Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A rossz házasságra ma már gyógyír a válás, ám ez a 17. századi Itáliában nem volt elérhető. Helyette más alternatívákhoz fordultak az asszonyok: a végleges megoldást jelentő mérgektől sem riadtak vissza, ha nem szerették férjüket vagy nem voltak boldogok mellette.
Mindehhez kapóra jött számukra egy titokzatos nő, bizonyos Guilia Tofana, aki olyan megoldást talált a problémájukra, melyet húsz éven keresztül sikeresen alkalmaztak, és becslések szerint több mint 600 férfi halálát okozták ezzel. Ez nem volt más, mint az Aqua Tofana.
A tökéletes méreg?
Ahogy a parfümök is díszes üvegcsékbe vannak becsomagolva, úgy az Aqua Tofanát is szép üvegben szerezhették be. A méreg óriási előnyének számított, hogy színtelen, szagtalan, ezért lehetetlen volt észrevenni, így ha belekerült valaki ételébe, annak fogalma sem volt arról, hogy mi történik, és halála után is nehéznek bizonyult azonosítani a szert. A szernek neve ellenére sok köze nem volt a vízhez: a boldogtalan házasságban élő nők egyetlen kiútját jelentette a „kalitkából”, és egyben a tökéletes gyilkolási fegyverként is használhatta bárki.
Guiliáról tudható, hogy Palermóban született 1620 környékén, és a legenda szerint 13 évesen látta a férje meggyilkolásáért elítélt asszony, Thofania d' Amado nyilvános kivégzését. Thofania pedig nem volt más, mint Guilia édesanyja, és halála után a lánya lépett a nyomdokaiba.
A régi recept alapján ő is folytatta a méregkeverést, és el is kezdte a szert árulni, melyet kenőcsként hirdetett. Bár a pontos recept azóta már rég elveszett, Tofana valószínűleg arzént, ólmot és nadragulyát rakott a méregkeverékbe.
Virágzó üzlet az olasz nők körében
Tofana komoly üzletet hozott létre Rómában, ahol társakat is felbérelt annak érdekében, hogy patikákban értékesítsék a mérget, így csendben eladhatták a halálos főzetet a tényleges kozmetikai termékek között. A férjek pedig hullani kezdtek, mint a legyek.
Volt olyan nő, aki az örökségre pályázott, és volt olyan is, aki tényleg szabadulni akart férjétől, de nem talált más kiutat.
A férjüket megölni akaró nők számára az Aqua Tofana volt a tökéletes gyilkos fegyver. Egyszerű üvegekben, a piperecikkek közé rejtve árusították, ráadásul a szagtalan és íztelen mérget észrevétlenül belecsempészhették az elkeseredett vagy éppen túl ambiciózus nők a férjük ételébe és italába, így a szer igencsak népszerűvé vált körükben.
Mi több, az Aqua Tofana hatásai egy tényleges betegségre hasonlítottak. Az első adag megfázáshoz hasonló tüneteket okozott. A második adag gyomorfájást, hányást és hasmenést váltott ki. A harmadik vagy negyedik adag pedig már a halál küszöbére sodorta az áldozatot.
Guilia Tofana majdnem két évtizeden át, csendben árulta a mérget, mígnem az egyik vásárlója elhozta a vesztét.
A vég
A történet szerint Tofana egyik ügyfele úgy döntött, hogy az Aqua Tofanával megöli a férjét. Néhány cseppet tett a levesébe, és az asztalukhoz vitte. De amikor a férfi az ajkához emelte a tálat, a nő meggondolta magát.
Könyörgött, hogy ne fogyassza el a levest, majd végül beismerte, hogy mérget tett bele. Ezután elmondta a férjének, hogy hol vette a szert.
Egy másik verzió szerint az asszonyok elkezdték a gyilkosságokat meggyónni a papoknak. Ráadásul az emberek kezdték észrevenni, hogy „szokatlanul sok a fiatal, jómódú özvegyasszony”.
Tofanát ezután valószínűleg letartóztatták, megkínozták és bíróság elé állították, miután beismerte, hogy a méreg mintegy 600 embert ölt meg. Őt és társait kivégezték, akárcsak számos ügyfelét. Néhány előkelőbb ügyfél életét azonban a pápa kérésére megkíméltek.
Egy történész szerint azonban Giulia Tofana talán mégsem jutott ilyen szörnyű sorsra.
Az Aqua Tofana öröksége
Bár 1658-ban valóban volt egy mérgezéses per Rómában, lehetséges azonban, hogy Giulia Tofana nem vett részt abban. Mike Dash, a Cambridge-i Egyetem történésze azt a lehetőséget sem vetette el, hogy Tofana valószínűleg békésen, 1651-ben halt meg. Úgy véli, társai és ügyfelei nélküle álltak a bíróság elé.
Ettől függetlenül az Aqua Tofana az elkövetkező években legendává vált. Ahogy Dash írja, neve egyfajta „gyűjtőfogalom" lett „a finom, precíz, lassan ható mérgek feltételezett osztályának leírására, amelyekről azt hitték, hogy kimutathatatlanok és változatlanul halálosak”. Az Aqua Tofana és a gyilkos római feleségek legendája idővel egyre csak nőtt. A történet alapvető tényei – több száz férj halála, egy nő által eladott méreg – a 17. századi Európában terjedtek el.
Még Wolfgang Amadeus Mozart zeneszerző is aggódott, hogy Aqua Tofanával mérgezték meg, amikor 1791-ben, 35 éves korában megmagyarázhatatlan betegségben szenvedett.
„Biztos vagyok benne, hogy megmérgeztek” – írta Mozart. „Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól… Valaki Aqua Tofanát adott nekem, és kiszámította a halálom pontos időpontját.”
Mozart valóban meghalt – rejtélyes módon –, de nincs bizonyíték arra, hogy ez a hírhedt méreg okozta volna a zeneszerző zseni halálát.
Végül is az Aqua Tofana történetének sok részletét az idő elhomályosítja, ahogy maga a szer is segített egykor a feleségeknek elfedni a férjük halálának valódi okát. De maga a tény, hogy 20 éven keresztül alkalmazták ezt a szert lebukás nélkül, döbbenetes.
