Az eperföldet hatalmas pipacstáblák övezték, ami alapjáraton vidám dolog, hát még egy ilyen szokatlan napon. Ráadásul a szürreált a hirtelen beálló nyári hóvihar is fokozta, mivel a nyárfákról szálló apró fehér pihék öt percen keresztül őrült örvény módjára kavarogtak a levegőben.

Eperből nem kis mennyiség volt, szedtünk is bátran, bár a hosszú esőzés nem tett jót neki, szinte mindegyik egy picit fehér volt, kell még egy hét a beéréshez. A nedves talaj viszont a gombáknak kedvezett, s aki nem a lekvárhoz valót szedte össze, az egy szerény adagnyi gombapörköltre valót össze tudott volna grundolni.

Hazaérve megnéztem a fesztivál honlapját, ahol természetesen közölték, hogy az árvíz miatt a rendezvény átkerült július végére. A gond csak annyi, hogy az epernek akkor már csak a hűlt helyét fogjuk látni. Vagy talán hoznak Norvégiából, ott akkor van szezonja, vikingföldön is szedtem már szabadföldit, de az már egy másik történet...

Fotó: Katona Boglárka

Tóth Zsuzsa
Tóth Zsuzsa
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Világom

Nem is spanyol a spanyolnátha – eredetét máig kutatják

Amikor 1918-ban a történelem egyik legpusztítóbb világjárványa végigsöpört a bolygón, a háborús cenzúra miatt a világ tévesen Spanyolországhoz kötötte a betegséget. A brit kormány kezdetben annyira megpróbálta eltitkolni a bajt, hogy még a kabinet sem volt hajlandó tárgyalni róla.

Testem

Csodát tesz az agyaddal, ha hetente legalább egyszer így vacsorázol

Mindennapjainkat a mesterséges fény, a képernyők és a zárt terek vonzásában éljük. Ha hetente legalább egyszer kiszakadunk ezek közül egy vacsora erejéig, az támogatja az agyunk egészségét, segít levezetni a stresszt és javítja a családon belüli társas kapcsolatokat is.

Offline

Kvíz: Tudod, miben hisznek ezekben az országokban?

Azt hiszed, képben vagy azzal kapcsolatban, hogy a világ különböző pontjain miben hisznek az emberek? Bár Ázsiáról a legtöbbünknek rögtön a buddhizmus ugrik be, a történelem sokszor jócskán felülírta a papírformát. Tedd próbára a tudásod legújabb földrajzi-kulturális kvízünkben!

Testem

Nem csak a túl sok, a túl kevés só is káros az egészségre

Régóta tudjuk, hogy a túl sok só növeli a magas vérnyomás és a stroke kockázatát, de a legújabb kutatások alapján is felmerült, hogy a túl kevés só sem tesz jót. Vajon hol van az arany középút, és hogyan érdemes alakítanunk a mindennapi sófogyasztásunkat?

Testem

Ez a kínai orvosok napindító trükkje – valóban jót tesz

A meleg víz fogyasztása az európai emberek számára idegen szokás, holott számos egészségügyi előnye van. A termikus hatásnak köszönhetően lazítja a beleket, hidratál, ráadásul az érzékeny gyomrúaknak sem kell tartaniuk azoktól a mellékhatásoktól, amelyeket a hideg víz fogyasztása kiválthat.