Hatalmas, gombszerű szemeivel és cuki, rajzfilmfigura-szerű ábrázatával a lajhármaki azt a benyomást kelti, mintha a légynek sem tudna ártani. A látszat azonban csal: mérgező harapása akár az emberre is veszélyes lehet.
A lajhármaki – ami kicsit olyan, mintha egy medvét, egy majmot és egy lajhárt gyúrtak volna össze – a világ egyetlen ismert főemlőse, amely méreggel rendelkezik, de a foga fehérjét szerencsére leginkább csak fajtársaival szemben szokta kimutatni.
Így mérgez a lajhármaki harapása
A Délkelet-Ázsiában, különösen Vietnámban, Kambodzsa keleti részén, Laoszban és a kínai Jünnan tartományban őshonos lajhármakik a fák lombkoronáján élve éjszakai életmódot folytatnak. Ebben komoly segítségükre van a retinájuk mögött található különleges fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum), ami lehetővé teszi számukra a sötétben való tájékozódást. Táplálékukat főleg rovarok, gyümölcsök és a fák nedvei szolgáltatják, melyeket kitűnő szaglásuk segítségével kutatnak fel.
De hogy lehet mérgező a harapásuk? Amikor a lajhármakik fenyegetve érzik magukat, felemelik mellső végtagjaikat, majd megnyalják a könyökükben lévő toxintermelő mirigyeket, így a nyálukkal keveredő mérget a szemfogaikon keresztül ellenfelükbe juttathatják – írja a Howstuffworks. Ez nekrózist, vagyis szövetelhalást okoz, sőt akár anafilaxiás sokkot is kiválthat. Kutatások szerint a lajhármakik elsősorban fajtársaikkal szemben, a territoriális viták során alkalmazzák mérgüket, ami sok esetben végzetes következményekkel jár.
Veszélyes harapásuk ellenére az állatok – vélhetően aranyos külsejük, illetve az interneten terjedő megtévesztő „csikizős” videók miatt, melyek valójában természetes védekező reakciójukat mutatják be – igen kelendőek a feketepiacon. Annak érdekében, hogy az összezárt állatok ne tegyenek kárt egymásban, majd leendő gazdájukban, eladásuk előtt gyakran kihúzzák a fogaikat. A barbár gyakorlatról korábban a BBC is készített riportot.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
