Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felvilágosodás korának legnagyobb gondolkodóit hajlamosak vagyunk szigorú, szegény tudósként elképzelni. Voltaire azonban nem ilyen volt. A francia zseni nemcsak a szabad gondolat harcosa volt, hanem egy dörzsölt fickó is, aki egy elképesztő húzással lényegében meghekkelte a francia állam pénzügyi rendszerét. Ebből a pénzből épült fel az a pazar rezidencia, amely napjainkban a svájci-francia határon igazi kincsnek számít a turisták körében.
Habár a történelemkönyvek elsősorban filozófusként emlegetik, François-Marie Arouet – vagyis Voltaire – fiatalon igazi lázadó hírében állt, aki nem vetette meg a luxust sem. Mivel írásaival folyamatosan magára vonta a hatóságok haragját, korán rájött, hogy a teljes szellemi szabadsághoz egy dologra van elengedhetetlenül szüksége: pénzre. Mégpedig minél többre. A sors végül egy zseniális matematikus és a francia kormány elszámolt adminisztrációja képében tálcán kínálta neki a megoldást.
A matekzseni és a lázadó író szövetsége
A történet 1728-ban kezdődött. Voltaire ekkor még korántsem volt az a gazdag ember, akinek ma ismerjük; anyagi gondokkal küzdött, és megjárta a hírhedt Bastille-t is. Egy párizsi vacsorán azonban összehozta a sors Charles Marie de La Condamine-nal, a kor neves matematikusával.
A francia kormány ekkoriban súlyos gazdasági válsággal küzdött, és az államkincstár feltöltésére Michel Robert Le Pelletier-Desforts pénzügyminiszter-helyettes egy látszólag zseniális lottórendszert talált ki. Az államkötvények tulajdonosai a kötvényük értékének 1/1000-ed részéért vásárolhattak lottószelvényt, a fődíj pedig egy elképesztő, 500 ezer livre-es jackpot volt.
Ez mai értéken, vásárlóerőtől függően, akár az 1,9-38 milliárd forint közötti összeget is elérhetné.
A matematikus La Condamine azonban észrevett egy óriási hibát a rendszerben. Ha valaki felvásárolta a piacon a kis értékű kötvényeket, azokhoz fillérekért kapott lottószelvényt, miközben a nyerési esélye pont akkora volt, mint a méregdrága kötvények tulajdonosainak. Ha elegendő kis kötvényt vettek meg, matematikailag garantált volt a fődíj, a költségek pedig töredékét tették ki a nyereménynek. A tervhez már csak egy dolog kellett: tőke és egy végtelenül karizmatikus, a rendszert szívből gyűlölő ember, aki megszervezi az egészet. És itt lépett be a képbe Voltaire.
A gúnyolódás buktatta le őket
A páros befektetői szindikátust alapított, és szisztematikusan elkezdte felvásárolni a szelvényeket. Még a jegyzők egy részét is megvesztegették, hogy ne tűnjön fel a kormánynak a tömeges vásárlás. A terv tökéletesen működött: hónapokon keresztül sorra nyerték meg a hatalmas összegeket, és a francia állam tehetetlenül fizetett.
A vesztüket végül Voltaire mérhetetlen egója és gúnyos természete okozta. A korszakban szokás volt jókívánságokat vagy szerencsehozó mondatokat írni a szelvények hátuljára. Voltaire azonban – képtelen volt megállni, hogy ne firkáljon gúnyos megjegyzéseket a lapokra, amikkel a kormány tisztviselőit parodizálta, sőt, olyanokat is ráírt, hogy
"Éljen La Condamine jó ötlete!"
A minisztériumnak végül összerakta a képet, és bíróságra vitte az ügyet. Mivel azonban a szindikátus semmilyen törvényt nem szegett meg, csupán kihasználta a kormány matematikai ostobaságát, a bíróság felmentette őket. A lottót azonnal leállították, de ekkorra Voltaire már dúsgazdag ember volt: a saját részesedése a lottóból önmagában félmillió livre-re rúgott.
Voltaire nem állt meg itt, a pénzt sikeres (és a kor szabályai szerint legális) bennfentes üzletekbe fektette, így hamarosan korának egyik legmódosabb polgárává vált, akinek többé nem kellett tartania a királyok vagy az egyház haragjától – mérhetetlenül sok pénze végre szabadságot adott neki.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ferney: a filozófus menedéke
Ebből a lottóvagyonból vásárolta meg 1758-ban a Genf melletti Ferney birtokát, ahol felépíttette neoklasszicista kastélyát. A helyszínválasztás szintén a dörzsölt zsenire vall:
A legboldogabb most vagyok. Franciaország és Svájc között találtam magam anélkül, hogy bármelyiktől is függnék.
Ha a francia király megharagudott rá, átsétált Svájcba; ha a genfi kálvinistákkal gyűlt meg a baja, visszahúzódott francia földre. A kastélyban a filozófus valóságos kis birodalmat hozott létre. Mocsarakat csapoltatott le, kézműveseket, órásmestereket telepített be, templomot építtetett, és a kastély a kor szellemi elitjének találkozóhelyévé vált. Itt élte élete utolsó húsz évét és írta meg legfontosabb műveit, köztük a Candide-ot is.
Ma is vonzza az embereket
A Ferney-Voltaire-ben található kastély ma a francia Nemzeti Műemlékek Központjának (CMN) gondozásában áll, és a közelmúltban egy rendkívül komoly, több millió eurós teljes körű restauráláson esett át. A látogatók előtt megnyitották Voltaire egykori hálószobáját, valamint élettársa (és unokahúga), Madame Denis lakosztályát is.
A kastélyparkból elképesztő, lélegzetelállító panoráma nyílik az Alpokra és a Jura-hegységre. A helyszín ma is virágzik a kultúrától: rendszeresen szerveznek ide jógaórákat a történelmi kulisszák között, botanikai akvarell-tanfolyamokat, sőt, a nyári időszakban telihold-koncerteket és színházi fesztiválokat is. Népszerű esküvőhelyszín is.
Kapcsolódó: a gazdaság jele mindig is a különféle ingatlanok építtetése volt. Az egyik legkülönlegesebb kastély Skóciában található.
