Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az 1900-as évek elején egy brooklyni magándetektív, Rose Mackenberg és a magyar származású szabadulóművész, Houdini országos kampányt indított a korabeli médiumok és halottlátók leleplezésére. Azzal a gyanúval éltek, hogy a csalók direkt az érzelmileg megtört emberekre vadásznak. Houdini ismeretei és Mackenberg kreatív módszerei álomcsapattá kovácsolta őket, együtt két év alatt több mint 300 sarlatánt buktattak le.
„A patkányszagot a füstölő sem tudja elnyomni” – nyilatkozta egy újságnak egyszer Mackenbeg. A szabadulóművész Houdini sztárnyomozója karrierje utolsó szakaszában több száz szeánszon is részt vett. Annyira megelégelte a sötét szobákat, hogy lakása, amiben haláláig élt, a fényárban úszott.
Ismerd meg a halottlátók, jósok és médiumok első számú üldözőit.
Spiritualizmus és kuruzslás a 19. században és a 20. század elején
A spiritizmus a spiritualizmus egyik modern ága, abbéli hit, hogy a halottak képesek kommunikálni az élőkkel. A spiritizmus a 19. század közepén terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. Megalapítója Andrew Jackson „próféta”. Szerinte az embereket az elhunytak szellemei veszik körül, akikkel szellemidézés révén összeköttetésbe lehet kerülni.
A polgárháborúban, az I. világháborúban és az 1918-as spanyolnáthajárványban elszenvedett amerikai veszteségek után minden okkult, halottakkal kapcsolatos, áltudományos varázslás virágkorát élte. Hamis médiumok és önjelölt látnokok ezrei próbáltak hidat verni az élők és holtak közé, de az esetek többségében a jó szándék helyett inkább csak a hiszékenyek és a gyászolók pénztárcája vezérelte őket.
Sötét szobák, spiritiszta szeánszok, rejtélyes üzenetek a túlvilágról, valamint olyan trükkök és érzékcsalódások, mint például az asztallebegtetés és a szellemekről készült fotográfiák mind eszközként szolgáltak a csalók kezeiben, nem is beszélve arról a paranormális ektoplazmának nevezett anyagról, ami akkor jött ki többnyire a szájukból, vagy más testnyílásukból, amikor a médium épp átadta magát a túlvilági erőknek.
Houdini harcra kel a sarlatánokkal szemben
A kor egyik kedvelt szórakoztatási formájáról beszélünk, spiritiszta szeánszokról, ami leginkább a gazdag és előkelő családok körében volt divatos. Ismert híveik közé tartozott Sir Arthur Conan Doyle, Mary Todd Lincoln, az elnök felesége, valamint Pierre Curie francia fizikus is.
Houdini 1891-ben vett részt az első szeánszán, abban a reményben, hogy halott szüleitől hallhat valamit. Sőt még maga Houdini és felesége is tartott ilyen spiritiszta műsorszámot. Kellett a pénz. De végül Houdini feloszlatta a mutatványt, mivel látta az emberek gyászát és sebezhetőségét, akik teljesen abban a hitben éltek, hogy kapcsolatban állnak a szeretteikkel.
Élete vége felé Houdini főleg a médiumok leleplezésére összpontosított. 1924-ben kiadta az Egy mágus a szellemek között című könyvét, amelyben leleplezett néhányat a médiumok által alkalmazott trükkök közül. Sarlatánüldözés céljából egy kisebb hadseregnyi beépített ügynököt alkalmazott, akiket „saját titkosszolgálatának” nevezett. Közülük Rose Mackenberg volt a legügyesebb.
Rose Mackenberg ezernyi férje
Az 1892-ben Brooklynban, orosz bevándorlók gyermekeként született nő jogi gyorsíróként és magánnyomozóként dolgozott, amikor egy ügyfele megkérte, hogy nézzen utána egy médiumnak, aki azt tanácsolta neki, hogy fektessen be egy értéktelennek tűnő részvénybe. Konzultált Houdinivel, aki már ismert volt a halottlátó csalók leleplezéséről, így került a csapatába. Feladata volt, hogy ellátogasson Houdini turnéállomásai előtt minden egyes városba, és ott felderítse a helyi spiritisztákat.
