Kicsinyes bosszút akart állni egy kisállatbolt tulajdonosán egy 14 éves kamasz, mert átverve érezte magát, ám kicsit túllőtt a célján, és majd egy tucat mérgeskígyót szabadított a városra.
Teljesen szokványosan indult 1953 augusztusa az Egyesült Államok Missouri államában található Springfield városában. A mintegy 65 ezer lakosú város lakói ekkor még nem tudták, hogy hamarosan Springfield történetének talán legnagyobb válsága vár rájuk. A „Nagy kobrapánik” vagy „Nagy kobra-hajtóvadászat” néven emlegetett esemény-sorozat heteken át tartotta rettegésben a helyieket, és a lefolytatott nyomozás ellenére pontos oka három és fél évtizeden át teljes rejtély maradt – míg a felelős egy napon váratlanul mindent be nem vallott.
Az első mérgeskígyó a városban
1953. augusztus 15-én egy springfieldi lakos ismeretlen kígyót pillantott meg a kertjében. Nem ijedt meg, hanem előkapta kapáját, és – ahogy ezen a tájékon ebben az időben szokás volt – egy jól irányzott csapással agyonütötte az állatot. Ha ennyiben maradt volna a dolog, talán egy rövidhírt sem érdemelt volna a helyi napilapban. Ám nem így történt: egy héttel később, a szemközti ház kertjében újabb furcsa kígyó tűnt föl, és ezúttal már a hatóságokat is értesítették.
A helyi iskola biológiatanára azonosította is az állatot: pápaszemes kobra.
A mérgeskígyó nem őshonos Missouriban, több ezer kilométerre, az indiai szubkontinensen él csak – nem meglepő hát, hogy elsőként mindenki a helyi kisállatbolt tulajdonosára, bizonyos Reo Mowrerre gondolt. A Mowrer Animal Company tulajdonosa azonban határozottan tagadta, hogy tőle szabadultak volna el a kígyók.
Félelem és reszketés Springfieldben
Ahogy teltek a hetek, újabb és újabb kobrák bukkantak föl. Az emberek rettegni kezdtek: a gyerekeket csak felnőttek felügyeletével engedték ki a szabadba játszani, a helyi kórházak ellenszérumot szereztek be, a rendőrök kígyófogó botokkal felszerelkezve járőröztek az utcákon.
A harmadik kobrát az elsőhöz hasonlóan egy kapával tették ártalmatlanná, a negyediket egy autó ütötte el – a biztonság kedvéért egymás után többször is.
Az ötödikkel a garázsában találkozott egy nő, és ezt a kígyót is egy kapával intézték el. A hatodikat a kisállatbolt tulajdonosa kapta el: ő kapa helyett kígyófogó botot használt, és elve fogta be az állatot.
A kígyóbűvölő furgon esete
A hetedik állat különös elbánásban részesült. Miután bekúszott egy ház alá, a rendőrök először egy 3 méter hosszú kígyófogó bottal próbálták kipiszkálni, ám nem jártak eredménnyel. Könnygázgránátot vetettek be – amikor sikerült kifüstölni az állatot, az egyik rendőr 5 lövést adott le a kobrára, amely azonban még ezután is életben maradt. Végül egy kapával intézték el.
Valamikor ez idő tájt a város egyik hivatalnoka furgonjának hangszóróiból kígyóbűvölő zenét bömböltetve autózott körbe a város utcáin, hogy így csalogassa elő a kobrákat.
Forradalmi ötlet volt, ám nem járt sikerrel: hiába követte a járművet kapákkal felfegyverkezett férfiak csoportja, a mérgeskígyók nem bújtak elő. (A kígyó ugyanis nem a bűvölő sípjának hangjára, hanem a hangszer mozgására reagál.) A város lakosságának megnyugtatására a kisállatbolt tulajdonosát kötelezték, hogy állatait Springfield határain kívülre szállítsa.
Előkerült a nyolcadik (egy kővel végeztek vele), majd a kilencedik (kapával) kobra is. A tizediket a furgonos felvonulás napján intézték el. Az utolsót élve fogták el, és a Dickerson Park Állatkertbe szállították.
Félresikerült kamaszbosszú
Augusztus közepétől októberig összesen 11 kobrát fogtak be vagy öltek meg Springfieldben, ám azt nem sikerült kideríteni, hogy hogy kerültek a városba az állatok. Egészen 1988-ig, amikor egy helyi lakos, bizonyos Carl Barnett váratlan vallomással állt elő:
„Én tettem”.
A Springfield News-Leader nevű napilapnak mesélte el a férfi, hogy mi történt azokban a napokban. Barnett 14 éves volt akkoriban, és a kisállatbolt tulajdonosával üzletet kötött: egy befogott fekete patkánysiklóért cserébe egzotikus halat kap. Haza is vitte akváriuma új lakóját, ám a színpompás hal egy nap elteltével elpusztult. Hiába ment vissza Reo Mowrerhez panaszával, a férfi lekezelően visszautasította:
„Hát az szívás, fiacskám. Most pedig tűnés!”
Barnett szörnyen dühös lett. Ahogy kilépett a bolt hátsó kijáratán, egy ládát vett észre, amelyben kígyók voltak. Azt gondolta, bizonyára patkánysiklók ezek is – kiengedte hát őket, hogy így álljon bosszút az őt ért sérelemért. Ám aztán elkezdtek felbukkanni a kobrák.
„Amikor rájöttem, hogy mit tettem, halálra rémültem. Valahányszor valaki megemlítette a mérgeskígyókat, teljesen kétségbeestem.”
Az utolsó kígyót október 11-én fogták be. A helyiek egy darabig még tartottak tőle, hogy újabb példányok bukkannak föl, ám erre nem került sor. A félelmetes heteket azonban sokáig nem felejtették el. A város hivatalos pecsétjét kissé módosították, hogy a rajta szereplő kígyó kobrát mintázzon. A helyi bárok itallapjára új elem került, a „Kobra koktél”, és élelmes helyi vállalkozók kobrás lökhárító-matricákat kezdtek el árulni. Sőt, egy városi sörfőzde évekkel később búzasört dobott piacra „Az 1953-as nagy kobrapánik” néven – az ital ma is létezik.
Magyarországon is élnek olyan állatok, amelyek veszélyesek lehetnek – ismered ezt az ötöt?
