A halhatalanság érdekében mérgezte magát a kínai császár

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A kínai uralkodóknak rögeszméjük volt, hogy halhatatlanná akartak válni. Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti vesztét éppen ez okozhatta: úgy tartják, higanymérgezésben halt meg.

Ying Zheng, Kína első császára azt hirdette, hogy dinasztiája „10 ezer generáción át” fog tartani. Ying Zheng i. e. 259-ben született, 38 évesen nyilvánította magát Csin Si Huang-tinek (Qin Shi Huang), azaz a Qin-dinasztia első császárának, szeretett volna minél tovább élni. Az uralkodásának idejére datált, kétezer éves szövegek elemzése felfedi, hogy megszállottan kutatott egy elixír után, amely örök életet biztosítana számára.

A szóban forgó dokumentumok egy körülbelül 36 ezer darabos fatáblasorozat részét képezik, melyeket ősi kalligráfiával írtak, és amelyeket 2002-ben találtak meg egy elhagyott kútban. Ezek a fatáblák, amelyeket az ókori Kínában gyakran használtak íráshoz, i. e. 259-től i. e. 210-ig datálhatók, amely átfedésben van a császár uralkodásának időszakával.

Csin Si Huang-ti i. e. 221-ben egyesítette Kínát, és egészen i. e. 210-ig szilárdan tartotta kezében a hatalmat.

A halhatatlanság elixírét kereste a kínai császár
Fotó: Roger Viollet Collection / Getty Images Hungary

Csin Si Huang-ti a fatáblák szerint elrendelte, hogy az alattvalói keressék meg az örök élet elixírjét, ám a helyi kormányzatok nem tudták felfedni a halhatatlanság titkát. A dokumentumok szerint egy Duxiang nevű város arról számolt be a császárnak, hogy a lakói még nem találták meg az életelixírt, míg egy másik város a mai kelet-kínai Shandong tartományban egy helyi hegyről származó gyógynövényt kínált fel.

Méreggel próbált halhatatlan lenni a kínai császár

Kínában több császár, nemes és tisztviselő is megpróbálta meghosszabbítani az életét elixírek szedésével, amelyeket a kínai alkimisták kevertek. Több alapanyagaként is egy gyönyörű, vörös színű ásványt, cinóbert alkalmaztak, amelyet kozmetikumokhoz, színezett textilekhez és dísztárgyakhoz is felhasználtak. Ez azonban valójában nem más, mint az erősen mérgező higany-szulfid. Az örök élet elixírjei különböző időszakokban tartalmaztak még aranyat, ólmot, arzént és számos egyéb mérgező anyagot.

Így történt tehát, hogy a kínai császárok mérgező főzeteket ittak és/vagy tablettákat szedtek. Csin Si Huang-ti is cinóbert fogyasztott annak a reményében, hogy ezzel meghosszabbíthatja az életét. A feltételezett „gyógymódja” valószínűleg hozzájárulhatott ahhoz, hogy 49 éves korában meghalt.

De nem ő volt az egyetlen császár, aki ily különös módon próbálta elérni a halhatatlanságot.

Ehhez fontos azonban azt is tudni, hogy az elixírmérgezés miatti császári halálesetek igazán a Tang-dinasztia idején kezdtek gyakorivá válni. Muzong (820–824) és Xuanzong császár (846–859) meghaltak, mások pedig cselekvésképtelenné váltak.

Idézőjel ikon

Az utolsó császár, aki ilyen módon halt meg, Jung-cseng volt, aki 1735-ben hunyt el.

Csin Si Huang-ti terrakotta hadsereget építtetett a sírjához
Fotó: Steve Allen/science Photo Librar / Getty Images Hungary

Hatalmas sírhelyet emeltetett magának

Ha nem élhetett örökké, Csin Si Huang-ti legalább arról gondoskodni akart, hogy a túlvilágon megfelelő helye legyen. Sírhelyéül egy hatalmas föld alatti mauzóleumot építtetett, amelyet soha nem tártak fel, bár a sírdomb közelében az 1970-es években felfedezték a híres agyaghadsereget, azaz a terrakotta hadsereg 8 ezer kerámiakatonáját és -lovát.

Ősi írások szerint a föld alatti palotának éjszakai égboltot mintázó mennyezete volt, amely csillagjait gyöngyök adták, a rajta található folyók pedig higanyból készültek. Nem egyértelmű, hogy ezek a feljegyzések mennyire túloznak, bár a sír környékén vett talajminták magas szintű higanyszennyezést mutattak ki. A mai becslések szerint 100 tonnát vagy annál is több higanyt juttattak a sírkamrába.

Egyes kultúrákban a nők extrém módon változtatták meg a külsejüket – például Kínában.

Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Előrendelhető a Dívány új könyve, az Elveszett harmónia, melynek segítségével megértheted, hogy a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. Tóth Réka Ibolya saját módszerével mutatja meg, hogy a harmónia nem elérhetetlen vágy, hanem az az alapállapot, amelybe te is visszakerülhetsz. Önmagad megértése, valamint a QR-kóddal elérhető meditációk és testtudatos gyakorlatok segítenek a gyógyuláshoz vezető útra lépni, így megszabadulhatsz az ismétlődő mintáktól és a régi szenvedéstől.

Keresd a könyvet az Inda Press Kiadó kínálatában!

hirdetés

Diósi Szilvia
Diósi Szilvia
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

Iskolakezdési támogatás: így juthatsz hozzá a 100 ezres összeghez

Újabb részletek derültek ki a kormány által a rászorulók számára biztosított iskolakezdési támogatásról. A 100 ezer forintos összegre többek közt az egyszülős családokban nevelkedő gyerekek, az árvaellátásban részesülők, a Dobbantó Programban vagy műhelyiskolai oktatásban résztvevők, illetve például a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők után jár a jogosultság.

Offline

Tudod, honnan jöttek ezek a magyar szavak?

A magyar nyelv szókészlete számos olyan elemet tartalmaz, amely nem a finnugor alapnyelvi örökség része, hanem valamilyen más nyelvből származik. Te mennyire ismered a magyar jövevényszavak eredetét?

Testem

Mégsem olyan ártalmatlan a rágózás, mint eddig hittük

Legtöbben reflexszerűen nyúlunk a rágós selyempapír után egy-egy kiadós ebéd vagy kávé után. A rágógumizás hozzátartozik a mindennapjainkhoz: frissíti a leheletet, tisztítja a fogakat, sőt sokan a stressz levezetésére vagy a koncentráció fokozására használják. Csakhogy a legújabb szakértői figyelmeztetések szerint van egy sötét oldala is ennek a látszólag ártatlan szokásnak.

Testem

Évente több száz magyar nő életét követeli ez a rákbetegség – pedig szinte teljesen megelőzhető lenne

A modern orvostudománynak köszönhetően vannak olyan daganatos megbetegedések, amelyek megfelelő kezelés mellett hatékonyan megelőzhetők vagy gyógyíthatók. A méhnyakrák pontosan ilyen: a védőoltások, a korszerű szűrési módszerek és a fejlett terápiák hármasával elméletileg minimálisra lehetne csökkenteni a halálos áldozatok számát. A lesújtó valóság ezzel szemben az, hogy Magyarországon még mindig évente több száz nő veszti életét ebben a kórban. Vajon hol csúszik el a rendszer, és miért bukjuk el a harcot egy olyan ellenséggel szemben, amelynek ismerjük a gyenge pontját?