Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Az 1920-as trianoni békeszerződés a magyarság egyik legnagyobb nemzeti tragédiája, melyről sokan úgy tartják, olyan páratlan igazságtalanság, amelyhez foghatót soha egyetlen országra sem szabtak ki korábban. A békediktátum kétségkívül igazságtalan volt, de vajon tényleg ennyire egyedülálló a történelemben?
Igazságtalan békét írtak alá a magyarok Trianonban
Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián a győztes felek a legyőzöttek megkérdezése nélkül határozták meg a béke feltételeit, melyek már eldőltek, mire az Apponyi Albert vezette magyar delegáció megérkezett Franciaországba 1920 januárjában. Hiába fejtette ki Apponyi gróf dokumentumok és térképek segítségével a magyar álláspontot, és hiába következett majdnem félévnyi tárgyalás, a feltételekben semmilyen érdemi változtatást nem sikerült elérni. Amikor a végleges szöveget májusban átnyújtották a delegációnak, annak tagjai tiltakozásként lemondtak tisztségükről.
Az összesen 14 részből álló békeszerződés aláírására 1920. június 4-én délután került sor a versailles-i Nagy Trianon-kastélyban; a dokumentumot Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és Bernát Ágost népjóléti miniszter ratifikálták kézjegyükkel. A békediktátum rendelkezése alapján Magyarország területe egyharmadára, 282 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre zsugorodott, lakossága 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent; mintegy 3,2 millió magyar került külföldi uralom alá, az ország gazdasági kapacitásának és szellemi életének is egy jelentős része odalett.
Mexikót még sokkal jobban megalázták
A trianoni béke egyértelműen túlzó volt, és Magyarországra nézve katasztrofális következményekkel járt, azonban egyáltalán nem példátlan a történelemben, és nem igaz, hogy a magyarok olyan mértékben szenvedtek igazságtalanságot, mint soha, senki. Az 1846–48-as mexikói–amerikai háborút lezáró Guadalupe Hidalgó-i békeszerződésben például a vesztes Mexikó területének 55 százalékáról, 1,37 millió négyzetkilométerről kellett lemondjon az Egyesült Államok javára, melybe beletartozik többek között a mai Kalifornia, Nevada, Arizona, Texas és Utah államok teljes vagy részleges területe.
Lengyelországot négy alkalommal osztották fel maguk között a szomszédos nagyhatalmak, az első alkalommal, 1772-ben területének 29 százalékát és 14 milliós lakosságából 4 millió főt veszített – írja Hahner Péter történész –, a második felosztási kísérletnél pedig ennek is a fele odalett. Harmadszorra, a Tadeusz Kościuszko vezette felkelés leverésekor, 1795-ben a lengyel–litván állam teljes területét felosztották az Orosz Birodalom, Poroszország és a Habsburg Birodalom között. Végül az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktummal az első világháború után helyreállított Lengyelországot ismét szétzilálták, a szovjetek és a németek osztoztak rajta egymás között.
Nem csak területi veszteségekre gondolhatunk természetesen a nemzeti tragédiák kapcsán, azonban egyéb országok tragédiái is bőven lekörözik a magyarokat ért sorscsapást: Kínában például Mao Ce-tung „nagy ugrás” elnevezésű gazdasági programja, amely teljesen betiltotta a magánjellegű mezőgazdasági termelést, becslések szerint 45 millió áldozatot követelő éhínséget idézett elő. Kambodzsában a vörös khmerek 1975 és 1979 között az ázsiai ország lakosságának egynegyedét kiirtották.
Természetesen kétségtelen, hogy a trianoni békediktátum a magyarság elemi tragédiája, azonban egyértelműen túloznak azok, akik azt állítják, soha ilyen mértékű csapás és igazságtalanság nem ért még más nemzetet a miénken kívül.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
