Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Noha 1987 óta zárva van, évente úgy 100 ezren keresik fel a Hokkaido szigetén, Obihiros városának egyik ritkán lakott területén található Kofukut. Nem is csoda, hiszen a turisták tömegét vonzó vasútállomás neve japánul annyit tesz: boldogság.
A név két japán helynév összeolvadásából született: Kōshin az eredeti helyi elnevezés, a Fukui pedig Japán egyik déli prefektúrájának neve, ahonnan 1902-ben sok földműves költözött a vidékükön történt pusztító áradás miatt.
A névválasztás tehát nemcsak az eredetüket tükrözte, hanem abbéli reményüket is, hogy új otthonukban is boldogok lehetnek.
Tenyérnyi méretű a vasútállomás
A Kofuku állomás 1956-ban nyílt meg a Hiroo vasútvonal részeként, Obihira és Tokió külvárosa között. Állomásépülete egyszerű volt: fából készült, és mindössze egyetlen apró váró, egy bolt és egy jegypénztár kapott helyet benne. Kezdetben csupán egy kicsiny, szerény megállóként működött, ám miután 1973-ban egy japán utazási műsorban feltűnt, látni akarta a világ.
A riport után szó szerint elözönlötték a turisták a helyet, hogy végigvonatozhassanak a Hiroo-vonalon Kofuku és a szeretet földjét jelentő Aikoku között. Hirtelen jött népszerűségét jól mutatja, hogy amíg 1972-ben csupán heten utaztak a szakaszon, egy évvel később már 3 millióan váltottak jegyet az ott közlekedő szerelvényekre.
Hiába zárt be, ma is népszerű
Bár az odalátogatók száma folyamatosan emelkedett, a vasútvonal gazdasági nehézségeit a nagy érdeklődés sem tudta hosszú távon megoldani: a Japán Állami Vasutak 1987-es privatizációja során bezárták. Az állomás azonban szerencsére azóta sem merült feledésbe, sőt: a helyi önkormányzat megőrizte az épületet, és megannyi turisztikai attrakcióval tette vonzóvá. A főként boldogságukat óvó szerelmesekből álló közönség egyedi, Hiroo-vonali jegymásolatot vásárolhat a helyszínen, majd az állomás falára tűzve még több örömet hívhat életébe.
Azt tudtad, hogy a világ legrégebbi postája máig fogad leveleket? A különleges hely történetét itt ismerheted meg.
