Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már Oroszországhoz tartozik Ferenc József-föld, és annak egy magyar grófról elnevezett szigete. Nem véletlenül kapta a látszólag oda nem illő nevet.
A térképet pásztázva a Spitzbergáktól keletre, a Jeges-tengerben ismerős névre bukkanunk. Ferenc József-föld 191 apróbb és nagyobb szigetből álló földcsoport, az egyik sziget pedig egy magyar nemesi családról kapta a nevét. Gyakorlatilag az egész vidék lakatlan, legészakibb pontja az Északi-sarktól 911 kilométerre fekszik, és a Monarchia kutatócsapata fedezte fel. Az expedícióban egy magyar is részt vett.
Az osztrák-magyar északi-sarki expedíció, melynek Ferenc József-föld felfedezését is köszönhetjük, 1872-ben indult észak felé. Eredeti célja az északkeleti átjáró megtalálása volt, a 24 főt számláló csapat a Tegethoff gőzhajón indult útnak. A költségeket osztrák és magyar arisztokraták, többek között az Esterházyak, a Széchenyiek és a Zichy-család egyik tagja, Edmund finanszírozott.
Az Északi-sark felé indultak 152 éve a Monarchia kutatói
Az expedíciót Julius von Payer főhadnagy és Karl Weyprecht, osztrák-magyar haditengerészeti sorhajóhadnagy irányította. Nem ők voltak azonban az elsők, akik a hideg északi fagyban még ismeretlen területek után kutattak, már az 1860-as években kiterjedt a gyarmatosítási láz errefelé. A korábbi eredmények kapcsán döntöttek úgy az első bécsi megbeszéléseken, hogy Novaja Zemlja irányába visz majd az útjuk.
Ekkorra a két tiszt már két próbaúton is túl volt.
Így fedezték fel északot az osztrák-magyarok
A 24 fős személyi államány java része horvát hajós volt, a hajóorvos azonban magyar, dr. Kepes Gyula, akinek tanácsára nagy mennyiségű tokaji aszút és citromlevet is vittek magukkal, hogy a skorbutot elkerüljék. Vélhetően életmentő volt az ötlet, ugyanis elképesztő nehézségeken kellett keresztülmenniük a résztvevőknek.
Bécsből Brémába, majd Tromsøba mentek, onnan hajóztak ki észak felé a sarkkutatók. Az expedíció tagjait nem várt nehézségek sújtották már a kezdetektől, a Tegethoff ugyanis egy nappal az indulás után jégbe fagyott, jó darabig sodródott a jégtáblákkal észak felé. A legénység nehézségeit az állandó sötétség és bizonytalanság is fokozta, egy idő után mindent kipakoltak a Tegethoffból, amit végül ott kellett hagyniuk. Bár már 1873. augusztusában szárazföldet láttak, az időjárás nem kedvezett nekik, és nem tudtak partra szállni.
Egészen októberig kellett várniuk arra, hogy ismét partot érjen a lábuk.
Payer két matrózzal az expedíció többi tagját hátrahagyva előre ment kutyaszánon, ám a jég beszakadt alattuk. Bár ezt a kalandot még szerencsésen megúszták, és kutyáik sem sérültek meg, később egy embert elvesztettek a fagyos hidegben. Észak felé haladva felfedezték az Ausztria-szorosnak elnevezett területet, a Rudolf főherceg-szigetet és a később a fő támogatójukról elnevezett Zichy-szigetet is. De Bécs és Pest nevét viseli immár 152 esztendeje egy-egy hegyfok is itt, illetve csak részben.
Mivel Pest akkoriban már pont nem létezett
a főváros egyesülése miatt, hazatértüket követően Budapest-foknak keresztelték át a területet, és egy másik hegyet is elneveztek az akkori főpolgármester, Ráth Károly után.
Titkos üzenetet hagytak jégbe fagyva
Ekkor elhelyeztek egy üzenetet is egy kövekből épített gúla alatt, melyben leírják eredményeiket és nehézségeiket.
„Az általunk megpillantott egész területet az első felfedező jogán a császárról Ferenc József-földnek neveztük el”
− áll otthagyott levelükben, melyet 120 évvel később, 1991-ben talált meg Arved Fusch sarkkörkutató.
Az expedíció második éve még nehezebbé vált, a hajógépész idő közben tüdőbetegségben elhunyt, az életben maradt 23 ember pedig csónakját magával cipelve igyekezett megoldani a hazajutást. Többnapos gyaloglás után pillantották meg az Oroszországhoz tartozó Novaja Zemlja havas csúcsait, és tudták, hogy ott élelmiszerkészlet várja majd őket. Ám tévedniük kellett, ugyanis az áramlatok elsodorták a biztonsági tartalékot, a heves viharok miatt pedig csak reménykedhettek abban, hogy egy hajó észreveszi őket.
A sarkvidéki hideg, nem ritkán mínusz 50 fokos hőmérsékletét nehéz volt átvészelni, a sarkkutatóknak vadászniuk kellett, hogy élelem híján életben maradjanak. Kepes visszaemlékezése szerint második karácsonyukat egy jégkunyhóban töltötték:
„Vidám dalokat énekelve és egymásnak bátorító szavakat kiáltozva, tizenöt lépésnyire a jég által fogva tartott Tegetthofftól, a matrózok éppen az utolsó jéggöröngyöt tették föl, ama jégpalotára, melyet kizárólag e nagy ünnep tiszteletére építettek."
Végül bálnavadászok találtak rájuk. 812 nap után értek ismét európai partot Norvégiában a segítségükkel. Találkoztak a svéd királlyal, majd vonattal indultak el Bécs felé, ahol ünneplő tömeg várt rájuk.
A Zichy-család egy másik, a történelemben mély nyomot hagyó tagjáról ide kattintva olvashatsz.