Mackenberg „A kísértetkém” néven vált híressé, és bár sosem volt házas, mégis ezerszer játszotta el a megözvegyült feleség szerepét. Gyors észjárású és természeténél fogva szkeptikus nő volt, az álcázás mestere, alteregóiról később számot adott többször is az újságoknak.
Ott volt a „falusi tanítónő”, a „hiszékeny cselédlány” és a „részeges tanácsadó”, akik mindegyike egy-egy álnévvel érkezett, amelyet szójátékokra épített (neveit olyan kifejezésekből nyerte, mint a kamu vagy a pofátlan csaló). Két kedvenc karaktere a gyászoló anya vagy a gyászoló özvegy volt. A St. Louis Post-Dispatch című lapnak 1937-ben így nyilatkozott: „Soha nem mentem férjhez. De 1000 férjtől és kétszer annyi gyermektől kaptam üzenetet a túlvilágról. Szinte mind azzal jött, hogy boldogok ott, ahol vannak.”
A médiumok büntetőjogi felelősségre vonhatók voltak abban az esetben, ha díjakat szedtek, spiritiszta egyházat alapítottak liturgiával és „adományok” gyűjtésével. Mackenberg minden ilyen közösségbe beépült, és annyi spiritiszta egyház áldását begyűjtötte magának, hogy Houdini magándetektív csapatában csak „A tiszteletes” volt a beceneve.
Rose Mackenberg és a Fehér Ház
Leghíresebb ügye összekapcsolódik az 1926-os Copeland-Bloom-törvényjavaslattal, amiben betiltották volna a jóslást Washingtonban. Houdini koronatanúként megosztotta a nyomozásainak eredményeit; Mackenberg pedig egy Jane Coates nevű, jól ismert helyi médiumnál tett látogatásairól vallott.
Coates elmondta neki, hogy a törvényjavaslatot soha nem fogják elfogadni, mert ügyfelei között négy szenátor is volt. Ráadásul „a Fehér Házban Coolidge elnökkel és családjával együtt asztali szeánszokat tartottak”. Mackenberg később felidézte, hogy vallomása közfelháborodást váltott ki. Ami Coatest illeti, a New York Timesnak adott interjújában tagadta a vádakat. A törvényjavaslat végül nem ment át, de az egész ügy szórakoztató sajtóvisszhangot váltott ki.
Houdini és a túlvilág
Harry Houdini 1926-ban váratlanul meghalt, és Mackenbergre hagyta, hogy folytassa a munkájukat, így ezek után rendőrségi osztályokkal, biztosítótársaságokkal működött együtt. Előadásokat tartott arról, hogyan lehet felismerni a hamis médiumokat, újság- és magazincikkeket írt, valamint önéletrajzába is belefogott.
Annak ellenére, hogy egy életen át üldözte a sarlatánokat, Rose Mackenberg megtartotta a túlvilágba vetett hitét. Azt mondják, hogy halála előtt Houdini több mint 20 barátját, köztük Mackenberget is, beavatott bizonyos titkos kódok ismeretébe, amiken keresztül a síron túlról szeretett volna kommunikálni. A baráti kör többször próbálta őt megidézni. De az üzenetek valahogy nem jöttek át…
A sarlatánok kora
Julien Proskauer médiumkutató becslése szerint 1932-re évente 30 millió ember esett áldozatul a médiumok átverésének, és 125 millió dolláros (2019-ben 2,15 milliárd dolláros) veszteséget okoztak. Egy 2018-ban készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a médiumi szolgáltatások 2005 óta 52%-kal nőttek az Egyesült Államokban, és az iparág értéke ma már több mint 2,2 milliárd dollár/év.
Rose Mackenberg biztosan rémülten nyugtázná a mai, post-truth, álhírekkel és médiahackekkel tarkított digitális korszakot. Ahol már a legnépszerűbb streamingszolgáltatók sugározzák, amint Gwyneth Paltrow élteti a médiumok létjogosultságát. Az mindenesetre már Mackenberg számára is kiderült, hogy a sarlatánok kora a bizonytalan és ijesztő időkben jön el, amikor az emberek vigaszra, válaszokra és megnyugvásra vágynak.
