A gyönyörű Ningaloo-zátony a nyugat-ausztráliai partvidék egyik legnagyobb természeti kincse, amelyre most minden eddiginél nagyobb veszély leselkedik: az emelkedő vízhőmérséklet hatására tömegesen pusztulnak el a korallok. A tudósok szerint olyan jelenséggel állunk szemben, amit joggal nevezhetünk „víz alatti bozóttűznek”.
Ausztrália keleti partján fekvő híres Nagy-korallzátony mellett kevesen ismerik a nyugaton elterülő Ningaloo-zátonyt, amely a világ legnagyobb peremzátonya. Egyedülálló ökoszisztémájában bálnacápák, ráják és színpompás korallok élnek, a búvárok és természetvédők paradicsoma. Most azonban komoly válságban van. A 2023-ban a Karib-térségből indult tengeri hőhullám mára elérte Nyugat-Ausztrália partjait. A melegebb víz hatására a korallok elveszítik a színüket és „kifehérednek”, ez az úgynevezett korallfehéredés. Bár egyes példányok képesek lehetnek a regenerálódásra, a tudósok szerint a hőmérséklet annyira tartósan magas, hogy ez a kevésbé valószínű forgatőkönyv.
Súlyos következmények
A jelenség drámai: ez az első alkalom, hogy Ausztrália keleti és nyugati partján egyidőben történik ilyen mértékű korallfehéredés. A kutatók ezt már nem egyszerű ökológiai problémának, hanem katasztrófának tekintik. Egyikük úgy fogalmazott: „egy olyan, mint egy tomboló bozóttűz a víz alatt, amely hónapok óta perzseli a zátonyt”. A változások már a turisták számára is nyilvánvalóak:
„Mintha egy koralltemetőben úsztam volna”
– mondta egy látogató.
A probléma kiindulópontja pedig az emberi tevékenység. A szakértők egyöntetűen állítják: az éghajlatváltozás és az azt hajtó szén-dioxid-kibocsátás okolható a tengerek felmelegedéséért. A NASA szerint az óceánok szenvedik el a globális felmelegedés 90 százalékát, és az elmúlt évtized volt a valaha mért legmelegebb. A paradoxon még szembetűnőbb, ha tudjuk, hogy nem messze Ningaloo-tól működik a világ egyik legnagyobb fosszilis tüzelőanyag előállítója, az északnyugati gázmező, amelynek működését az ausztrál kormány 2070-ig engedélyezte. Ugyanez a vállalat, a Woodside, most egy még nagyobb, eddig feltáratlan gázmező engedélyeztetésén dolgozik.
A természetvédők szerint teljesen abszurd, hogy miközben a zátonyok a klímaváltozás hatásait hangsúlyozzák, a döntéshozók újabb fosszilisprojekteknek adnak zöld utat.
Olyan, mintha úgy csodálnánk az Amazonas esőerdejét, miközben felgyújtjuk
– mondta egy szakértő.
A kutatók próbálnak segíteni: feltérképezik a korallokat, figyelik a regenerációjukat, és laboratóriumban hőállóbb változatokat tenyésztenek, amelyeket később visszatelepítenének a tengerbe. Ezek a próbálkozások azonban csak ideiglenes megoldások lehetnek, ha közben nem csökkentjük a globális széndioxid-kibocsátást.
A korallok ugyan nem építenek házakat, mégis több százmillió ember megélhetését, a partok védelmét és a tengeri biodiverzitás fennmaradását biztosítják. Ha nem vigyázunk rájuk, a következmények az egész emberiségre visszaütnek. A tudósok szerint most még tehetünk érte, de már nem sokáig.
Ha kíváncsi vagy Európa legveszélyesebb tengerpartjára, figyelmedbe ajánljuk ezt a cikkünket is.
