A jemeni Socotra-szigetcsoport régóta a rejtélyek birodalma. Az évszázadok során az utazók bizarr mesékkel és élményekkel tértek vissza az Indiai-óceán e mindentől elzárt, leginkább egy sci-fi helyszínre hasonlító helyszínéről. De vajon mi lehet a titka?
Noha kétezer éve lakott terület a szomáliai Cap Guardafuitól 240, és a jemeni Ras Fartaktól mintegy 380 kilométerre délre található, négy szigetből álló Socotra, furcsa élővilága miatt máig a világ egyik legtitokzatosabb és legváltozatosabb helyének tartják. A szigetcsoport legnagyobb tagja, Socotra mind közül a legkülönlegesebb: területén olyan növények élnek, amelyekkel kerek e világon nem lehet máshol találkozni.
Egyedi a növény- és állatvilága
Az Arab-félsziget és Afrika „szarva” között elhelyezkedő Socotra a föld egyik legelszigeteltebb, kontinentális eredetű felszínformája, Gondwana ősi déli szuperkontinensének töredéke. Rendkívül gazdag és egyedi növény- és állatvilága miatt globálisan fontos a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából. 825 növényfajnak ad otthont, amelyek közül 308 – 37 százalék – endemikus, vagyis sehol máshol nem találhatók a világon.
Az UNESCO 2008-ban Socotrát a Világörökség részévé nyilvánította.
Több hónapig tart a monszun
A 132 kilométer hosszú, 49 kilométer széles és 3796 négyzetkilométer összeterületű Socotrát szokás „az Indiai-óceán Galápagosának” is nevezni, amely a fenti kép alapján nem is igazán kíván magyarázatot. A félsivatagi éghajlatú sziget három fő zónára osztható topográfiailag: tengerparti síkságokra, egy mészkőfennsékra és a Hagghier-hegységre. A 25 fok fölötti átlaghőmérsékletű helyen a júniustól szeptemberig tartó monszunszezont rendkívül erős szél kíséri, ebben az időszakban nemcsak a halászat, hanem tulajdonképpen az élet is lehetetlenné válik – a szigetlakók ilyenkor az északi partokról a hegyekbe költöznek.
A dzsinnek szigete is volt
A Socotra ősidők óta világszerte ismert gyógyító és aromás gyantáiról, endemikus növényeiről, a világ legjobb aloéjáról, borostyánjáról, pézsmájáról, gyöngyeiről, valamint az arab-tengeri hajózásban betöltött központi szerepéről. Socotra már i. e. 2400-ban is rengeteg tömjént, mirhát és aloét szállított, és igen népszerű volt a sárkányvér gyanta, amellyel
a legenda szerint gladiátorok dörzsölték be magukat a harc előtt, hogy felgyorsítsák sebeik gyógyulását.
A tömjén és mirha, valamint a háború idején a görögöket és rómaiakat gyógyító csodás aloék földje Socotra a varázslók, dzsinnek és szörnyek lakhelye is volt. Platóntól Marco Polóig sokan állították, hogy e világ varázslói a leghatalmasabbak a világon. E sziget volt a repülő kígyók birodalma is, és úgy tartották, hogy a hegyei egy főnixfészket is rejtenek, mi több, a mesék szerint itt élt Szindbád, a hajós által is leírt hatalmas madár, a Roc is.
A világ öt legfontosabb szigetének egyike
Noha ezek a vadállatok mára eltűntek, a sziget továbbra is a biológiai sokféleség hazája marad, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) a biodiverzitás és a vadvilág megőrzése szempontjából a világ öt legfontosabb szigete közé sorolta. A Socotra 225 madárfajnak ad otthont, amelyek közül 6 endemikus, ezen kívül számos, több mint 45 fajhoz tartozó vándorló és költő madár fogadóhelye is.
Területén 190 pillangó- és 600 rovarfaj él, de hüllőfaunája is nagyon gazdag: az összesen 22 fajból 19 endemikusnak tekinthető.
Tengeri világa is lenyűgöző
Socotra tengeri világában az India-óceán nyugati részéről, a Vörös-tengerről, Kelet-Afrikából és a tágabb indo-csendes-óceáni térségből származó fajok keveréke található. Annak ellenére, hogy egy kis szigetcsoport, több mint 730 faj part menti hal, 230 faj kemény és 30 faj lágy korall él, valamint 300 rák-, 490 puhatestű- és 230 algafaj.
A sziget északi részén tengeri teknősök fészkelnek, és egy endemikus édesvízi rák is gyakori a vízfolyásokban.
