Ma pontosan 15 éve, hogy a tóhokui földrengés és az utána következő cunami hatására megsérült a Fukusima Daiicsi atomerőmű: három reaktora leolvadt, az erőműből nagy mennyiségű radioaktív anyag jutott a környezetbe. Így élték meg a katasztrófát a helyszínes dolgozó japán munkások.
Már a 2011. március 11-i, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés előtt is megmozdult a föld Japánban, ám akkor még senki sem gondolta, hogy ilyen hatalmas katasztrófa lesz a dologból. „A megelőző hetekben több nagy földrengés is volt,
emlékszem, azon viccelődtünk, hogy már csak egy igazán hatalmas hiányozna. A vicc sajnos valósággá vált”
– mondta Ono, aki a fukusimai erőműben dolgozott akkoriban. A rengés erejét jól mutatja, hogy az erőműnél a vízszintes irányú oda-vissza mozgás, lengés legnagyobb mért értéke 0,5 g volt, ami 18 kilométer per órás másodpercenkénti sebességváltozást jelent.
Ekkora cunamira senki sem számított
„A rengés hihetetlen erejű volt. A mennyezetre szerelt világítótestek mind leestek, aztán elment az áram” – emlékezett vissza pár évvel később Murakami, az erőművet üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat (TEPCO) mérnöke.
Az áramkimaradás okozta az egyik legnagyobb problémát. A dízelaggregátorok ugyanis csak rövid ideig tudták biztosítani a reaktorok hűtővizét keringető szivattyúk és a vezérlés működtetését. Ráadásul a reaktorok vészleállítása után 55 perccel egy tenger alatti földrengés hatalmas cunamit okozott. Az erőművet védő gátakat legfeljebb 5,7 méteres hullámok elleni védelemre tervezték – az árhullám azonban március 11-én elérte a 15 méteres magasságot is. Az óriási erővel bezúduló tengervíz nemcsak súlyosan megrongálta a telep berendezéseit, de a dízelaggregátorok üzemanyag-ellátását és a tengervíz-szivattyúkat is tönkretette. Ráadásként az egész komplexum alsó szintjeit is elárasztotta.
„Ekkor már tudtuk, hogy hatalmas szökőár közeledik, ám azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen óriási pusztítást visz végbe”
– mondta Ono. „A kikötő romokban hevert. Az árhullám autókat kapott fel, raktárkonténerek és 5000 köbméteres fűtőolaj-tartályok sodródtak ki a tengerbe” – mondta Murakami, majd hozzátette: „Abban a pillanatban, amikor láttam, hogy odaveszett a fűtőolaj-tartály, tudtam, hogy óriási a baj”.
A vezetőség nem akarta tönkretenni a berendezéseket
Áram híján ugyanis leálltak a reaktorok hűtőrendszerei is, miközben a pár órával korábban leállított három reaktor fűtőelemei még továbbra is termelték a hőt. Noha a keletkező gőz miatt növekedő nyomás problémáját sikerült ideiglenesen megoldani, a hőmérséklet egyre emelkedett.
„Azokat, akik autóval érkeztek az erőműbe, megkérték, hogy szolgáltassák be a járművük akkumulátorát – így próbálták helyreállítani az áramellátást”
– emlékezett vissza Takashi Sato, aki ellenőrként dolgozott a Fukusima Daiicsiben. Az akkumulátorok összekapcsolása azonban csak a mérőberendezések működtetésére volt elég. „Az erőműben mindenki azt gondolta, hogy be kell szivattyúzni a tengervizet. Ez volt az egyetlen, amit tehettünk” – mondta Murakami. Ám az erőmű vezetése máshogy gondolta: a tengervíz ugyanis rengeteg berendezést tönkretett volna.
„Azt az utasítást kaptuk, hogy hagyjuk abba a tengervíz beszivattyúzását.”
Szerencsére az üzemvezető nem engedelmeskedett az esztelen parancsnak. „Ez hülyeség. Ne törődjetek vele, folytassátok a munkát” – mondta a munkásoknak Murakami emlékei szerint. Így is tettek, és tovább szivattyúzták a tengervizet.
„10 év múlva mindnyájan rákosak leszünk, nem?”
Ám sajnos ez sem volt elég. A becslések szerint az 1-es reaktorban a hőmérséklet a 2800 Celsius-fokot is elérhette, és az olvadt üzemanyag átégette a reaktortartályt. „Óriási robajt hallottunk, és minden megremegett. Először azt hittem, hogy egy újabb utórengés az” – emlékezett vissza Takashi Sato. Ám nem sokkal később arról érkeztek hírek, hogy árad a füst az 1-es reaktorból.
„Csak ekkor jöttem rá, hogy felrobbant az erőmű.”
Murakami akkor az egyik földrengésbiztos helyiségben tartózkodott, amely atombunkerként is megállta a helyét. „Sokan gondoltunk arra, hogy elmeneküljünk. De nem volt hova, odakinn ki lettünk volna téve a sugárzásnak” – mondta.
Közben a 2-es és a 3-as reaktorban is egyre kritikusabbá vált a helyzet: nőtt a nyomás és a hőmérséklet. Négy nap telt el, és március 15-én bekövetkezett az újabb katasztrófa. „Amikor a 3-as reaktor felrobbant, a hangja még csak nem is hasonlított az 1-es reaktor felrobbanásának zajához” – mondta Takashi Sato. Olyan nagy volt a lökéshullám, hogy az irodaépület összes ablaka berobbant, a TEPCO-raktár fala pedig megrepedt.
„Amikor hallottam, hogy az 1-es reaktor leolvadt, attól féltem, hogy egy darabig biztos nem tudok hazamenni. De amikor a hármas reaktor felrobbant, azt gondoltam, sosem jutok ki innen” – emlékezett vissza azokra a kritikus percekre, órákra az ellenőr. Nem ő volt az egyetlen, aki úgy gondolta, nincs kiút. Murakami hallotta, ahogy az egyik munkás azt mondta a másiknak: „10 év múlva mindnyájan rákosak leszünk, nem?”.
„Senki sem válaszolt neki, bár sokan voltak ott. Talán azért, mert senki sem akart jobban belegondolni.”
Hatalmas környezeti kárt okozott Fukusima
Ekkor az erőmű vezetése azt mondta a munkásoknak, hogy aki akar, hazamehet. Az akkor ott dolgozó mintegy 250 emberből nagyjából 200 ment el (sokakat már korábban evakuáltak, összesen 750 embert). Az ottmaradó 57 embert neveztél el a médiában „Fukusima 50”-nek, közülük többen súlyos sugárdózist kaptak.
A három reaktor leolvadása után még hosszú napokon, heteken át küzdöttek azért, hogy megakadályozzák az újabb katasztrófákat. Ennek ellenére nagy mennyiségű radioaktív anyag került ki a telephelyről. A levegőben, a tengerben és a talajban is mértek szennyezést,
a konzervatívabb becslések szerint ez az 1986-os csernobili katasztrófa szennyezésének mintegy 10-20 százaléka lehet, ám olyan számítások is napvilágot láttak, amelyek 40 százalékosra teszik.
A katasztrófa hatására Japán ipari minisztere bejelentette: országa lemond az atomenergiáról, ám később áramhiány miatt néhány erőművet újraindítottak. 2024 novemberében az ország 54 reaktorából 33 volt üzemképes, ám csak 13 működött ténylegesen.
A közel-keleti konfliktus miatt sajnos aktuális kérdés: milyen következménye lehet, ha egy iráni nukleáris létesítményt rakétatalálat ér?
