Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia márki egy egzotikus szigeten, ahol beleszeretett egy rabszolgalányba. Szerelmükből gyermek született, de az anya hamarosan meghalt, így az apa hazatért Franciaországba mulatt fiával, miközben még javában tombolt a rabszolgaság. A fiatalembert sok kellemetlenség érte, ezért anyja nevével hadba vonult, és sikert sikerre halmozott, 31 évesen már tábornok lett, nem sokkal később pedig fia született: Alexandre Dumas.
Ilyen mesebeli fordulatokkal teli családi legendáriummal nem csoda, hogy a rengeteget olvasó, élénk képzelőerővel megáldott fiúnak, akinek édesanyja sokat mesél elhunyt katonatiszt apja győzelmeiről és hőstetteiről, megannyi zseniális ötlete születik, amely később mintegy 300 kötetben ölt testet.
Kalandos múlt
A Saint Domingue, ma Haiti szigetén a tüzérségnél szolgáló márki rangú nagypapa és a színes rabszolgalány nagymama történetei éppúgy élénkítették az 1802-ben született fiatal Dumas fantáziáját, mint a 4 éves korában meghalt katona édesapa háborús tetteiről és kitüntetéseiről szóló beszámolók.
A töméntelen mennyiségben olvasott regények már csak fokozni tudták Alexandre képzeletét. A fiatalember már 20 évesen a család arisztokrata származásának felelevenítésével a monarchia restaurációja után Lajos Fülöp orleans-i hercegnek dolgozik a párizsi Palais-Royalban. 23 évesen színdarabot ír, 24 évesen novellás kötete jelenik meg, és mivel ezekkel már a siker első jelei is megmutatkoznak, a tehetséges ifjú végleg felhagy a hivatali munkával. Helyette a szintén frissen babérokra törő Victor Hugo és Alfred de Vigny barátságára koncentrál, s együtt nagyot lendítenek a kibontakozóban lévő romantika stílusán.
Athos, Porthos, Aramis
A Victor Hugóval és a Alfred de Vignyvel kötött barátság és kölcsönös irodalmi inspirálódás egyik eredménye Dumas talán legnagyobb sikerű regénye is: A három testőr, melynek alakjait magukról mintázta. Athos formálta Victor Hugo decens karakterét, Aramis vallásossága Alfred de Vigny jellemét, saját nagy természetét, az evés, ivás és a nők szerelmesének beállított, nagy dumás Dumas-t pedig Porthos testesíti meg művében.
Ez becsülendő önismeretre vallott, hiszen Dumas-nak számtalan szeretője volt, egyikőjüktől harmincéves korában fia született, akit később nevére vett, és aki azonos névvel egy időre még híresebb író is lett, mint az akkor már „idősebb” Alexandre Dumas.
Bár sikerei az anyagiakban is megmutatkoztak, nagyvonalúan szórta vagyonát, és fényűző „Monte Cristo” kastélyában sok vendége vissza is élt a nagylelkű író vendégszeretetével, ette finom főztjét, és élvezte bőkezűségét.
Munkássága
Rendkívül termékeny írónak mondható: képes volt egy színpadi művet néhány nap leforgása alatt megírni, de az is előfordult, hogy egyszerre több regényen is dolgozott.
Életműve így 300 kötetet számlál, a francia írók közül Jules Verne után a legolvasottabb szerző, csaknem 100 nyelvre fordították le műveit, melyekből több mint 200 film készült.
Már önmagában a legendás Monte Cristo grófja című regénye is megannyi feldolgozást ért meg, olyan sztárokkal a címszerepben, mint Jean Marais, Richard Chamberlain vagy Jim Caviezel.
Fő műve
Ahogy a legtöbb jó étvágyú ember, úgy Dumas is szívesen készítette el étkeit, s tette is ezt nagy örömmel igen sokszor élete során, vendégül látva népes társaságokat. Így, a generációkon átívelő legendás három testőr történetei és egyéb írói sikerei ellenére, legfőbb opusának a regényeit megelőzve saját szakácskönyvét tekintette. Az 1873-ban megjelent Le grand dictionnaire de cuisine, vagyis Nagy konyhaszótár, kiadásától másfél évszázadon keresztül nem állt magyar nyelven a rajongók rendelkezésére, amíg Szederkényi Olga fordítása meg nem jelent 2014-ben a Corvina Kiadó gondozásában. A kötet valójában egy gasztrotörténeti áttekintés, melyben az ínyenc író szó szerint Ádámtól és Évától sorra veszi az étkezési kultúra történetét, majd igazi szótárhoz méltóan definiál alapanyagokat, étkeket, fogásokat, s a finom meghatározásokat anekdotákkal fűszerezett receptekkel kínálja olvasóinak.
Megbecsültsége
Azon kevés művész közé tartozott, akinek műveit és értékét már a kortársak is helyesen becsülték meg, így amikor önként elhagyta egy időre Franciaországot, és Oroszországban, Angliában, sőt, többek között nálunk is megfordult, mindenhol tisztes megbecsültségben volt része.
Szeretetre méltó és bőkezűen költekező emberként emlékeznek rá, ahol csak megfordult.
Nálunk például a Konyhaszótár előszavának tanulsága szerint volt, hogy egy nap alatt 300 forintot költött akkor, amikor egy női arany karóra ára valahol 30 és 50 forint között mozgott.
68 évesen bekövetkezett halála óta nemcsak hogy bolygót neveztek el róla az ezredforduló előtt 9059 Dumas néven, de nem utolsósorban származása és a rasszizmus miatt elszenvedett sérelmei okán, éppen húsz évvel ezelőtt, 2002-ben, az akkori francia elnök exhumáltatta Dumas földi maradványait, s emlékezetes külsőségek között új nyughelyre temették.
Ez pedig nem kisebb presztízsű nyughely lett, mint a Victor Hugo, Émile Zola és Voltaire hamvainak is otthont adó párizsi Panthéon. Az újratemetés előtt Monte Cristo kastélyában a ravatala előtt róhatták le tiszteletüket lelkes olvasói, majd az akkori francia elnök, Jaques Chirac mondott ünnepi beszédet.
