1935. november 13-án kora délután fiatal nő lépett be kezében revolverrel a kínai Tiencsin város buddhista szentélyébe, majd váratlanul tüzet nyitott egy bent imádkozó férfira. A fényes nappal, tucatnyi szemtanú előtt elkövetett gyilkosság, melynek elkövetője apja halálát kívánta megbosszulni, óriási visszhangot keltett a távol-keleti országban: egyesek szerint jogos vérbosszúról volt szó, míg mások hidegvérrel elkövetett emberölésnek tartották a Si Csiancsiao névre hallgató nő tettét.
A bosszúálló angyalként híressé-hírhedtté vált Csiancsiao 1905-ben, Si Kúlan néven látta meg a napvilágot Anhuj tartomány egyik falujában: édesapja, Si Cungbin paraszti sorból küzdte fel magát a hadsereg ranglétráján, idővel Santung tartomány katonai ügyekért felelős tanácsosa és Csang Cong-Csang hadúr bizalmi embere vált belőle. Az 1910-es évek második felétől zűrzavaros időszak köszöntött Kínára, Jüan Si-kaj császár halála után az ország egy csoport független hadúr vezette területre esett szét, a hadurak és koalícióik között folyamatosan véres összecsapások zajlottak a hatalomért.
Lefejezték az apját, bosszút esküdött
Az egyik legbrutálisabb despotának számító Csang hasonlóan kegyetlen riválisa, Szun Csuanfang ellen viselt háborút, melynek során 1925 novemberében különítményt küldött Kuzen város elfoglalására. A Si Cungbin vezette osztaggal azonban hamar elbántak az ellenséges erők, az életben maradt és elfogott katonákat pedig Szun személyesen végezte ki: a parancsokkal különösen kegyetlenül bánt, nyilvánosan lefejezte, majd a fejét egy közeli vasútállomáson tette közszemlére elrettentés gyanánt. A halálában is megszégyenített katonatiszt húszéves lánya azonnal bosszút esküdött, úgy döntött, bármibe is kerül, megtalálja apja gyilkosát, és elégtételt vesz rajta a férfit és családját ért sérelemért.
A bosszút forraló Si hozzáment egy katonatiszthez, aki megígérte neki, hogy bosszút áll a nevében az elesett apán, idővel azonban teljesen elfelejtette a dolgot, inkább karrierje építésére, mintsem felesége ostobának tartott bosszúvágyának kielégítésére áldozta idejét és energiáját. A csalódott asszony – aki ekkor már két gyermek édesanyja is volt – megelégelte hitvese tutyimutyiságát, elvált tőle, és úgy döntött, saját kezébe veszi a bosszú ügyét: felvette a Si Csiancsiao nevet, melynek jelentése nagyjából „nézz fel a Holdra, vond ki a kardod és fordulj az ég felé”, és kutatni kezdte Szun Csuanfang hollétét.
Hidegvérrel lelőtte az imádkozó szerzetest
Időközben a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang egyesítette az országot, véget vetve a hadurak kaotikus uralmának, a hatalmát vesztett Szun pedig Tiencsinbe vándorolt, ahol hátrahagyva minden világi hívságot buddhista szerzetesnek állt. A végzet mégsem kerülte el az egykori kegyetlen hadurat: Si hosszú évek nyomozása árán rábukkant a templomra, ahol nemezise szolgálatot teljesített, és pontosan apja halálának tizedik évfordulóján, délután 3 körül egy Browning pisztollyal a kezében megérkezett, hogy beváltsa ígéretét.
A szentély látogatóin egy emberként tört ki a pánik, amikor a csinos, harmincéves asszony háromszor rálőtt az éppen imádkozás közben térdelő szerzetesre, aki holtan rogyott össze a padlón: Si ezután a tömeghez fordult, és higgadtan közölte, hogy személyes ügyben járt el, apja halálát bosszulta meg és senki mást nem fog bántani. A biztonság kedvéért még egy gépelt és sokszorosított pamfletet is hozott magával, melynek példányait kiosztotta a döbbent szemtanúknak: a rövid irományban pontosan leírta tettének motivációját, szignóként „Si Csiancsiao, bosszúálló nő” állt a papír alján.
Háromszor is bíróság elé került az ügy
A döbbenetes eset érthető módon hatalmas vihart kavart a kínai sajtóban és a közvéleményben: míg egyesek a kínai hagyományok alapján teljesen jogosnak ítélték a nő tettét, mások úgy érveltek, egy modern társadalomban nem megengedhető hasonló vérontás, senki sem veheti a kezébe önkényesen az igazságszolgáltatást. Az ügy háromszor is a bíróság elé került, mindegyik alkalommal óriási sajtóvisszhang követte a tárgyalást: első körben Sít „legkevesebb tíz év” börtönre ítélték előre kitervelt gyilkosság bűnéért, a nő védője azonban fellebbezett, ezért az újratárgyaláson a „jogos indíték” miatt „legkevesebb hét évre” csökkentették a büntetést.
Ez egyik fél számára sem volt kielégítő, a védők ugyanis a büntetés teljes elejtését akarták elérni, míg a vád képviselői a korábban kimért súlyosabb ítélet mellett kardoskodtak: az ügy végül a nankingi legfelsőbb bíróság elé került, ahol jóváhagyták a hét évet, azzal érvelve, hogy Si apjának halála dicstelen bűncselekmény volt, ezért a bosszú részben jogosnak tekinthető. Két hónappal a végső ítéletet követően azonban a nacionalista Kuomintang-kormány érvénytelenítette a bíróság döntését, és teljes amnesztiában részesítette a bosszúálló asszonyt, hivatalosan kijelentve, hogy tette teljes mértékben jogos és érthető volt.
Kína japán megszállása alatt Si a polgári engedetlenség és a megszállók elleni önvédelem szimbóluma lett, a Népköztársaság kikiáltását követően, 1949-ben pedig szerepet vállalt Mao kommunista rezsimjében, a Szucsou városi Nőszövetség alelnökeként, később a pekingi Kínai Népi Politikai Konzultatív Konferencia (az állampárt és szövetségeseinek egyik legfontosabb döntéshozói testülete) tagjaként szolgált. 1979-ben, hetvennégy éves korában érte a halál vastagbélrák következtében, hamvait a Szucsou városában helyezték örök nyugalomra.
