A közhiedelemmel ellentétben a kifejezésnek semmi köze a dohányt füstölő pipához – írja Bárdosi Vilmos nyelvész –, a lovakhoz és a kovácsmesterséghez viszont annál több. Amikor egy ismeretlen lovat vezettek eléje, a falusi kovács megkérdezte az állat gazdájától: „Pipás a lova?”, ami annyit jelentett, szilaj, indulatos-e a ló, nehezen tűri-e a patkolást. Igen válasz esetén a kovács elővette a pipát, egy kb. másfél méter hosszú rudat, melynek egyik végén lyukon keresztül vékony kötél volt karikában átfűzve: a karikát ráhúzták az ideges ló pofájára, illetve az orr lágy részére, és a rúd gyors megcsavarintásával erősen rászorították.
A szorítás iszonyú fájdalmat okozott az állatnak, mely kínjában kénytelen volt alábbhagyni a ficánkolással, szinte mozdulatlanul tűrte, hogy a kovácsmester megpatkolja – a távoli szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha a ló egy hosszúkás pipát tartana a szájában, innét kapta a nevét a kegyetlen eszköz. A dühös emberre a falusiak azt kezdték mondogatni, olyan, mint a pipás ló, a hasonlat eredeti jelentése azonban idővel elhomályosult, a későbbi korok már csak egyszerű melléknévként használták a pipás kifejezést.
Az utóbbi időben többféle alakváltozata is megjelent a pipás kifejezésnek, gyakran hallani például a bepipultam, illetve a pipa lettem szófordulatot.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
