A Hold a Föld egyetlen természetes kísérője, amely évezredek óta meghatározza az emberi kultúrát és tudományt. Amikor pályáján a legközelebb kerül hozzánk, és teliholdként tündököl, szuperholdról beszélünk.
A látvány azonban csalóka: a Hold óriásinak tűnő mérete valójában csak egy optikai illúzió – írja a University College London.
Miért „szuper” a szuperhold?
A Hold fázisait az határozza meg, hogy a Nap fénye melyik oldalát világítja meg éppen. Telihold akkor van, amikor a Nap, a Föld és a Hold egy vonalba kerül, és bolygónkról a teljes, megvilágított korong látszik. A Hold pályája azonban nem tökéletes kör, hanem kissé elnyújtott ellipszis. Emiatt időnként közelebb kerül hozzánk – ezt a pontot nevezik perigeumnak.
Ha a telihold éppen a perigeum idején következik be, szuperholdról beszélünk. Ilyenkor a Hold mintegy 7–8 százalékkal nagyobbnak és akár 15 százalékkal fényesebbnek tűnik, mint átlagosan. A jelenség 1979-ben kapta a ma használt nevét, bár az emberiség már sokkal régebb óta figyeli a Hold különös közelségeit.
A Hold csak a szemünkben nő meg
Van azonban egy kis csalás a látványban. A szuperhold valójában alig nagyobb a megszokottnál, ám amikor a horizont közelében látjuk, agyunk óriásinak érzékeli. Ezt a pszichológiai jelenséget „Hold-illúziónak” nevezik.
Az illúziót valószínűleg az okozza, hogy agyunk a horizonton látott tárgyakat közelebbinek hiszi, ezért nagyobbnak látjuk őket.
A NASA ismét embert küldene a Marsra és a Holdra. Olvasd el az erről szóló cikkünket is.
