A gyakran használt mondás alapja egy ókori latin bölcsesség, melynek eredetét idősebb Plinius A természet históriája (Naturalis historia) című művében olvashatjuk: a római történetíró anekdotája szerint a Nagy Sándor udvarában alkotó híres görög festő, Apellész egyszer tanulmányrajzot készített egy saruról, a helyi varga azonban a képet látva kritizálni kezdte a művész tehetségét. A cipész – írja Bárdosi Vilmos nyelvész – kifogásolta, hogy a képen látható sarun egy fűzőlyukkal kevesebb található, mint a valóságban; a hibát Apellész készséggel ki is javította, azonban amikor a hajthatatlan mesterember újabb problémás részleteket talált a rajzon, mérgesen rákiáltott: „Ne supra crepidam sutor iudicaret” („A sarun túl a suszter semmiben ne ítélkezzék”).
A híres mondat később leegyszerűsödött, és „Sutor ne ultra crepidam”, vagyis „A suszter maradjon a sarunál” formában ragadt meg a római közbeszédben, innen vándorolt tovább idővel a különböző európai nyelvekbe – az angolban, a franciában, a németben, a hollandban, a spanyolban ugyanúgy megtalálható, mint nálunk. A közmondás magyar változatában szereplő kaptafa a cipők gyártásánál és javításánál használt, a láb alakját mintázó eszköz, hagyományosan erre építik rá a vargák alkatrészeiből a különféle lábbeliket.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
