Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Heinrich Schliemannt gyerekkora óta foglalkoztatta Trója sorsa. Amikor harmincéves korára multimilliomos lett, minden idejét az ókori város megtalálásának szentelte. Ez sikerült is neki, ám az amatőr régész megítélése nem véletlenül vitatott.
Heinrich Schliemann 1873-ban szenzációs bejelentést tett: megtalálta a homéroszi Trója éveken, évtizedeken át keresett legendás városát, amelynek nemcsak a lehetséges helyét, de még a létezését is sokan vitatták. Állítását fotókkal is igyekezett alátámasztani, amelyeken felesége az ásatások során talált aranytárgyakat viselte – Priamosz kincseit és Helena ékszereit. Évekkel később nemcsak az derült ki, hogy a leletek jóval korábbi időből származnak, de az is, hogy az elkapkodott ásatás majdnem elpusztította annak a városnak a maradványait, amelyet Schliemann gyerekkora óta meg akart találni.
Minden lehetőséget megragadott
Az 1822-ben roppant szegény családba született Heinrich nem engedhette meg magának, hogy egyetemre járjon – már 14 éves korától dolgoznia kellett. Előbb eladó volt egy élelmiszerboltban, majd Hamburgban elszegődött egy kétárbócos briggre, a Dorotheára kabinosfiúnak. A hajó Venezuelába tartott, ám sosem érkezett meg: 12 napnyi vitorlázás után viharba került és elsüllyedt. A fiú szerencsésen túlélte a balesetet, és partra sodródott – így érkezett meg 19 évesen Amszterdamba. Egy darabig mindenféle munkát elvállalt, amire csak lehetősége nyílt: volt futár, szatócssegéd és könyvelő is. Az igazi változás akkor következett be életében, amikor elszegődött a B. H. Schröder & Co. nevű import-export vállalathoz, amelynek ranglétráján fokozatosan egyre feljebb jutott.
Nem sokkal később már saját céget alapított, és különféle árucikkekkel – indiai indigóval, skandináviai heringgel – kereskedett, míg végül rátalált a legjövedelmezőbb tevékenységre: a lőporgyártáshoz elengedhetetlen salétromot árult az orosz hadseregnek a törökök elleni krími háború idején. Amikor beütött Amerikában az aranyláz, a szinte határtalan lehetőségek őt is odavonzották: arannyal üzletelt, majd Sacramentóban bankot alapított. Rengeteg ingatlant is vásárolt, mind az új-, mind pedig az óhazában.
Trója felkutatásának szentelte szinte egész életét
Üzleti tevékenységei annyira jövedelmezőnek bizonyultak, hogy harmincas évei közepére multimilliomos lett. Ekkor határozta el, hogy felhagy a pénzkereséssel, és inkább gyermekkori álmát próbálja beteljesíteni: megtalálni a várost, amely Homérosz Iliászának helyszíne.
Trója ugyanis azóta foglalkoztatta, mióta egészen kicsi korában a Világtörténet gyermekeknek című könyvben meglátott egy képet az égő városról.
Az ezután következő években beutazta egész Európát, majd egy időre Párizsban telepedett le, ahol beiratkozott a Sorbonne-ra régészetet tanulni. Közben házassága megromlott: el akart válni orosz feleségétől, ezért három hónapra az amerikai Indianapolisban telepedett le, ahol az akkori jogszabályok szerint könnyen el lehetett válni. Miután hivatalosan is elválasztották feleségétől, azonnal otthagyta az amerikai várost, és Athénba költözött. Egy régi barátja, Theokletosz Vimposz érsek segített neki új feleséget találni. Olyat, aki
„osztja lelkesedését Homéroszért és szeretett Görögországa újjászületéséért”.
Az érsek választása saját unokahúgára, a 17 éves Szophia Engasztromenoszra esett – nemsokára össze is adta őket.
A szerencse is segítette a romok megtalálásában
Akkoriban a legtöbben Bunarbashi környékén keresték Tróját, egy véletlen azonban másfelé irányította Heinrich Schliemann figyelmét. 1868-ban lekéste a Gallipolli-félszigetnél közlekedő kompot, és a kényszerű várakozás idején ismerkedett össze Frank Calverttel, az Egyesült Királyság konzulátusának tisztviselőjével. A férfi Heinrichhez hasonlóan amatőr régész volt, és a közös érdeklődés hamar összekapcsolta őket. Calvert arról próbálta meggyőzni Schliemannt, hogy Tróját nem Bunarbashi városánál, hanem a közeli Hisszarlik-domb alatt kell keresni. A milliomos először hallani sem akart a dologról, ám végül Calvertnek sikerült meggyőznie: hamarosan – még a hivatalos engedélyek beszerzése előtt – felfogadott 150 embert, és megkezdődtek az ásatások.
Mivel Schliemann meg volt győződve arról, hogy Homérosz Trójáját a domb legalsó rétegeiben kell keresni, óriási tempóban dolgoztak, meglehetősen durva módszerekkel.
Hatalmas árkokat ástak, és dinamitot sem voltak restek használni. Mint utóbb kiderült, sokszor helyrehozhatatlan károkat okoztak, ám végül rábukkantak arra, amit kerestek, vagy legalábbis meg voltak erről győződve. Aranyat találtak – Heinrich a feleségén kívül állítólag mindenkit el is küldött ekkor a helyszínről, és ők ketten vizsgálták meg, hogy pontosan mire is leltek.
Gyűrűk, fejékek, drágakövek és más értékes leletek kerültek elő – Priamosz kincse és Helena ékszerei, ahogy Schliemann nevezte őket. Későbbi (igaztalan) beszámolója szerint Szophia sáljába bugyolálva csempészték ki a kincseket az Oszmán Birodalomból. A történetből a jogtalan rész igaz, a sál azonban nem – a törökök be is perelték a „régészt”, miután rájöttek a lopásra, és Schlieman kénytelen kelletlen visszaadta a leletek jelentős részét. (A többit Schliemann Berlinbe vitte, ahonnan az oroszok a második világháború után „megmentették”. Az NDK-nak később sikerült a kincs további elemeit visszaszerezni, ám a legértékesebb, aranyból készült tárgyak azóta sem kerültek elő.)
Több Trója épült egymásra
Mindezek ellenére Schliemann úgy gondolta, hogy gyerekkori álmát váltotta valóra, és megtalálta Homérosz Trójáját. Részben igaza is volt, ám az általa felszínre hozott kincsek nem abból a városból származtak, ahol az Iliász játszódik.
A Hisszarlik-domb alatt ugyanis nem egyetlen Trója rejtőzik: a kutatók összesen kilenc, különböző korból származó várost azonosítottak.
A Schliemann által talált leletek pár száz évvel korábbra datálhatók, és az amatőr régész durva módszereivel a bronzkori Trója jelentős részét elpusztította – közte azt a palotát is, amely feltehetőleg Priamoszé lehetett.
Napjainkban ellentmondásos a milliomos-kutató megítélése: vitathatatlan érdemeket szerzett nemcsak Trója megtalálásában, de a modern régészet módszertanát is előmozdította: korábban senki sem dokumentálta olyan alaposan és részletesen a feltárt leleteket, mint ő. Az is vitathatatlan ugyanakkor, hogy durva módszerei miatt rengeteg értékes kordokumentum veszett oda.
Érdekel, melyik a világ legrégebbi épülete, amely még a piramisoknál is öregebb?
