Számtalan vérfagyasztó történet övezi a középkor sokáig sötétnek mondott korszakát – ám kevés alakhoz fűződik annyi hátborzongató legenda, mint ahhoz a kelet-európai uralkodóhoz, aki nemcsak korának vált rettegett alakjává, hanem az utókor számára is az emberi kegyetlenség megtestesítője lett.
Míg egyesek hősnek, mások szörnyetegnek tartják, ám tettei olyan mértékben megrémisztették kortársait, hogy alakja máig nem merült feledésbe. De vajon mennyi igaz a történetekből, és hogyan vált belőle a modern irodalom egyik legismertebb figurája?
Egy vészterhes kor szülötte
A mai romániai területén található Havasalföld XV. századi uralkodója, Vlad Tepes, más néven Karóbahúzó Vlad egy olyan korszak szülötte, amikor a térség állandó háborúskodások színtere volt. Az Oszmán Birodalom Európa szívét fenyegette, és a keresztény államok – többek között Havasalföld – folyamatos nyomás alatt álltak. Vlad apja, Vlad Dracul, akinek neve a „sárkány” jelentésű szóból ered – a Sárkányrend tagja volt, amelyet Zsigmond magyar király alapított a kereszténység védelmére. Innen ered Vlad híres mellékneve is: Drakula, azaz „Dracul fia”.
Vlad és testvére, Radu már gyermekkorukban olyan élményekben részesültek, amelyek egész életükre rányomták a bélyegüket. Apjuk az Oszmán Birodalom elleni szövetség reményében túszként adta át őket II. Murád szultánnak, miután egy diplomáciai találkozónak álcázott csapdába csalták őket.
Éveket töltöttek a fiúk az oszmán udvarban, ahol politikai fogolyként nevelkedtek.
Bár a fogságban viszonylag kényelmesen éltek, Vlad későbbi tettei azt mutatják, hogy az oszmánok iránt mérhetetlen gyűlöletet táplált. Hazatérése után ezt a gyűlöletet nemcsak ellenségein, hanem népén is kiélte.
Drakula kegyetlen uralkodása: a karóba húzás
Vlad Tepes kegyetlen hírnevét a különösen brutális kivégzési módszerének köszönheti: a „karóba húzás” nemcsak a fizikai kínzás, hanem a pszichológiai terror eszköze is volt. Vlad ezzel a módszerrel végezte ki a bűnözőket is, de a politikai ellenfeleit és az oszmán hadsereg elfogott tagjait is. A korábbi feljegyzések szerint egyszer 20 ezer embert húzott karóba, akiknek rothadó testei egy egész török hadsereg kedvét szegték attól, hogy előrenyomuljanak Havasalföldön.
Egy másik legenda szerint Drakula egy csatatéren rendezett lakomát, ahol az elfogott foglyok százai szenvedtek halált a karókon. A pletykák szerint Drakula közömbösen étkezett, mialatt a kínlódó áldozatok halálsikolyai betöltötték a területet. Bár valljuk be őszintén, ezek az állítások többnyire nehezen ellenőrizhetők.
Drakula másik arca
Amellett, hogy Vlad Tepes hírhedtté vált a kegyetlenségéről – hiszen uralkodása nem nélkülözte a politikai céltudatosságot –, a modern értelemben vett jogrendet is próbálta megerősíteni. Ugyanis ekkor Havasalföldet belső megosztottság jellemezte: a helyi bojárok (nemesek) és a szomszédos hatalmak befolyása alatt álltak. Vlad annak érdekében, hogy a központi hatalmat megerősítse, kivégeztette az ármányos bojárok egy részét, míg másokat száműzött. Ezzel nemcsak saját hatalmát stabilizálta, hanem az ország kormányzását is megerősítette. Drakula egyértelművé tette: aki az ő törvényei ellen vét, azt könyörtelenül megbünteti.
Hogyan vált Drakula a legendából irodalmi szörnyeteggé?
Vlad Tepes a XV. század egyik legmeghatározóbb alakja, akinek a neve évszázadokon át fennmaradt a román és balkáni néphagyományban. Az irodalmi halhatatlanságot pedig Bram Stoker írónak köszönheti, aki új korszakot nyitott az 1897-ben megjelent Drakula című regényével. Stoker az erdélyi történetekből merítette főhősének nevét és hátterét, bár maga a regénybeli Drakula vámpírfigurája inkább az angol irodalom gótikus hagyományaira épült.
A téma érdekessége, hogy Stoker sosem járt Erdélyben, és alig tudott valamit Vlad Tepes valódi történetéről, ám az írót mégis megragadta a sötét, titokzatos kelet-európai hangulat, valamint Vlad nevének baljós csengése. A valóságos Vlad Tepes kegyetlenségei tehát csak áttételesen köszönnek vissza az irodalmi Drakula alakjában, akinek története mára teljesen elszakadt a történelmi alapoktól.
Bár Vlad Tepes nevét a világon legtöbben a kegyetlenséggel és Bram Stoker regényével kötik össze, Romániában sokan nemzeti hősként tekintenek rá.
A mai román történetírás és közvélemény gyakran kiemeli, hogy Vlad nemcsak a belső ellenségekkel szállt szembe, hanem Havasalföld függetlenségét is védte az Oszmán Birodalom terjeszkedésével szemben.
Tettei – bár gyakran brutálisak voltak – egy olyan időszakban történtek, amikor a túléléshez és a hatalom megőrzéséhez hasonló eszközöket más uralkodók is alkalmaztak.
A Habsburgokat érő átok II. Károlyt is sújtotta: kattints ide, és olvasd el a cikket, hogy saját feleségei miért rettegtek az uralkodótól.
