Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha kaptál már defektet biciklizés közben, vagy esett le a láncod egy túra során, a semmi közepén, akkor tudod, milyen szembesülni egy szakértő pasi vagy szerviz hiányával.
Ám ez nem okozhat problémát , ha nem félünk attól, hogy kicsit olajos vagy piszkos lesz a kezünk. Nők tanítanak nőket biciklit szerelni. Mert megtehetjük!
Életem első bringás defektjét április 24-én, a Critical Mass alatt kaptam. Még szerencse, hogy a finistől pár száz méterre voltam, így csak be kellett tolnom a biciklit a rétre, és körülnézni. Öröm az ürömben, hogy a lehető legjobb helyen és időben történt a baleset. Nem is kellett sokáig várnom, találtam egy kedves fiatalembert, aki azonnal nekilátott a szerelésnek, és tíz perc elteltével a bringa már kész is volt.
Na de mi van akkor, ha nem egy biciklis felvonulás kellős közepén kapunk defektet, esik le a láncunk, vagy változtatni kell az ülés és a kormány magasságán? Természetesen keresünk egy szervizt, ahol minden problémánkat orvosolják. Vagy megoldjuk a problémát önállóan. Erre buzdít a Nők tanítanak Nőket biciklit szerelni (NTNBSZ) elnevezésű kezdeményezés, amit 2007-től szervez a ZöFi (Zöld Fiatalok) néhány vállalkozó szellemű tagja.
Szereld magad!
Szabadkai Vera külföldön hallott hasonló rendezvényekről, és úgy döntött, ezt a remek ötletet itthon is meg kell valósítani. Szerinte a dolog lényege, hogy a lányoknak nagyon sok mindent nem tanítanak meg, ami pedig hasznos lehetne, s ezen a helyzeten szeretnének javítani. Gondolom nemcsak velem esett meg az, hogy egy szerelőműhelybe lépve kissé gúnyos hangnemben fogadtak, hiszen látták rajtam, hogy a témához egyáltalán nem értek. Persze, olykor egy mosolyért a férfiak szívesen segítenek megoldani az adott problémát. Mindig lehet a könnyebb utat választani, de mi van akkor, ha nincs ilyen? Lehet tolni a bringát kilométereken át, de sokkal egyszerűbb, ha helyben megszereljük.
– Nem baj az, mondja Vera – ha kétkerekű járművünkre nem úgy nézünk, mint egy űrhajóra, és igenis kellemes élmény, ha mondjuk egyedül meg tudunk szerelni egy defektes kereket. Arról nem beszélve, hogy nem árt kicsit magabiztosabbnak lennünk a kerékpározás technikai oldalát illetően.
A Nők tanítanak Nőket biciklit szerelni lelkes szervezői azoknak szeretnének némi hasznos tudást és szerelői gyakorlatot átadni, akik sokat bicikliznek, akár munkába menet, akár este a barátokkal, vagy kimerítő erdei túrákon vesznek részt.
Április 25-én, vasárnap délután eltekertem az Iparművészeti Múzeum kertjébe, hogy a Tükörben a Világ című kiállítás keretében megtartott NTNBSZ foglalkozáson részt vegyek. A rendkívül jó idő lehetett az oka annak, hogy nem gyűltünk össze nagyon sokan, hisz az érdeklődök száma a szervezők szerint általában tíz-tizenkét fő körül szokott lenni. Nem egy óriási létszám, viszont arra tökéletes, hogy mindenki egyéni oktatásban is részesüljön, illetve saját maga ki tudja próbálni bringáján a tanultakat.
Fájdalom és izomláz helyett
A családias hangulatú foglalkozást Dobos Anita vezényelte le, és sok információval lettünk gazdagabbak. Először is tüzetesen szemügyre vettük saját bringánkat, hogy felismerjük a leggyakrabban előforduló csavartípusokat, és megtanuljuk, mit mivel lehet meglazítani. Hisz más egy „monti" (mountain bike), és más egy országúti bicikli. Aztán Anita ismertette az alapbeállításokat, vagyis azt, hogy hogyan tudjuk magunkra szabni a bringát. Sok felesleges fájdalom és izomláz elkerülhető akkor, ha a kormány és a nyereg megfelelő magasságban van. S ezért tényleg kár lenne szervizbe menni.
Szereljünk defektet!
A laza bevezetés végén, amikor mi tanulók még igencsak megszeppenve követtük az oktatást, és nem nagyon mertünk hozzáérni a járműveinkhez, Anita és Vera úgy döntött, jöhet a mélyvíz. Szereljünk defektet! Tamara nevű „osztálytársam" kilyukadt kerékkel érkezett, így számára adott volt a feladat. Én némi gondolkodás után nem is tudom honnan merítettem bátorságot ahhoz, hogy felajánljam sárga montimat egy kísérletre, nevezetesen arra, hogy nosza lyukasszuk ki a kerekét, így lesz mit gyakorolnom. Lelkesedésem csapatunk harmadik tagját, Szandi is magával rántotta.
Tulajdonképpen az előző nap szerzett defekt hasznosnak bizonyult abból a szempontból, hogy valamennyire emlékeztem a javítás folyamatára. A kereket leszereljük, leeresztjük, a belső gumit óvatosan kivesszük, majd picit felfújjuk, hogy az apró lyukat megtaláljuk. Ezután smirglivel megtisztítjuk a felületet, bekenjük ragasztóval és várunk pár percet. Amint a ragasztó megszáradt, a lyukat befedjük a folttal, majd gyors levegőpróbával ellenőrizzük, hogy ereszt-e még. Ha nem, mehet is vissza a helyére, a kerék pedig vissza a vázra. Némi levegő hozzáadása után már tekerhetünk is. Ugye, hogy nem atomfizika? Viszont határozott sikerélmény egyedül megoldani a feladatot még akkor is, ha piszkos kézzel érünk a munka végére!Tamara elégedetten végezte az utolsó simításokat, hisz ő azért jött el, mert bringáját főleg nyáron sokat használja, ám átlagos nőként nem igazán ismerte a szerelési praktikákat. A foglalkozást hasznosnak érezte és máskor is szeretne majd részt venni, hogy egyre önállóbban tudja megoldani az esetlegesen felmerülő gondokat.
Bovdent akarok cserélni!
Volt, aki keményebb fába vágta a fejszéjét, mégpedig Szandi. Ő bovdenházakat és bovdent akart cserélni, és meg is tette. Mivel egyedül nem mert nekiállni, úgy döntött, lejön, és megnézi az oktatást. A közös munkának meg is lett az eredménye, így a jövőben Szandi barátnőit is bíztatja majd arra, hogy tartsanak vele és tanuljanak együtt biciklit szerelni.
Legközelebb
Akit tehát sok mindent szeretne megtanulni a bringaszerelésről, de eddig soha se merte megkérdezni, az figyelje a ZöFi honlapját, illetve az NTNBSZ blogját a Critical mass szájtján. A következő alkalom május 15-e lesz, a helyszín mindig változik. Vera szerint lehet, hogy a közeljövőben egy parkban vagy egy kirándulással összekötött foglalkozáson találkozhatnak az érdeklődők. Érdemes lenézni, a hangulat oldott, az oktatás remek, a gyakorlati foglalkozás hihetetlen élmény. Mert biciklit szerelni jó!
Persze, ha néha elfáradunk és van kihez fordulni, jöhet a jól bevált mosoly...
Fotó: Kováts Dániel
