Nagyszabású városépítési projektek, vadonatúj otthonok, amelyekből csak a lakók hiányoznak. Ebben az országban 65 millió lakás áll üresen.
Az új ingatlanok és lakások építése évszázadok óta a fejlődés egyik szimbóluma. Napjainkban ez modern lakóparkokat, irodaházakat, ipari létesítményeket jelent, amelyek vonzzák a befektetőket, otthonok esetében pedig a beköltöző lakókat. Mindannyian abban reménykednek, hogy a csillogó épületek fellendülést, új lehetőségeket és jobb körülményeket hoznak az életükbe, ezért általában ezek az építési projektek sikerre vannak ítélve.
Kína egyes részein viszont korábban bizarr fordulatot vettek az ingatlanfejlesztések: teljes városokat húztak fel a semmiből, ég felé törő felhőkarcolókkal, hibátlanul leaszfaltozott utakkal és korszerű lakóépületekkel, de senki nem költözött oda.
A lüktető metropoliszok helyett szellemvárosok jöttek létre, amelyek szinte konganak az ürességtől.
Az országban 65 millió otthon lakatlan, ezekben Franciaország teljes népességét el lehetne szállásolni. A kihalt utcákon sétálva úgy érezheti magát az ember, mint egy apokaliptikus film sötét jelenetében – csak itt a színészek sohasem jelennek meg. De mi történt Kínában, és hogyan alakultak ki a kísértetvárosok?
Szellemvárosok: kipukkadt az ingatlanlufi
A folyamat Kína szédítő tempójú gazdasági fellendülésével kezdődött, amit a városiasodás felgyorsulása miatt hasonló sebességű ingatlanberuházások kísértek. Csak egyetlen adat ennek érzékeltetésére: az ország több betont használt fel 2011 és 2013 között, mint az Amerikai Egyesült Államok az egész 20. század során. Ám a gombamód szaporodó új ingatlanok kínálata meghaladta a valós keresletet, és ahogy ilyen esetekben az lenni szokott, a frissen épült lakások és kereskedelmi létesítmények nem találtak gazdára.
Több oka is van annak, hogy túllőttek a célon a beruházásokkal. Egyrészt időközben lelassult a gazdaság, de nagy mértékben magyarázható az önkormányzatok és a befektetők stratégiájával is. A helyi gazdaság egyre inkább az ingatlanpiacra támaszkodott, a bevételük jelentős része az építkezésre szánt földterületek értékesítéséből származott. Ez magával hozta azt is, hogy az önkormányzatok túlságosan is kihasználták ezt a lehetőséget, és egyre több föld eladásával buzdították újabb és újabb fejlesztésekre a befektetőket, akik túlbecsülve az igényeket, éltek az alkalommal.
Az is tovább fújta az ingatlanlufit, hogy az új lakások egy részét közép- és felső osztálybeli emberek vásárolták meg befektetési céllal; ennek hatására úgy tűnhetett, megvan a kereslet, csakhogy ezek a lakástulajdonosok sosem költöztek be az otthonokba.
Az ingatlanpiac túlkínálati problémáját Peking is észrevette, és a 2010-es évek elején-közepén megpróbált beavatkozni: leállították az új földterületek értékesítését, korlátozták az új lakások építését, szigorították a hitelek feltételeit. További intézkedés, hogy az állami lakásprogramot integrálták a magánlakások piacába, szociális lakások helyett inkább támogatást adtak a piaci lakások vásárlásához. Ezek a változtatások valamelyest segítettek a gondon, bár az egészséges egyensúly valószínűleg beavatkozás nélkül is helyreállt volna.
Most pedig nézzük meg közelebbről Kína legismertebb szellemvárosait, amelyek időközben kezdenek mégis benépesülni.
Ordosz, Kangbasi
A Belső-Mongóliában fekvő Ordosz városát Kína legnagyobb szellemvárosaként emlegetik, miután a mindössze öt év alatt felhúzott Kangbasi nevű városnegyed beköltözők hiányában kongott az ürességtől. A 2004-ben kezdődött építkezések idején az volt az elképzelés, hogy az emberek átköltöznek majd a közeli Dongseng (régi Ordosz) városából, de erre nem került sor, inkább ingáztak.
Bár az új központban volt múzeum és kormányzati központ, az emberek soknak találták az ingatlanadót, és hiányolták az élelmiszerboltokat, ruhaüzleteket, kulturális, szórakoztató létesítményeket a luxusnegyedben. Így a lakók száma eleinte csupán 30 ezer volt a legalább egymillió embernek tervezett Kangbasiban. Az ösztönző intézkedéseknek és az intézmények fejlesztésének köszönhetően mostanra ez a szám 130-150 ezerre emelkedett, de még mindig messze van az eredeti elképzeléstől.
Tianducseng, a Kelet Párizsa
A Csöcsiang tartományban található Tianducseng városát nem azért hívják „Párizs II”-nek és „Kelet Párizsának”, mert emlékeztet a francia fővárosra: a település tervezői egy az egyben lemásolták a párizsi látványosságokat, neoklasszicista épületeket, a város hangulatát.
Van 108 méter magas Eiffel-torony-másolat (egyharmada az eredetinek), mű-Champs-Élysées, Diadalív, párizsi és versailles-i mintára készült parkok, szökőkutak.
Az építkezés 2007-ben kezdődött, és eleve nem egy metropolisznak, hanem egy romantikus kisvárosnak szánták mintegy tízezer lakos számára, de a koppintott párizsi milliő nem vonzotta az embereket, eleinte csupán kétezren laktak Tianducsengben. Állítólag azért, mert elég furcsa helyen épült fel, szántóföldek vették körül, a környék pedig tele volt semmibe vezető utakkal. Később megérkeztek a lakók is, a kínai Párizs nagy változásokon és több bővítésen ment keresztül, így mostanra mintegy 30 ezren lakják az egykori szellemvárost.
Csenggong
A dél-kínai Kungming városa, Jünnan tartomány székhelye is hasonló folyamaton ment keresztül. 2003-ban indult el egy nagyszabású, új negyed építése, hogy enyhítsék a zsúfoltságot. A terv az volt, hogy egy szatellit települést hozzanak létre, ahová az emberek átköltöznek, de ez nem így alakult.
2012-ben Kína egyik legnagyobb szellemvárosa volt, ahol nem fordultak meg vásárlók a plázákban, és mintegy 100 ezer vadonatúj lakás állt üresen.
Az utóbbi években viszont annak hatására, hogy Kunming többi része zsúfolttá vált, néhány kormányhivatal is az új kerületbe költözött, és megépült a Csenggongot a városközponttal összekötő metróvonal, a negyed elkezdett benépesülni, és rengeteg diák is érkezett. Igaz, még így is jóval üresebbnek tűnik, mint a túlzsúfolt Kunming.
A szellemváros jól hangzó kifejezés, de azt is hozzá kell tenni, hogy az ilyen gyors fejlesztéseknek időre van szükségük, hogy beérjenek – néha jóval több, mint eredetileg tervezték. Közben a városiasodás folyamata sem állt meg, és az utóbbi években kezdenek beszivárogni a lakók az üresen maradt épületekbe, és ha lassan is, a szellemvárosok kezdenek életre kelni. Ugyanakkor a még mindig néptelen utcák és lakatlan otthonok Kína gazdasági modelljének mementójaként megmaradnak.
Ha tetszett a cikk, nézd meg ezt a magyar szellemvárost, amelyik 35 éve áll üresen.
