Az emberi gyarlóság határtalan, a kapzsiság gyakran emberi életeket veszélyeztet: nem volt ez másképp a Dionne-ikrek esetében sem. A kanadai ötösikrek voltak az elsők, akik egészségesen születtek és életben maradtak még jóval azelőtt, hogy a lombikprogramok vagy termékenységi kezelések léteztek volna. A médiaszenzációval járó hírnév kezdetben a gyermekek jóllétét segítette, ám sokan húztak hasznot abból, hogy a lányokat gyakorlatilag egy emberi állatkertben mutogatták, és bár sok mindent megkaptak, ez súlyos hatással volt a mentális egészségükre.
Több mint kilencven évvel ezelőtt, 1934. május 28-án a kanadai Ontarióban ötös ikrek látták meg a napvilágot: Elzire és Olive Dionne-nak kislányaik születtek a farmon, ahol éltek. Bár a gyermekek korábban érkeztek a vártnál, csodával határos módon mindegyikük egészséges volt, és az egész világ csodájukra járt.
Óriási szenzáció volt a Dionne-ikrek születése
A minden irányból érkező figyelem eleinte segítette a család mindennapjait, ugyanis az öt kislány, Annette, Cécile, Marie, Yvonne és Émilie mindent megkaptak. A Chicagóból és Torontóból érkező újságírók melegvízzel működő inkubátorokat hoztak az ikreknek, a Vöröskereszt pedig egy 24 órás ápolói szolgálatot létesített a család otthonában.
Ugyanakkor a Dionne-ház köré hamarosan ezrek gyűltek, akik mind látni akarták a lányokat – a környező mezők parkolóvá változtak, és a kíváncsi tekintetektől nem szabadult a család. Ha mindez nem lett volna elég, az ikrek súlya a születés utáni napokban csökkent, így a szülészorvos, dr. Allan Roy Dafoe, úgy döntött, lezár egy szobát a házban, ott helyezi el és figyeli meg az ikreket – a szülők is csak itt láthatták gyermekeiket.
Turistalátványosság lett az ötös ikrekből
A rettenetes fordulat akkor következett be, amikor a gazdasági válság közepén a megélhetésért aggódó Dionne-szülők aláírtak néhány trükkösen megfogalmazott szerződést az ontariói kormánnyal, amely így jogalapot formált arra, hogy megvonja a felügyeleti jogot a szülőktől.
Dr. Dafoe vezetésével egy olyan „otthont” alakítottak ki az ötös ikrek számára, ahol a kíváncsi látogatók naponta kétszer is megtekinthették őket, amikor a babakorból kinőve már a kertben is játszottak.
A „babaállatkert”, vagy ahogy akkoriban hívták, a Quintaland köré teljes szórakoztató infrastruktúra épült:
hotdogosstandok és szuvenír boltok nyíltak,
ahol többek között az ikrek fotóiból készült levelezőlapokat is lehetett vásárolni, amelyeket még az édesapjuk is árult. A Washington Post szerint 1937-re, amikor az ikrek már három évesek voltak, a Quintaland népszerűbb turistacélpont lett, mint a Niagara-vízesés.
Durván kizsákmányolták az ikreket
Noha a Quintaland bevételét eredetileg a lányoknak szánták, és egy vagyonkezelői alapban helyezték el, ám az összeg egy részét például arra használták, hogy vendégfürdőszobákat alakítsanak ki a turisták számára a Dionne-farmon, illetve hogy az oda érkező szakértők luxusvacsoráit kifizessék.
A lányok promóciós fotózásokon is részt vettek, és még kamaszként is ugyanolyan ruhát kellett viselniük, ha nyilvánosan megjelentek.
A szülők végül, hosszas jogi hercehurca után 1943-ban kapták vissza a felügyeleti jogot, ám a külön töltött idő, és az extrém hírnév nem volt jó hatással a lányok mentális egészségére.
Amikor 1997 novemberében megszülettek a McCaughey hetes ikrek, az akkor már a hatvanas éveikben járó Dionne-nővérek nyílt levelet írtak a szülőknek, amelyben arra figyelmeztettek, hogy a gyermekeket nem szabad kizsákmányolni, promóciós célokra felhasználni, ahogy azt velük tették.
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy milyen különleges dolgokra képesek az egypetéjű ikrek, Brigitte és Paula Powers történetét neked ajánljuk.
