A Kaukázus meredek hegycsúcsai között, mintegy 1500 méteres magasságban bújik meg egy lélegzetelállító, ősi település, amelyet ma már csak a szél és az időjárás ostromol.
A dagesztáni Gamszutl olyannyira lenyűgöző látványt nyújt a sziklákba simuló, teraszos kőházaival, hogy sokan csak a „dagesztáni Machu Picchu” néven emlegetik.
Így néptelenedett el Gamszutl
Nehéz elhinni, de az ablak nélküli kőcsontvázak és a beomlott tetők helyén néhány évtizeddel ezelőtt még egy nyüzsgő, élettel teli közösség mindennapjai zajlottak. Gamszutl történelme évezredekre nyúlik vissza, a kutatók még ősi arab feliratokat és sírköveket is találtak a meredek lejtőkön.
A falu a huszadik században, a szovjet érában élte fénykorát: a szinte megközelíthetetlen, felhők feletti település rendkívül felszerelt volt. Saját iskola, óvoda, kórház, bolt, szülészet, de még egy kisebb utazó-mozi is működött itt.
A település annyira elszigetelt és nehezen megközelíthető, hogy csak egyetlen szűk úton lehet feljutni. Bár bevehetetlen erődítménynek tűnt a történelem viharaiban,
a csendes modernizációt és a kényelmet nem élte túl.
A 1970-80-as években a fiatalok a könnyebb élet és a biztosabb munkalehetőségek reményében folyamatosan a lenti völgyekbe és a nagyobb dagesztáni városokba költöztek. Az élet lassan elszivárgott a hegyekből.
Az ezredfordulóra szinte mindenki elhagyta az ősi otthonát, és a teraszos épületek pusztulni kezdtek.
Az utolsó lakó, aki sosem hagyta el az otthonát
Bár a falu kiürült, néhány ember mégis makacsul dacolt az elnéptelenedéssel. Közülük az egyik Abdulzsalil Abdulzsalilov, a település szülötte nem volt hajlandó maga mögött hagyni Gamszutlt.
Miután a családja és a szomszédai is mind elköltöztek, ő teljesen egyedül maradt a hatalmas, csendes hegyormon. Abdulzsalil éveken át élt remeteként, ám a magányra sosem panaszkodott.
Méhészkedett, kertészkedett, rengeteget olvasott, és jókedvűen fogadta azokat a kalandvágyó túrázókat, akik felmásztak a romokhoz.
Saját magát tréfásan csak Gamszutl polgármesterének nevezte.
A férfi 2015-ben hunyt el, és ezzel a falu hivatalosan is szellemvárossá vált.
Ma már csak hátizsákos turisták és fotósok verik fel a csendet az elhagyatott, fűvel benőtt utcákon. A hegycsúcsra vezető fárasztó túra ellenére egyre többen zarándokolnak el ide, hogy saját szemükkel csodálják meg különös helyet.
Ennek a falunak is minden háza elhagyatott, gyerekek egyedül be sem mehetnek.