Sci-fi helyszínt varázsoló növények
De essen szó most a növényekről is, amelyekről messze földön híres a sziget! A tudósok először 1880-ban értek el Socotrába, amikor Isaac Balfour skót botanikus mintegy 500 növényt gyűjtött össze – ezek közül több mint 200 faj új volt a tudomány számára. A növények ilyen nagy változatossága és endemizmusa miatt nyilvánították az UNESCO Természeti Világörökségévé és az UNESCO Ember- és Bioszféra Rezervátummá a szigetet.
Az, hogy az óceáni szigeteknek ilyen különösen gazdag a növényvilága, a hosszú geológiai elszigeteltségnek és a zord éghajlatnak köszönhető. Úgy gondolják, hogy a furcsa kinézetű növények egy része valójában egy sokkal nagyobb földtömeg ősi maradványai, amelyeket itt őriztek meg, mivel a Hagghier-hegység több millió éve nem merült el teljesen.
Vérző fakéreg
Mind közül a leghíresebb a sárkányvérfa, a Dracaena cinnabari, amely a kérge sérülésekor mélyvörös folyadékot enged ki – e nedvet ősidők óta használják kozmetikai és gyógyászati célokra. Egy másik nagy múltra visszatekintő fa a tömjén; a 24 tömjéntermelő fajból nyolc endemikus a szigetcsoportban.
A térség különlegessége még, hogy sok fának „dagadt” törzse van: vizet tárol ugyanis, hogy túlélje a szárazságot. Közülük az egyik legjellegzetesebb, no és leghíresebb a sivatagi rózsa, más néven a palackfa, az Adenium obesum socotranum. Ugyanilyen érdekes az uborkafa, a Dendrosicyos socotranus, amely
az uborkacsalád egyetlen fás tagja és egyben a Socotra egyik legmagasabb fája is.
Egy cseppet sem lakatlan a sziget
Bár Socotra világát érintetlennek képzeljük, valójában több mint 50 ezer ember otthona is. Az évezredek óta népes sziget lakói nemcsak együtt éltek ezzel a gazdag természeti környezettel, hanem gondos őrzői is voltak annak. Ennek érdekében – noha a sziget erőforrásaiból éltek – összetett szabályokat dolgoztak ki a térség védelmére. Pedig sosem volt egyszerű itt az élet, hiszen a gyakran ellenséges természet megannyi kihívással állította szembe a szigeten élőket.
Ám a környezet bizonytalanságával kapcsolatban is különféle stratégiákat dolgoztak ki. Többek között kecskét, juhot, szarvasmarhát és tevét neveltek, hogy biztosítsák maguknak és a kereskedelem számára a tejet, a húst és a vajat. Az állatokat úgy választották ki a területeikre, hogy tudták, minden állatfajnak sajátos táplálkozási szükségletei vannak, amellyel az év minden évszakában ki tudják aknázni a tartomány különböző területeit. A kockázatok ellensúlyozását mindig is segítette az, hogy az állatállomány kölcsönös támogató hálózatokon keresztül áramlott.
Így élnek a sziget lakói
A szigetlakók változatos élelmiszer-beszerzési stratégiákat is kidolgoztak, beleértve a halászatot, a kisüzemi csapadékos termesztést, a vadászatot, a csapdázást és a vadon élő élelmiszerek begyűjtését. Ezt kiegészítették azzal, hogy a felesleget alapvető élelmiszerekre, például datolyára és gabonafélékre cserélték ki, valamint olyan bel- és külkereskedelmi árukat gyártottak, mint amilyen
a juhgyapjúszövet, az agyagedény, a kosár, a bőráruk, az aloe dzsúz és különféle gyanták.
A növényzet gondos kezelése kulcsfontosságú volt a szigeteken a túléléshez. A növények mikroklímát hoznak létre más növények, élőlények és talajok számára; megakadályozzák a szél- és vízeróziót, és eszközt biztosítanak a talaj termékenységének és termőképességének növelésére.
A növények fát és tüzelőanyagot szolgáltattak, a fából szerszámokat és edényeket készítettek, rostjaikból pedig kötelet, szőnyeget és kosarat készítettek.
Mindemellett ezek élelmiszert, gyógyszereket, színezékeket, tanninokat, ragasztókat, növényvédőszereket, tisztítószereket és műtrágyákat, valamint kozmetikumokat és játékokat biztosítottak, ugyanakkor a növényeknek a rituálékban és a szellemvilággal való kapcsolódásban is fontos volt a szerepük.
Ha szeretnéd megtudni, hogyan lett egy szigeten a világ leggazdagabb országából a legszegényebb, olvasd el a Naururól szóló cikkünket!
