New York történetének legnagyobb polgári hajótragédiája a General Slocum elsüllyedése. A baleset több mint 1000 áldozatot követelt, a 2001-es New York-i terrortámadásig a legtragikusabb veszteségnek számított.
A General Slocum 1904. június 15-én indult el, a hajót a St. Mark’s Német Evangélikus-Lutheránus Egyház bérelte ki egy Long Island-i kirándulásra. Összesen 700 gyermek és 998 felnőtt tartózkodott a fedélzeten.
Hell Gate – a pokol kapui
A hajó elindulása után nem sokkal, a Hell Gate-szorosban tűz ütött ki a hajón. A lángok elképesztő erővel és gyorsasággal terjedtek, a mentőfelszerelések pedig szinte teljesen használhatatlanok voltak. A tűzoltócsövek szétestek, a mentőcsónakokat nem lehetett leengedni, a mentőmellények szintén selejtesek voltak – rothadt parafával és súlyokkal voltak töltve – használatuk halálos hiba volt.
A tűz kitörésekor pánik tört ki, a hajó kapitánya, William Van Schaick nem kormányozta a hajót sekély vízbe, ezzel sajnos tovább tápálta a tüzet. A hajó darabokra esve, lángokba borulva sodródott a vízen, majd North Brother Islandnél elsüllyedt. Az utasok többsége nem tudott úszni, a nehéz ruháik pedig a mélybe húzták őket.
Áldozatok és megemlékezés
A balesetben összesen 1021-en vesztették életüket, legtöbben nők és gyermekek, 957 utas és ketten a személyzetből.
Alig 431 ember maradt életben. A General Slocum tragédiája rávilágított a biztonsági hiányosságokra és hozzájárult számos tengeri és tűzbiztonsági szabvány reformálásához.
A baleset kevésbé maradt meg a közgondolkodásban, mint például a Titanic tragédiája, de a General Slocumnak máig fennmaradt emlékei – emléktáblák, szökőkút és túlélők történetei – biztosítják, hogy ne merüljön feledésbe a katasztrófa.
Ebben a cikkben megtudhatod, mit tartalmazott a Titanic fedélzetén írt, a baleset előtt baljós jelekre utaló levél.
