Az északkelet-angliai Hartlepool kikötőváros lakóit a köznyelv gyakran „monkey hangers”, vagyis „majomakasztók” gúnynéven illeti – az elnevezés annyira népszerű lett, hogy a helyi futball- és rögbicsapat is gyakran használja, előbbi még kabalafigurájának is egy H’Angus névre keresztelt majmot választott. A különös becenév eredete egy 19. századi eleji történetre vezethető vissza, mely szerint a városbeliek kötél általi halálra ítéltek egy szerencsétlen állatot – azt hitték ugyanis, hogy francia kém.
Francia matróznak hitték a páviánt
A napjainkban 92 ezer lakossal rendelkező település kétszáz évvel ezelőtt mindössze 900 embernek adott otthont, akiknek többsége halászattal foglalkozott. A napóleoni háborúk idején Anglia-szerte terjedtek a rémhírek, miszerint bármelyik pillanatban francia hajók százai lephetik el az ország partjait, támadásra készen – nem csoda, hogy Hartlepool polgárai megdöbbentek és pánikba estek, mikor a tenger egy francia vitorlás roncsait vetette partra a falu közelében. A hajó fedélzetén egyetlen túlélőt találtak – egy francia katonai egyenruhába öltöztetett páviánt, „aki” valószínűleg a legénység szórakoztatásáról volt hivatott gondoskodni.
Mivel az angol vidéki népek se hús-vér majmot, se hús-vér franciát nem láttak még soha, a korabeli sajtóban pedig gyakran majomszerű lényekként, torz, állatias figurákként ábrázolták az ellenséget, azt gondolták, a különös túlélő nem lehet más, mint a legénység egyik tagja. A szerencsétlen majmot letartóztatták és rögtönítélő bíróság elé állították – hiába faggatták, nem tudott válaszolni a feltett kérdésekre, így végül kémkedés vádjával halálra ítélték és a tengerparton végre is hajtották az akasztást. Mivel a faluban nem volt akasztófa, az egyik halászhajó árbócát használták a feladatra.
Egy dal tette népszerűvé a sztorit
A sztori először fél évszázaddal később, 1855-ben bukkant fel egy vándorzenész, Ned Corvan egyik szerzeményében – Corvan az angol vidéket járva improvizatív gúnydalokat írt a falvakról, városokról, melyeket felkeresett, beleszőve szerzeményeibe a helyi hiedelmeket, legendákat, anekdotákat. A Monkey Song néven emlegetett dal, melyben a szerző megénekelte, hogyan akasztottak fel egy majmot az ostoba halászemberek, hamar népszerűvé vált a környéken, a hartlepooliakat pedig a köznyelv „majomakasztókként” kezdte emlegetni – a gúnynév megragadt, a lakók pedig idővel büszkén viselték a „titulust”.
A városban ma igazi „majomkultusz” uralkodik, szobrok, szuvenírek állítanak emléket a bizarr esetnek, jótékonysági szervezetek és sportcsapatok használják logóként a felakasztott majom figuráját – sőt, a város első közvetlenül megválasztott polgármestere, Stuart Drummond a fentebb említett futballkabala, H’Angus, a majom jelmezében kampányolt (és osztott ingyenbanánt a gyerekeknek), mikor 2002-ben elnyerte a város vezetését. A történet regényekben, színdarabokban, popslágerekben is felbukkant, sőt, még képregény formájában is feldolgozták, a történészek azonban kétségbe vonják, hogy valaha megesett volna.
Egy szerencsétlen hajósinas volt az áldozat?
A feljegyzések szerint a napóleoni háborúk idején – nagyjából 1803 és 1815 között – tizennégy hajó veszett oda a hartpooli öböl környékén, melyek többsége angol kereskedőjármű volt, és semmilyen adat nem utal rá, hogy bármelyik fedélzetén utazott volna majom. 2005-ben kutatók nagyméretű, állati eredetű csontot találtak a város tengerpartjának homokjába temetve, azonban hamar bebizonyosodott, hogy egy 6000 évvel ezelőtt élt szarvas maradványáról van szó. Corvan dalának szövegét talán egy korábbi nóta (The Baboon – A pávián) ihlette, amely egy Newcastle-ben állomásozó kozák hadtest kedvenc majmának történetét örökítette meg, egy másik elmélet szerint a rohamosan fejlődő Hartlepool nyugati, iparosodott részén lakó polgárok gúnyolták azzal az elmaradott, kikötő menti részeken élőket, hogy „annyira ostobák, még egy majmot is képesek lennének felakasztani”.
Egy jóval sötétebb teória hívei úgy gondolják, valójában nem majom, hanem egy hajósinas lehetett a sebtében elítélt és felakasztott áldozat – a hadihajókon szolgáló, többségében gyerek- vagy kamaszkorú inasok feladata volt az ágyúk megtöltése puskaporral, ezért a korabeli szleng „powder-monkey”, vagyis „puskapormajom” néven emlegette őket. A partra vetett francia vitorlás egyetlen túlélője talán egy tengerészeti egyenruhát viselő fiú volt, akit foglalkozásának gúnyneve változtatott idővel majommá a népi legendáriumban.
Más helyeken is felbukkan a történet
Hasonló történet több más angol település folklórjában is megjelenik, emiatt szintén kétségbe vonható a hartlepooli „incidens” hitelessége: 1772-ben állítólag a Skócia partjainál található Boddam halászfalu lakói bukkantak egy partra vetett hajóra, fedélzetén egy majommal. A halászok sietve elfogták és felakasztották az állatot, a korabeli törvények szerint ugyanis akkor vehették magukhoz a hajó rakományát, ha annak legénységéből senki sem maradt életben. Egy másik sztori szerint a Londonhoz közeli egykori Chalvey faluban is halálra ítéltek egy majmot – az állat bűne ebben az esetben nem kémkedés, hanem egy gyerek megharapása volt (a középkortól kezdve Európa-szerte szokás volt állatokat bíróság elé állítani és elítélni, ha valamilyen „bűnt” követtek el).
Bármi is legyen az igazság, a „majomakasztók” legendája továbbra is Hartlepool népi és populáris kultúrájának legismertebb része, és ez valószínűleg még sokáig így marad – annak ellenére, hogy egyesek kifogásolják egy durva xenofóbiára és paranoiás félelemre épülő történet mint közösségi összetartó mítosz létét.
